Korábban már írtam egy bejegyzést a bátyáimról - a vér szerinti és fogadott bátyáimról együtt. Most egy hasonló bejegyzés következik, csak a nem és a korosztály változik =) Hadd meséljek nektek most a húgaimról.

Sajnos kisebb testvérem egyáltalán nincs (sőt, sokáig a rokonságban is én voltam a legkisebb gyerek), így csak a nyáron tehettem szert hugicára. Akkor viszont már egyből kettőre is =) A mi kronológiánk érdekesen alakult. Mint a bátyáim esetében, a húgaimat is már évek óta ismertem. Sőt, mindkettőjükkel nagyon jóban voltam, rengeteget hülyéskedtünk együtt, és sok időt töltöttünk közös melóval, játékkal, táborozással... de rosszul fogalmaztam. Ekkor még egyáltalán nem ismertem őket. Aztán minden megváltozott. Ha nem haragszotok, innentől különszedlek titeket =) Hiszen egész már a két történet.

Kedves M! Hát teljesen őszinte leszek, halvány lila segédfogalmam sincs, hogy nálunk hogy kezdődött ez az egész =D De komolyan. Próbálok rá visszaemlékezni, és nem megy. Annyit tudok, hogy egyszer csak már jöttél, és mondtad, ha valami bántott. Elmeséltél mindent magadról. Az életedről, a nehézségeidről, a múltadról, a jelenedről, a fájdalmaidról, az örömeidről... mindent megosztottál velem. Lehet, hogy neked már akkor is természetes volt, de elárulok egy titkot - nekem nagyon nem. Lehet, hogy nem láttad rajtam, hogy sokszor mennyire meg tudtál döbbenteni. És nem, nem a történeteidre, a hibáidra, vagy a borzalmakra gondolok, amiket meséltél - efféle történetekből valóban könyvet tudnék írni. Nem. Őszintén, tiszta szívből ledöbbentem. Ledöbbentem, mert megismertem az életedet, ami finoman szólva is sokkal nehezebb, mint az átlag tinédzsereké (pedig egy tinédzser élete alapjáraton nem egyszerű...). Tudtam, hogy mit jelent neked felkelni és elkezdeni a napot, vagy eljönni a közösségbe... és döbbenten néztem, ahogy az arcodon mindig töretlen a mosoly, ahogy mindenkihez olyan nyíltan és őszinte szeretettel fordulsz, ami példátlan. Csak néztelek leesett állal, és azon tűnődtem, vajon hogy csinálod. El nem tudtam képzelni, honnan van ehhez elég erőd. A második sokk akkor jött, amikor a téma felmerült, és te teljesen természetesen rávágtad - "hát Istenből meg belőled". Lehet, akkor nem láttad rajtam, hogy se köpni, se nyelni nem tudok. Sokkal több mindent átéltél mint én, nálam ezerszer jobban tudod, milyen amikor az élet fáj... és mégis belőlem merítesz erőt. Hozzám jössz oda, ha valami bánt, én vagyok az első, aki eszedbe jutok a nehézségek közepette... bízol bennem. És ez a mai napig nem természetes. Félre ne érts, nagyon örülök neki =) De fel nem foghatom, mivel érdemeltem ki a bizalmadat. De nagyon köszönöm. És ígérem, nem élek vele vissza.

