Álmodtam egy világot magamnak...

...itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt.

Hálaadás - Július

2016. augusztus 08. 03:14 - Mogyee

Így augusztus első hetének a végén úgy döntöttem, ideje összeszednem július említésre méltó mozzanatait, és az olimpiai láz hangzavarában csendben, de magabiztosan felúszom a nyolcason, és tálalnám az újabb Hálaadást nektek. Micsoda aktualitáshoz passzoló szimbolika, hölgyeim és uraim!

Mit szerettem júliusban?

- Talán még a blog őskövület, nagyon rutinos olvasói emlékezhetnek egy régi-régi, messzi, távoli bejegyzésre, amiben a húgaimról írtam. No, nem arról van szó, hogy tizenév távlatából latin amerikai szappanoperák fordulatát elirigyelve a családom előrángatott volna két testvérkét nekem a szekrényből, ők afféle fogadott húgaimmá váltak az élet már kamaszként is olykor igen kacskaringós és zivataros ösvényein. Akkor még az elcipelendő hátizsák sokszor túl nehéznek tűnt a számukra, én pedig igyekeztem a legjobb tudásom szerint átvállalni a terheik egy részét, vagy ha úgy adódott, segíteni elbírni. Aztán teltek-múltak az évek, és eljutottunk oda, hogy július első vasárnapján némi végehajrás szervezkedés után M. lánybúcsújára koccintottunk. Borzasztóan hosszú, és olykor szinte reménytelenül göröngyösnek tűnő út vezetett idáig, de végül itt vagyunk. Rengeteg mindent éltünk meg együtt, felfoghatatlan mennyiségű bizalmat és szeretetet kaptam és adtam. És most eljutottunk oda, ami valószínűleg minden nagytestvér életében egy döntő mozzanat: amikor nyugodtan és teljes biztonsággal engedtem el M. kezét, és csak néztem, ahogy Xinaf felé lépked, hogy aztán együtt kezdjék meg a közös élet ösvényét. Már évek óta egyre kevésbé volt ezen az úton rám szüksége, és bár azt hittem, az ilyesfajta elválás azért okoz némi keserűséget, a hátrahagyottak fájdalmát… de erről szó sincs. Őszinte, tiszta örömöt érzek, és elmondhatatlan büszkeséget. Az én kicsi húgom felnőtt, képes volt túlnőni az őt körülvevő árnyakon, és mert igent mondani az életre az ember oldalán, akit választott. Tudom, talán a lánybúcsúról kellene írnom – ami egyébként iszonyú jól sikerült, innen is hatalmas pacsi másik húgicám, A. részére, csak összehoztuk azt a szervezést ;) –, de én már csak ilyen szentimentális maradok mindig. Szóval most csak büszke leszek és meghatott, mert nekem ez ilyenkor jár! :D

- Sokat kellett imádkozni és aggódni, sajnos nem volt annyira egyszerű menet, mint azt mindenki megálmodja magának, de talán mindez már nem is számít, mert 2016. július 6-án késő este végül a bérmaanyámék első kisfia úgy döntött, vesz egy nagy levegőt, és megkezdi az Élet nevű borzalmasan izgalmas és hatalmas utazást ebben a földi világban. Négy kiló és hatvan centi feletti méreteivel pedig azt hiszem, igen egyértelművé tette, hogy vele aztán nem szabad packázni. ;) Mindig megérint, amikor olyan családban, ahol nemrég történt nagyon fájó haláleset, az élet újra utat tör, ezzel emlékeztetve mindenkit, hogy soha nem áll meg vagy lassít. Isten hozott közöttünk, pici Mór! Kísérje áldás életed ösvényét! :)

- Nem tartom kizártnak, hogy ezentúl minden hálaadásomban helyet kap valami esküvői szervezkedéssel kapcsolatos pont… Előre is elnézést mindenkitől, akit ez tökéletesen hidegen hagy, de nő vagyok, ráadásul az a fajta, aki borzasztóan szeret szervezni, így ez velem jár. :D Mindig jó érzés, amikor azt tapasztalom, hogy a hasonló életszituációban tartó emberek segítő szándékkal fordulnak egymás felé. Hasonlóan magasztos gondolatokat tapasztalok meg abban a csoportban is, amiben szintén menyasszonyokkal osztjuk meg egymással a legbennfentesebb információkat… kész kis szekta ez az Arckönyvön belül, én mondom. :D Ennek a kis csoportnak hála jutottunk hozzá a dekorációnk alapját képező mintegy száz, különböző méretű befőttes üvegecskéhez, amiket volt szerencsénk egy nagyon kedves fiatal feleségtől, és az ő még nála is picit kedvesebb, hatalmas kék szemű kisfiától elhozni. Tudom, ez nem tűnik nagy dolognak, de nekem minden ilyen apróság azt mutatja, hogy egyre inkább közeledik, és egyre inkább valóság ez az egész. Plusz számomra elképesztően nagy élmény, hogy Ő is tevékenyen kiveszi a részét az ilyenekből. Így végképp megvan a számomra annyira fontos érzés, hogy nem az ÉN esküvőmet, hanem a MI esküvőnket szervezzük. :)

