Nem vagyunk túl régóta házasok. Mondhatni, elhanyagolható ideje köt össze az Isten színe előtt tett eskü. Viszont viszonylag régóta – a mi kis rövid földi pályafutásunk során öt év talán már annyinak számít – járjuk együtt az utat, kéz a kézben, hol kicsit jobban bukdácsolva, hol gond nélkül…

Majdnem pontosan egy éve tettem közzé a sorozat első részét. Biztosan azt gondoltátok, hogy már el is felejtettem… Haha, nem én! Ez egy kényes téma, nehéz róla igazán jól beszélni, viszont annál fontosabb. Szóval úgy döntöttem, erőltetni nem lehet semmit, annak még soha nem lett jó vége, ezért…

Mostanra talán egyetlen olvasómat sem fogja meglepni a tény - lévén, hogy nem igazán rejtettem véka alá -, hogy esküvőre készülünk. Pardon, akarom mondani, készülök. Én. Egymagam. Hiszen én vagyok a Menyasszony. Igen, így, nagybetűvel. Mert Menyasszonynak lenni nem csak egy állapot, hanem egyenesen…

Január hatodika jeles nap. Vízkereszt néven a napkeleti bölcsek látogatására emlékszünk, akik királynak kijáró ajándékokkal tisztelték meg azt, aki mindent odaadott értünk, emberekért. Értünk, akik gyarlók vagyunk, elbukunk, kétkedünk, átkozódunk, keresünk, hitetlenkedünk, gyűlölünk, elveszünk,…

Hát eljutottunk idáig is... Már hosszabb ideje tervezgetem, hogy valamilyen formában elindítom ezt az új sorozatot a blog életében. Mint arról már írtam többször is ezen a felületen - de a legbővebb, legjobban összeszedett bejegyzést a témában errefelé találjátok -, jelenleg éppen egy…

Nem egészen évösszegző bejegyzés, ezt készséggel elismerem… De azt hiszem, amiről érdemes tudnotok az elmúlt évemből, az már itt megemlítésre került. Vagy a hálaadásokban. Dübörögjünk hát tovább a vélemény viharos tengerén, mert Mogyee sose tudja befogni. A mostani témát egy vallomással kell…

A minap szóba került köztem és egy kedves barátnőm között egy olyan téma, ami időről-időre visszatérő motívum a beszélgetéseim palettáján. Már egészen kamaszkorom óta foglalkoztat a kérdéskör, de azt hiszem, most jutottam el odáig, hogy relevánsan is állást foglaljak…

Nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Túl sok minden, ami túl személyes benne. Túl sok mindennel kell szembenéznem általa. Túl sok minden fáj még, és különben is, ezzel elismerem a világ felé, hogy mi bajom, hogy egyáltalán bajom van… De mostanra már meggyőztem…

Húúúúúúúúúúúúúnnye! Hát itt meg mi történt?! Mik ezek a képek? Mi ez a nagy szöveg? Mi ez az egész? És egyáltalán... Mogyee, te még élsz? Nos... itt volnánk hát. Új dizájn, új kezdet? Talán. Nem is tudom pontosan megmondani, mikor volt ezen a blogon utoljára olyan "rendes" blogélet, mint amit…

Azt a leborult rézfántütyülő rézangyalszivarú hét meg a nyolcát! De régen jártam erre. Hű, gyerekek… erre nincs mentség. Illetve van. Amikor elkezdtem ezt a blogot, azt képzeltem, én majd minden héten idepottyantok valami Coelhoi magasságokba emelkedő szösszenetet, ami alatt aztán a világot…

Nem-nem, nem hálaadás jön. Hogy miért? Mert ezen sorok tehetséges írója megoldotta, hogy ez még csússzon egy nyúlfarknyit (elhagytam a határidőnaplómat, anélkül meg nehéz emlékezni… kavinton?!) Még anno Carlota írt egy ilyet a saját blogjára, és akkor megígértem neki, hogy egy szép napon én is…

Neem, még nem hálaadás jön. Múltkor viszonylag időben kaptátok, szóval nem szeretném, ha elkényelmesednétek. Majd jön az is, jó szokása szerint, legkésőbb egy év múlva. Most azonban egy másik téma követelőzik, hogy papírra – esetünkben képernyőre vessem. A mai napon volt szerencsém cserkésztestvéri…

A fenti mondat az egyik kedvenc filmemből (pontosabban film trilógiámból) származik, a Christopher Nolan rendezte, újragondolt Batman-szériából. Sokan szeretik ezeket a filmeket, sokan nem. Hozzám több okból is közel állnak. Egyrészt (bár ezt sosem nézik ki belőlem) nagyon szeretem mind a Marvel,…

Megint viszonylag régen írtam... dehát, ez van, ha az ember már csak ilyen elfoglalt, mint én ;) Pedig témám az van bőven... hajjaj. Elsősorban írhatnék példának okáért a bérmálkozásunkról is... de nem teszem. Attól tartok, még egy kicsit ülepednie kell bennem az élménynek. Feldolgozni az átélteket.…

Rengeteg tragédia és nehéz pillanat övezi az életemet - ahogy mindenkiét. Vannak gondok, folyamatosan, mindig van min aggodalmaskodni. Élni tényleg nem könnyű, és bőven kell hozzá bátorság és kitartás - rövid földi pályafutásom során ezt bőven volt alkalmam tapasztalni. Igen, mind tudjuk, hogy az…

A következő idézetet nem régen találtam, és nagyon megtetszett. Na és persze elgondolkodtatott. Éppen annyira, hogy bejegyzés szülessék belőle :) Na akkor lássuk: Ha kitör a vihar, mindenki természete szerint cselekszik. Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik. És van, aki…

Rohanó világban élünk. Rettenetesen leterhelt, iszonyatosan rohanó világban, ahol senkinek semmire nincs ideje. Ahol az idő pénz. Ahol a szabadidő olyan luxus, amivel már egy magamfajta tinédzser lány sem mindig rendelkezik - de legalábbis elegendővel biztosan nem. Olyan világban élünk, ahol csak a…