Rengeteg tragédia és nehéz pillanat övezi az életemet - ahogy mindenkiét. Vannak gondok, folyamatosan, mindig van min aggodalmaskodni. Élni tényleg nem könnyű, és bőven kell hozzá bátorság és kitartás - rövid földi pályafutásom során ezt bőven volt alkalmam tapasztalni. Igen, mind tudjuk, hogy az élet nehéz. De vajon arra is képesek vagyunk, hogy észrevegyük a szépségeit? 

Könnyű elmerülni az önsajnálatban, és nemes egyszerűséggel besavanyodni. Lássuk be - ehhez nem kevés segítségünk van. Elég, ha csak az iszonyatosan túlterhelt napokra, a magas elvárásokra, az állandó lelki és fizikai problémákra gondolunk... vagy hé, egyszerűen csak nézzünk szét az utcán! Látunk mosolyogva közlekedő embereket? Ugye hogy ugye. 

Pedig mennyivel könnyebb mosolyogni! 

...

Oké, most elveszítettem az olvasóim 80%-át (ami ekkora olvasottság mellett igen tekintetes mennyiség... maradt még valaki egyáltalán?) Hogy mondhat ez a hülye tyúk ilyeneket? Még hogy mosolyogni könnyebb... persze, vigyorgok én. Amint valaki törleszti az adósságot, megtanulja a matekot, megírja a nyelvvizsgát, ledolgozza a nyolc órát és betevő falatot teremt az asztalra helyettem. Méghogy mosolyogni könnyebb... bolond csitri.

Igen, elismerem, hogy az életünk tele van nehéz pillanatokkal. De gondoljunk bele egy kicsit logikusabban! Persze, rágódhatok én a problémámon, ha arra van szükségem... de kibírnám boldog pillanatok nélkül? Persze, hogy nem. Csak egy a bibi... a boldog pillanatok nem jönnek maguktól. Illetve, dehogynem. Az életünk tele van szebbnél szebb percekkel - a mi feladatunk mindössze annyi, hogy észrevesszük ezeket a pillanatokat. Minden cipész maradjon a kaptafánál - alapelven elindulva én a saját példámon keresztül illusztrálnám, mire is gondolok.

Sosem voltunk gazdag család. Nem, Istennek hála nyomorgnunk sem kellett soha, mindig is hálás voltam a helyzetemért. De igen, mint mindenkiben, bennem is felmerült, hogy a másik kislánynak az osztályban miért van meg az a baba, ami után én maximum csak áhítozhatok? Miért tudnak a többiek külföldre menni nyaralni, míg mi már lassan a Balatont sem engedhetjük meg magunknak? Igen, én is irigykedve figyeltem mások képes beszámolóit az egzotikus utaikról, míg én itthon gubbasztottam... igen, én is voltam elkeseredett és irigy. Aztán rájöttem valamire.

