Sűrű időszak van. A világ épp egy kollektív traumát próbál átvészelni, amikor a másik oldalon a bolygó újratanul lélegezni. Korszakváltás küszöbén állunk, mert ebből – tetszik vagy sem – nem fogunk ugyanúgy kijönni, mint ahogy belezuhantunk. Változik a világ, változunk mi magunk is benne. Azt még…

Nagyon ritkán szerkesztek utólag bejegyzést, most a legnagyobb örömmel teszem meg, ettől a perctől hivatalos: GRATULÁLOK AZ ALKOTÓKNAK, A MINDENKI MEGNYERTE AZ OSCAR--DÍJAT A LEGJOBB RÖVIDFILM KATEGÓRIÁBAN! Talán most már mindenki hallott róla, hogy idén is bejutott egy magyar film az Oscar…

Az úgy volt, hogy vizsgaidőszak. Igen, igen, minden egyetemista ultimate joker kifogása az elhavazott januárra, de mit tehetnék, ha egyszer igaz. :D De most, hogy már a végét tapossuk, mielőtt még végleg elköszönnék a karácsonyfánktól (igen, még áll :D), még egyszer megidézem azt az igazi, sütemény…

Évek óta tudtuk, hogy egy napon jönni fog a telefon. Az utóbbi két évben már az én gyomrom is összeugrott, amikor a kijelző azt mutatta, hogy a Mama hív. Láttuk minden alkalommal, hogy egyre gyengébb, egyre jobban fogy el. Láttuk, hogy fárad. Láttuk, hogy most már bármikor. Tudtuk, készültünk rá, az…

Mélyen tisztelt Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell! Hű. Önt aztán tekintetes névvel áldották meg… Milyen hivatalos, milyen fennkölt, milyen komoly! Nem is tudom, levelem témája méltó-e egy ilyen fontos és rangos ember figyelmére. De talán nem is kell. Mert talán van lehetőségem…

Nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Túl sok minden, ami túl személyes benne. Túl sok mindennel kell szembenéznem általa. Túl sok minden fáj még, és különben is, ezzel elismerem a világ felé, hogy mi bajom, hogy egyáltalán bajom van… De mostanra már meggyőztem…

Azt a leborult rézfántütyülő rézangyalszivarú hét meg a nyolcát! De régen jártam erre. Hű, gyerekek… erre nincs mentség. Illetve van. Amikor elkezdtem ezt a blogot, azt képzeltem, én majd minden héten idepottyantok valami Coelhoi magasságokba emelkedő szösszenetet, ami alatt aztán a világot…

Na mi jön gyerekek? Na mi? Ugye megmondtam, hogy előbb-utóbb meglesz. Csak ti sosem hisztek nekem… szipp. Nem is tudom, ezek után megérdemlitek-e. Sebaj, csakhogy lássátok, én mennyire jóságos és kegyelmes vagyok. Na és persze szerény. Meg egy kicsit álmos.  Mit szerettem a…

Vicces helyzetben vagyok. Már évek óta készülök arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést (igen, tudom, hogy gáz. Sprite.), és pontosan ugyan ez volt a helyzet a ballagási beszédemmel. Millióegy bevezetést, tételmondatot és zenét lefuttattam magamban, hogy majd meglegyen a nagybetűs…

Nagyon sokáig néztem a villogó kurzort. Mit is írhatnék? Sajnos nagyon keveset találkoztam vele, ahogy idősebb lettem. Messze lakott tőlünk, nehéz volt megoldani, sok az elfoglaltság… de mindig úgy örült nekem. Csak ültünk az ágyon, és órákon keresztül mesélt nekem…

A halál csak nekünk, élőknek szomorú. Mi gyászolunk, mert elvesztettünk valakit, aki fontos volt. Már nincs itt, már nem beszél hozzánk, már nem nevet, nem zokog, nem játszik… már nem él. És ez fájdalmas. Maga a halott (jó esetben) már nem szenved, sőt, a legjobb helyen van,…

Nincs időm bejegyzést hagyni az utókor számára... tudjátok mit? Tél végi hálaadás lesz :) De addig is álljon itt egy dal. Korábban már volt szó itt a blogomon arról, hogy bizony, egy igazi kapcsolat nem csupa-csupa pink felhőcske. Harcolni, küzdeni, akarni kell. Mindkét félnek.…

