Tulajdonképpen még időben van ez a hálaadás. Hiszen tudjuk, ha nem lenne utolsó pillanat, soha semmi sem készülne el. :D Április brutálisan tömött volt, még májusban is ezt próbáltuk kilihegni… De mindenképpen egy olyan hónapra sikeredett, amire érdemes lesz emlékezni. Egy egész életen át. :) Mit…

Ha eddig bármikor azt írtam a kissé megcsúszott hálaadás bevezetőjében, hogy mert elfoglalt a hónap, nos… ez áprilisra überbrutálisan hússzor annyira igaz. Tíz nap van vissza az esküvőig, azt se tudom, hány fejem van, nem hogy azt, hol áll… De pánikra semmi ok, igazából tök jól állunk, és nem is…

Az úgy van, hogy én mindig megpróbálom nem a hónap legvégére halasztani a hálaadásokat, aztán közbeszól az élet. Tuuudom, hogy ez ilyen nagyon mainstream kifogás, de ha egyszer nincs jobb. :D Meg persze, lehet mondani, hogy hálaadást írni biztos nem olyan sok idő. Nos… ezt rajtam kívül senki nem…

Mostanra talán egyetlen olvasómat sem fogja meglepni a tény - lévén, hogy nem igazán rejtettem véka alá -, hogy esküvőre készülünk. Pardon, akarom mondani, készülök. Én. Egymagam. Hiszen én vagyok a Menyasszony. Igen, így, nagybetűvel. Mert Menyasszonynak lenni nem csak egy állapot, hanem egyenesen…

Már tornacipő is elég volt, hogy kiszaladjak a boltba, a nyitott ablakon átszűrődik a madárcsicsergés, és felkentem az idei év első pasztellszínű körömlakkját. Határozottan kopogtat a tavasz, szóval azt hiszem, éppen itt az ideje megírni a januári hálaadást. Végtére is, még időben vagyok. Ez egy…

Az úgy volt, hogy vizsgaidőszak. Igen, igen, minden egyetemista ultimate joker kifogása az elhavazott januárra, de mit tehetnék, ha egyszer igaz. :D De most, hogy már a végét tapossuk, mielőtt még végleg elköszönnék a karácsonyfánktól (igen, még áll :D), még egyszer megidézem azt az igazi, sütemény…

Hogy azt mondja, hogy már huszadika van…? Emberek, hová tűnt ez a december? Valaki árulja már el nekem. Évek óta nem éreztem ennyire gyorsan elillanni az adventet, most aztán besűrűsödtek a tennivalók. De hát, ettől szép ez az időszak, nem igaz? :D Meg a közgazdaságtan vizsgától. Az aztán felteszi a…

Van az úgy, hogy egy hónap minden pozitív életszemléletre tett törekvésem ellenére is csak… nem igazán sikerül. Van az úgy, hogy sok minden összejön, és akkor marad az ok-okozati dolgok kutatása, aztán ha rájövök, hogy nem igazán tudtam volna máshogy tenni, akkor meg még inkább meglőve érzem magam.…

Nos, mintha egy bolhagondolatnyit belecsúsztunk volna már a következő hónapba… Október idusa számomra mindig egy vízválasztó határ, ezt a dátumot választottam magamnak egyfajta képzeletbeli gátnak, előtte nem kezdhetek fanatikusan készülni az év legszebb ünnepére… Na de most! :D De még mielőtt…

Az a helyzet, hogy rémesen hangulatember vagyok. Na, nem az az egyszer ordítok, egyszer nevetek fajta, inkább olyan értelemben, hogy borzasztóan kötök hangulatokat, érzéseket bizonyos élethelyzetekhez, szavakhoz, szakaszokhoz. Így szeptember elseje máris színes levelek, sálak, és utcakövön koppanó…

Így augusztus első hetének a végén úgy döntöttem, ideje összeszednem július említésre méltó mozzanatait, és az olimpiai láz hangzavarában csendben, de magabiztosan felúszom a nyolcason, és tálalnám az újabb Hálaadást nektek. Micsoda aktualitáshoz passzoló szimbolika, hölgyeim és uraim! Mit…

Kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba, azaz Mogyee belecsúszik a hónap közepébe a hálaadásokkal. Mit is mondhatnék, mostanság mindig akadt valami dolgom szerencsére, hiszen úgy szép az élet, ha zajlik. A nyár meg aztán pláne! :) De most itt vagyok, ragyogok, én is, és az előző hó szép pillanatai…