Nem jártam be a fél világot. De szerintem kevés olyan 17 éves fiatal van, aki annyi helyet bejárt Magyarországon, mint én. Kevesen mondhatják el, hogy még a mai napig kint van a falukon az a koszorú, amit öt éves korukban közösen készítettek az édesanyjukkal. Kevesen mondhatják el, hogy az édesapjuk az Árpádházi királyokról mesélt nekik elalvás előtt. Kevesen mondhatják el magukról, hogy a csonka család ellenére mindkét szülőtől annyi szeretetet, törődést és értéket kaptak, mint mi. Igen, nem jártam még sosem a tengeren túlon. Nálam a nyarak a nagyszüleim tanyáján teltek. Mások luxusszállodákban vacsoráztak, mi a csillagok alatt a bográcsban főtt pörköltet majszoltuk. Mások a legfelkapottabb tengerpartokon süttetik magukat, mi minden nyáron mezítláb rohangáltunk a homokban a végtelen szőlősorok között és barnára sültünk a játék közben. Mások megnézik a Niagara vízesést, nekünk a nagypapánk locsolócsővel varázsolt szivárványt. Mások ősszel maximum tesznek egy sétát a parkban, vagy a hétvégét egy welness hotelben töltik - mi ezzel szemben még tudjuk, milyen egy nagy családi szüret, és hogy mi fán terem a szőlőprés meg a must. Mások síparadicsomban töltik a téli szünetet - mi hatalmas hóembert építettünk, és szánkóztunk a főúton a nagypapánkkal. Mások megkapták a legdrágább társasjátékokat, nekünk elég volt néhány plüssfigura, hogy komplett történeteket találjunk ki. Másoknak lakásonként két tévéjük volt - nekünk az édesanyánk esténként diavetítővel mesélt. Mások előkelő éttermekben vacsoráztak - me együtt sütöttünk palacsintát a nagymamámmal. Mások a francia riviérán töltik a nyarat - én az erdőben. Mások luxusszállodában alszanak, én sátorban. Mások minden este buliznak, én a tábortűz mellett énekelek és nevetek. Mások a szennyestartóból undorodva veszik elő a bagószagú felsőjüket - én mosolyogva szagolgatom a tábortűz füstjével átitatott pulóvert. Mások kétségbeesetten menekülnek az esőről, én táncolok benne, vagy hajnali háromkor a beázott sátrakból röhögve evakuálom a kiscserkészeket. Mások nem tudnak anélkül végigmenni a folyosón, hogy hatszor le nem állnak puszilkodni - nekem csak kevés barátom van, de azok őszinték, és bármikor számíthatok rájuk. Mások elvannak a saját számítógépes játékaikkal - én a bátyámmal szó szerint együtt nőttem fel, egy teljesen saját kis világunk volt mindig is. Mások hazudoznak a szüleik előtt, és csak akkor kedvesek, ha pénz kell nekik - nekem az édesanyám az egyik legnagyobb bizalmasom. Mások péntek esténként berúgnak, én hittanra járok. Mások szombaton és vasárnap délig alszanak - én cserkészkedem vagy a templomban vagyok. Mások gazdagok, és bármit megengedhetnek maguknak... de én még gazdagabb vagyok, mert enyém az őszinte öröm ereje.

Igen, nagyon durván általánosítottam most, de remélem, a mondanivalóm lényege átjött. Soha sem volt annyi pénzünk, hogy bármit megengedhessünk magunknak... de mindig volt elég ötletünk, kreativitásunk és szeretetünk, hogy hogyan tegyük szebbé a napjainkat. Sosem voltunk milliomosok - de bankjegyek helyett az életünk megtelt tartalommal.

Ez hát a tanácsom nektek is. Annyi gyönyörű dolog van az életben - csak ki kell nyitnunk a szemünket, hogy észrevegyük. Nincs pénzem, mégis én vagyok a leggazdagabb a világon, mert van családom, vannak barátaim, van rengeteg testvérem, képes vagyok őszintén nevetni és örülni, mert még őrzöm magamban a gyermeket, mert hiszek és hihetek Istenben, mert egészséges vagyok... én vagyok a világ leggazdagabb embere, mert az életem tartalmas. És boldog vagyok.

Igen, vannak gondjaim. Igen, csüggedhetnék. Igen, kétségbe eshetnék, és lehetnék depressziós... de annyival jobb dolog nevetni! Nektek is ezt kívánom. Nevessetek, szeressetek, keressetek, éljetek, töltsétek meg a napjaitokat tartalommal... legyetek boldogok! Mindehhez egy fitying sem kell. Elég az elhatározás - utána a többi jönni fog magától.

Engedjétek meg, hogy egy dallal és egy számomra mindent überelő idézettel búcsúzzak... értsétek az üzenetét! Mert ott van benne minden.

Teréz anya:

Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! 
Az élet szép - csodáld meg! 
Az élet boldogság - ízleld! 
Az élet álom - tedd valósággá! 
Az élet kihívás - fogadd el! 
Az élet kötelesség - teljesítsd! 
Az élet játék - játszd! 
Az élet vagyon - használd fel! 
Az élet szeretet - add át magad! 
Az élet titok - fejtsd meg! 
Az élet ígéret - teljesítsd! 
Az élet szomorúság - győzd le! 
Az élet dal - énekeld! 
Az élet küzdelem - harcold meg! 
Az élet kaland - vállald! 
Az élet jutalom - érdemeld ki! 
Az élet élet - éljed!