Habár az elmúlt héten még gumicsizmában és vastag sál oltalmában róttam az utcákat, valamint elgyászoltam egy újabb esernyőt, aki hősi halált halt a viharos szél frontvonalán, ezt a bejegyzést már a napsütötte teraszunkról írom azzal a boldog tudattal, hogy találkoztam a szezon első szandál-zoknijával is. Tavasz van, emberek, szinte már nyár! ;)

Mit szerettem áprilisban?

- Rögtön az első szombaton lezavartunk két programot is az Ő családjával – naná, az ország két ellentétes pontján, mert úgy szép az élet, ha zajlik. :) Egy nagyon klassz születésnapos ebéden vettünk részt, egy akkora ebédlőasztalnál, amekkorát utoljára talán kastélyokban láttam, annyi kajával, amivel egy csorda éhes cserkész is jól lakna – ami igen-igen nagy szó –, majd egy gyönyörű esküvőn, ahol bár senkit nem ismertem, de imádtam a menyasszony virágkoszorúját, de főleg azokat az embereket, akiket sodorjon bármerre az élet árja, legyenek az életnek bármilyen területei, amiben nem értenek egyet, néha csak képesek megállni, és együtt örülni. Mert ez tesz annyi különböző embert egy családdá. Na és persze nem volt rossz eljátszani a gondolattal, hogy egy év múlva már értünk ürülnek majd a pálinkás poharak. ;)

- Végre eljött a pillanat, amit minden tavasszal annyira várok (na jó, ez nem igaz, csak tavaly óta fedeztem fel az évszak ezen szépségét). Azaz itt volt az ideje akkurátusan letakarítanom és virágokkal teleültetnem az erkélyünket. Nem hittem volna még két-három évvel ezelőtt, hogy engem ilyesmi nem hogy kikapcsolni, de egyáltalán érdekelni fog, de most azon kaptam magam, hogy kitörő lelkesedéssel rendezgetem a kis ásókámmal a petúniákat és hortenziát a virágos ládákban. Ki hitte volna? Még a végén tényleg háziasszonnyá érek. :)

- Négy év. Néha sokkal kevesebbnek tűnik, néha sokkal többnek. Néha nagyon nehéz, néha nagyon könnyű. Most az utóbbi két évben többnyire nagyon nehéz, de mégsem adott fel. Sem engem, sem minket. Rengetegszer kapom meg a kérdést az eljegyzés óta, hogy biztos vagyok-e benne. Hiszen annyira fiatalok vagyunk még, előttünk az élet…! Igen, előttünk van. És én Vele akarom leélni. És bár ezt nem tudom, mivel érdemeltem ki, de úgy tűnik, Ő is velem. :)

- Lassan több vérem lesz az egészségügyi ellátórendszerben, mint a tulajdon testemben, de ezt is meg lehet szokni, ahogy a rendelők közötti átjárkálást is. Ha valaki valaha hormonvizsgálatokra, glükóz terhelésre szorul, Zugló vonzáskörzetében bátran keressen, kezdek szakértője lenni a témának. :D De továbbra is minden negatívum között ott rejlik a pozitív, csak el kell határozni, hogy erre figyelünk. Példának okáért a nagyon kedves és beszélgetős vérvételt végző doktornő személyében, vagy azon ritka, csodaszámba menő alkalmak esetében, amikor a megszokott órák helyett csak fél órát kellett várnom az orvosomnál. És még a leletek is szebbek a vártnál…! Igazán elkényeztetve érzem magam az áprilisi turnus tekintetében. :D

- Egy-egy szösszenetnyi élmény, amik mellett talán elmennék, ha nem lenne a hálaadás, ami egy tudatos döntést és szemléletet ad nekem. A döntést, hogy mindenben keressem azt a pontnyi kis fényt, azt a minimális fehéret a feketében, a pillanatot, hogy a pohár valójában félig tele van. Jó szakembert találni, évek óta először megint erősnek érezni magam, a bérmaanyám születendő kisfia rúgásait érezni, barátok, akik nem mondanak le rólam, akkor sem, ha nehéz eset vagyok, egy kedves néni a postán, aki pizsamának titulálta az öltözékem, és ezzel nagyon megnevettetett… Mert a boldogság nem hangos csinnadrattával érkezik az életünkbe, csak szelíden kopogtat. Tessék fülelni, le ne maradjatok! :)

Apróságok:

együtt autózni Vele és a családjával; megismerni a tágabb családját, akik nem sokára az enyémek is lesznek; sztorikat hallgatni, megosztani, nevetni; rengeteg új név megjegyzésébe az esélytelenek boldog nyugalmával belefogni; esküvőn részt venni; összebújni; meghatódni; ismerősökkel találkozni; tervezgetni; álmodozni; bérmaanyámat megölelni; muffint sütni neki; órákig beszélgetni; ultrahangos képeken csöpögni; pocakban mozgó új életet érezni; napsütést kiélvezni; kedves barátnővel együtt sütni; őszinte támogatást és ölelést adni és kapni; az erkélyt rendezgetni; anyával bevásárolni; kidekorált kaktuszon nevetni; ültetni; postán „pizsamát” viselni; idegenekkel összenevetni; vastag sálat, aztán másik nap balerinacipőt hordani; eső illatát élvezni; virágaimnak örülni; évfordulózni; nagymamámmal nagyokat beszélgetni; kézen fogva sétálni; csókot adni és kapni; kicsit nosztalgiázni; hangosan nevetni és sírni; nagyon jó pszichiátert találni; vérvételen összenevetni; diétás kakaót találni; elkészült erkélyen napozni; régóta keresett cipőt találni; a hálaadásra már egész hónapban gondolni, és kifejezetten ezért fényképezni

A hónap idézete:

„A titok, hogy valaki bársony-puhán megfogja a kezed.
A titok, hogy el nem engeded.”
(Rédai Gábor)

A hónap dala:

Bár elméletileg – amint ez a művészeti produktumok kilencvenöt százalékára igaz – szerelmi kapcsolatról szólna a dal, de engem egészen más aspektusában szólított meg. Nagyon sok területén az életemnek nagyon igaz. Tanulok elengedni, lassan de biztosan, és ez a dal most nagyon hozzám szólt. Amellett gyönyörű is, a klip színvilága pedig egyenesen lenyűgöző.