Már írtam róla korábban, hogy nemrégen volt a szülinapom. Tizennyolc éves lettem én… fontos dátum. Kaptam rengeteg nagyon szép és nagyon hasznos dolgot, mindennek nagyon örültem… de mégis, egy ajándék volt, ami más volt, mint a többi. Lehet, másvalakinek értéktelen. De nekem…

Tegnap volt a szalagavatónk. Hónapok óta készültünk rá, estékbe nyúlóan gyakoroltuk a koreográfiákat, hosszú perceken keresztül egyeztettünk a ruhaszalonokkal, és izgatottan számolgattuk a meghívókat. Aztán felgördült a függöny, és minden olyan gyorsan elszaladt.…

Na igen. Nyári hálaadás, amikor már a szeptemberi is esedékes... nem fogok hazudni, nagyon-nagyon nehezen szültem meg ezt a bejegyzést. Egyrészt, a technika is ellenem szegült, másrészt pedig olyan mélyponton voltam, ahol nehéz volt pozitívnak lenni. Százszor, ezerszer elátkoztam…

Mogyee, te bloggerek szégyene. Eltelt egy teljes hónap bejegyzés nélkül. Hát ezért nyitottál te blogot? Vannak gondolataid és élményeid, ne is tagadd! Mi történt? Újabban önző vagy, hallod-e. Csak a saját lustaságod meg elfoglaltságod miatt nem szakítasz időt erre a naplóra. Pedig milyen jó is…

Nemrég értem haza cserkésztáborból. Fantasztikusan jól sikerült :) És nagyon sokat tanultam. Bővebbek a nyár végi hálaadásban lesznek. Most egy aktuálisabb témát közelítenék meg egy kicsit másképp ;) Az egész világ (velem az élbolyban) olimpia-lázban ég. Az idei…

Megint viszonylag régen írtam... dehát, ez van, ha az ember már csak ilyen elfoglalt, mint én ;) Pedig témám az van bőven... hajjaj. Elsősorban írhatnék példának okáért a bérmálkozásunkról is... de nem teszem. Attól tartok, még egy kicsit ülepednie kell bennem az élménynek. Feldolgozni az átélteket.…

 Ehh... megint mentegetőzéssel kéne kezdeni. De tudjátok mit? Nem fogom. Tanulnom kell, hogy egyszer majd az lehessek, ami akarok/aminek rendelt a JóIsten :) De ehhez most melózni kell, amibe alapjáraton nem annyira fér bele a blogolás (de ha ez valakit megnyugtat, gyakorlatilag semmi…

 Ismét túl vagyunk egy cserkésztáboron. Nagyon jó volt, és kimondhatatlanul kellett. Az életem egy nagy hajtás, semmire sincs időm, csak kapkodok és teperek, hogy mindenhol a legjobb tudásom szerint helyt álljak... és közben hajlamos vagyok elfelejteni, hogy én sem vagyok gép,…

Nem lesz hosszú bejegyzés, éppen csak pár sor... egy barátommal beszélgettünk, hogy mennyi mindenkire vigyázni kell ebben az életben, és hogy mennyire nehéz ez úgy, ha mi magunk is sokszor tanácstalanok vagyunk... vagy ha az emlegetett személyek nem akarják hagyni, hogy vigyázzunk…

Tudom, nem ma van (ámbár nézőpont kérdése... de számomra a nap akkor kezdődik el, ha már aludtam előtte! szóval...). Holnap Szenteste. De mivel én holnap kizárólag zenelejátszás céljából vagyok hajlandó megközelíteni a számítógépet, így ez a bejegyzés mostanra…

Rohanó világban élünk. Rettenetesen leterhelt, iszonyatosan rohanó világban, ahol senkinek semmire nincs ideje. Ahol az idő pénz. Ahol a szabadidő olyan luxus, amivel már egy magamfajta tinédzser lány sem mindig rendelkezik - de legalábbis elegendővel biztosan nem. Olyan világban élünk, ahol csak a…

 Korábban már írtam egy bejegyzést a bátyáimról - a vér szerinti és fogadott bátyáimról együtt. Most egy hasonló bejegyzés következik, csak a nem és a korosztály változik =) Hadd meséljek nektek most a húgaimról.Sajnos kisebb testvérem egyáltalán nincs (sőt, sokáig a…

1956. Október 23.  Minden évben szívügyemnek tekintettem ezt a dátumot, eddig is. Minden évben megemlékeztem a hősökről egy meggyújtott gyertyával, elmondtam az emlékükért egy imát, és hálás szívvel gondoltam az áldozatukra, ami megindította az országot azon az úton,…