Kissé maga alá temetett a vizsgaidőszak, de semmi pánik, ez ennek az életszakasznak a velejárója, és csakazértsem fogok róla nyávogni! Csakazértsem. :D És még annyira nem is csúsztam meg, hiszen a hónapok napjai még egy számjegyűek. Király vagyok, kérem szépen, sőt, szinte királylány! :D (Off:…

Habár az elmúlt héten még gumicsizmában és vastag sál oltalmában róttam az utcákat, valamint elgyászoltam egy újabb esernyőt, aki hősi halált halt a viharos szél frontvonalán, ezt a bejegyzést már a napsütötte teraszunkról írom azzal a boldog tudattal, hogy találkoztam a szezon első…

Már megint úgy ért a hónap vége, hogy észre se vettem… Na nem baj, jobb későn, mint soha, állítólag. Meg ami késik, az jön. Meg az összes többi unalomig ismételgetett frázis… Pedig csomó minden klassz dolog történt márciusban, hát ne habozzunk, adjunk hálát! Feltámadt Krisztus! Mit szerettem…

Kezdek visszatérni a régi önmagamhoz, legalábbis azon a téren, hogy csúsznak a hálaadások… :D Kicsit megkavarodtam, nagyon elröpült a február vége és a március eleje a Papa körüli teendők okán, na meg az egyetem is rendesen ad nekem elfoglaltságot, de azért igyekszem nem végletesen elmaradni a…

Évek óta tudtuk, hogy egy napon jönni fog a telefon. Az utóbbi két évben már az én gyomrom is összeugrott, amikor a kijelző azt mutatta, hogy a Mama hív. Láttuk minden alkalommal, hogy egyre gyengébb, egyre jobban fogy el. Láttuk, hogy fárad. Láttuk, hogy most már bármikor. Tudtuk, készültünk rá, az…

Elnézést a pár napos csúszásért, teljesen megkavarodtam itt a nagy tantárgyfelvétel fedőnéven futó Éhezők Viadalában… De most már itt vagyok én is, a január is, mert hogy ismét tartogattunk egymásnak néhány említésre való pillanatot. :) Mit szerettem januárban? - Huszonegy éves lettem én, ezáltal…

Eredetileg akartam itten szép karácsonyi bejegyzést, meg aztán egy szilveszteri beköszönést… De aztán végül nem jutottam el odáig, és igazából ez így volt nagyon rendben. De most itt vagyok! Szegény December a hálaadások tekintetében belecsúszhatna a „futottak még”…

Íme, el is érkezett az egyik legkedvesebb hónapom az évben, amikor is már legálisan élhetem ki a karácsonymániámat, lassan minden és mindenki ünnepi díszbe öltözik, eljönnek a roráték, a hajnali didergés utáni meleg tea, az ünnepi kivilágítás, a készülődés mind fizikai,…

Még nem találtam vissza az igazi nagy dömpingre a bejegyzések tekintetében, de több minden tervbe van véve! Addig is viszont álljon itt magabiztossággal a következő havi boldogság-morzsácskákból egy válogatás. Mert terápiának sem utolsó. ;) Hajrá, hajrá, fel mindenki, adjunk…

Nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Túl sok minden, ami túl személyes benne. Túl sok mindennel kell szembenéznem általa. Túl sok minden fáj még, és különben is, ezzel elismerem a világ felé, hogy mi bajom, hogy egyáltalán bajom van… De mostanra már meggyőztem…

Azt a leborult rézfántütyülő rézangyalszivarú hét meg a nyolcát! De régen jártam erre. Hű, gyerekek… erre nincs mentség. Illetve van. Amikor elkezdtem ezt a blogot, azt képzeltem, én majd minden héten idepottyantok valami Coelhoi magasságokba emelkedő szösszenetet, ami alatt aztán a világot…

FELTÁMADT KRISZTUS! Na mi jön? Na mi jööön? Na mi jönne? Hálaadás, Február-Március egyszerre, ajvé! Mit szerettem Februárban és Márciusban? - Lelkiatyámék, bevallani sem merem, milyen rég óta először.  Most cserkészek nélkül, rövid és kicsit rohanós tempóban, de…

Nagyon vagányan és bátran úgy döntöttem, az októbertől-decemberig tartó időintervallum hálaadását kiváltja az évösszegző bejegyzésem – lévén, hogy sok újat nem tudnék mondani. Helyette inkább következzen az elmúlt hónap… az is lehet, hogy egyszer utolérem magam. Vagy…