Kedves A! Hát, te egy kicsit más tészta voltál =) Sokáig benned a mindig vidám lányt láttam. Aztán, amikor elkezdtél kamaszodni, jött a flegma, jófej stílus, és egy az egyben úgy néztél ki, mint egy vidám tinilány, aki minden reggel beveszi a lesz*rom tablettáját =) Vagány, belevaló csajnak láttalak, aki fityiszt mutat az életnek. Emlékszem, mikor kezdett megváltozni bennem a kép. M-nal beszélgettünk, és neki említettem, hogy milyennek látlak. Ma sem felejtem el azt a szomorkás mosolyt, és azt a hangsúlyt, amivel M. mondta "pedig ha tudnád..." És mesélni kezdett rólad. Az én szemem meg folyamatosan nőtt kistányér méretűre. Csak ültem, és hallgattam. Tudtam korábban is, hogy nem egyszerű helyzet a tiéd, de ezekre nem számítottam. Akkor és ott elhatároztam, hogy téged sem hagylak egyedül. Nem tudtam, hogyan is kezdhetnék hozzá - aztán végül a legegyszerűbb megoldást választottam, és közöltem veled, hogy ha kellenék, itt vagyok. És te elfogadtad a kezem. Emlékszel a táborban arra a mosogatásra, amikor ezt mondtam? És utána a bevásárlásra a zuhogó esőben? Nem véletlenül kardoskodtam, hogy te gyere velem ;) Beszélgetni kezdtünk. És te meséltél és meséltél, és meséltél... és én egyre jobban kezdtem magamra ismerni benned. Hasonlítottunk, de itt is volt egy fontos különbség - fele annyira sincs nehéz helyzetem, mint neked. Figyeltem rád, miközben beszéltél. Figyeltelek, és így beláttam a flegma stílus kemény maszkja mögé, ami mögött egy érzékeny, kétségbeesett leányzót találtam. Egy szomorú, fájdalmakkal teli embert, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva úgy döntött, hogy megbízik bennem. Tényleg nem tudom felfogni, mivel érdemeltem ki a bizalmadat, de köszönöm. Nem hagylak egyedül. Megígérem.

Megismertelek titeket. Megismertelek, és megszerettelek. És most már bármit megtennék, hogy mosolyt csaljak az arcotokra. A csillagokat is lehoznám az égről, ha ezzel megoldhatnám minden problémátokat. Ha sírtok, megszakad a szívem. Meghalnék értetek, habozás nélkül. Ismerlek benneteket. Tudom, mikor nem őszinte a mosoly, és mikor csak álca a laza felfogás. Pontosan tudom, milyen, amikor összekuporodva zokogtok a hatalmas súlytól, amit cipeltek - de azt is tudom, milyen, amikor őszintén, önfeledten kacagtok. És olyankor én is boldog vagyok. Valós nővérként tudok aggódni értetek, akár betegségről van szó, akár csak arról, hogy egyedül kóvályogtok sötétedés után. Nézlek titeket, és valahol magamat látom - csak sokkal több nehézséggel. Köszönöm, hogy elfogadjátok a segítségemet! Pár sorral ki tudom fejezni, amit mondani akarok...

Hogyha nincs senki már, hogyha senki nincs, ki vár,
Gyere hozzám, mindig tárt karokkal várlak.
Lehet rossz éjszakád, jöhet nem várt boldogság.
Gyere, mondj el mindent, azt, mit senki másnak!

Hogyha bánt már a zaj, hogyha épp a csönd a baj,
Gyere hozzám, mindig tárt karokkal várlak.
Mikor már pont elég, mikor újrakezdhetnéd,
Gyere, mondj el mindent, azt, mit senki másnak!

Higgyétek el nekem, nincs annál nagyobb boldogság, amikor az embernek rengeteg testvére van - és itt a vér valóban mit sem számít. Boldog vagyok, hogy ismerhetlek titeket. Boldog vagyok, mert bíztok bennem... és ez hatalmas ajándék. Emlékeztek, amikor itt hagytátok a falamon a kezetek nyomát? És emlékeztek arra, amit akkor mondtam? Ne felejtsétek el, mert halálosan komolyan gondoltam. A húgaim vagytok - a szó összes pozitív és negatív jelzőjével. Ne féljetek! Én itt vagyok veletek. Soha nem hagylak titeket egyedül. Ezt megígérem. Mindig szeretni és védeni foglak titeket a legjobb tudásom szerint. Mert ez egy nővér dolga.