- Már elég régóta járkáltam szorgosan állásinterjúról állásinterjúra, de természetesen ez sem mehet mindig zökkenőmentesen. Annak idején, amikor először próbáltam ki magam ezen a területen, nagyon hamar sikerrel jártam, így azt hiszem, ez így volt fair. :D De a türelem rózsát, vagyis esetemben munkahelyet terem. Egyelőre úgy érzem, egy nagyon jó helyre kerültem, a légkör, a kollégák, az elvégezendő munka mind olyan, ami pontosan azt a környezetváltozást hozza az életembe, amire most szükségem van. Egy nyelviskola recepcióján igyekszem minden igényt kielégítő információs központtá válni, és szerencsére olyan munkakörnyezetbe csöppentem, ahol rengeteget segítenek, amíg be nem tanulok a pozícióba. Én jól érzem magam, remélem, ez tartós lesz. :)

- Életemben először egy történetemhez rajongói rajzot kaptam. Illetve mindjárt kettőt is. Számomra még mindig felfoghatatlan a tény, hogy nem csak, hogy olvasnak, nem csak, hogy tetszik nekik, de valaki még időt és energiát szentel arra, hogy az én karaktereimet papírra vesse. Mert szereti őket, mert követi a történetüket, mert megmozgatta annyira, amit írtam, hogy a sajátjainak érezze őket, hogy megszólítsák a kreatív oldalát, és mindezt még meg is mutatta nekem. Lehet, hogy ez semmiségnek tűnik, de nekem valami elképesztő szintű elismerés. Még mindig nem teljesen tértem magamhoz. :D

- Hónapokig tartó keresések, egyeztetések, millióegy átnézett hirdetés, mérlegelés és véleménykutatás után elérkezett a nagy pillanat: Ő megvette élete első saját autóját. Illetve hát úgy is mondhatjuk, az első saját autónkat. :) Persze, nem valami több milliós, vadiúj csúcsmodellre tessék gondolni. :D De ez nem is fontos, mert az autó technikai részei tökéletesen rendben vannak (és pontosan ez az a pont, ameddig ehhez a feléhez értettem :D), a mérete megfelelő nekünk, minden szempontból tökéletes első autó. Maga a tény is fantasztikus, de én látom mögötte, mennyi év hihetetlen mennyiségű munkája, spórolása és kitartása áll amögött, hogy ezt most megléphette. És hihetetlenül büszke vagyok Rá. Meg örülök neki. Meg annyira aranyosan örül. :D

Apróságok:

utolsó pillanatban menyasszonyos szalagot kajtatni; megint Őt elrángatni késő este plázázni; utolsó pillanatos tortát sütni; M. lányságát méltó módon elbúcsúztatni; feladatokat dokumentálni; az utcán idegeneket megállítani; tortát árulni; angolul beszélgetni; random lány videóján vele táncra perdülni; nagyokat nevetni; héliumos lufival szórakozni; őszinte szívvel más boldogságának örülni; M-et és Xinafot egymás oldalán biztonságban tudni; esküvői képeket nézegetni; Mór születésének örülni; imák meghallgatásáért hálásnak lenni; gyümölcsös sütiket kotyvasztani; házi, IR-es lekváron nyammogni; melegben szinte elolvadni; írni, írni, írni; fanartot kapni; ezen a tényen sokkolódni :D; nagyokat beszélgetni; csinosan felöltözni; állásinterjún részt venni; munkát kapni; munkahelyen sokat nevetni; új kihívásokkal találkozni; a napnyugta utáni hűvösebb levegőt kiélvezni; teraszon ücsörögni; növényeket gondozgatni; nagymamámmal beszélgetni; csókot adni és kapni; az új autónak örülni; az Ő örömének örülni; üvegeket szállítani; látni, ahogy a közös életünk darabkái kezdenek összeállni

julius_1.png

A hónap idézete:

„Szeretni egymást nem azt jelenti, hogy egymás szemébe nézünk, hanem hogy együtt nézünk ugyanabba az irányba.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

A hónap dala:

Igazság szerint elsőre annyira nem fogott meg, de aztán valamiért vissza-visszatértem újra meghallgatni, és az a helyzet, hogy teljesen itt ragadtam, szinte egész júliusban ezt dúdolgattam. :D Nem igazán voltam a rajongója sosem a műfajnak, de mégis, valahogy az énekesek hangja, ez az egyszerű életigenlés, ez a minden komoly tehertől mentes, felszabadult életérzés, amit közvetít, most nagyon a nyarat, ezeket a heteket idézte nekem. Néha megengedhető, hogy egy mindig szentimentális és egyszerű mondatokból mélyfilozófiai tanulmányokat felállító Mogyee is csak hangulatra válasszon zenét, nem igaz? :D

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mogyeee.blog.hu/api/trackback/id/tr699639254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása