Sűrű időszak van. A világ épp egy kollektív traumát próbál átvészelni, amikor a másik oldalon a bolygó újratanul lélegezni. Korszakváltás küszöbén állunk, mert ebből – tetszik vagy sem – nem fogunk ugyanúgy kijönni, mint ahogy belezuhantunk. Változik a világ, változunk mi magunk is benne. Azt még…

Nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Túl sok minden, ami túl személyes benne. Túl sok mindennel kell szembenéznem általa. Túl sok minden fáj még, és különben is, ezzel elismerem a világ felé, hogy mi bajom, hogy egyáltalán bajom van… De mostanra már meggyőztem…

Húúúúúúúúúúúúúnnye! Hát itt meg mi történt?! Mik ezek a képek? Mi ez a nagy szöveg? Mi ez az egész? És egyáltalán... Mogyee, te még élsz? Nos... itt volnánk hát. Új dizájn, új kezdet? Talán. Nem is tudom pontosan megmondani, mikor volt ezen a blogon utoljára olyan "rendes" blogélet, mint amit…

Rendhagyó, nem igazán a karácsony szelleméhez méltó bejegyzés következik, de nézzétek el nekem… úgy érzem, nem hallgathatok tovább. Öveket becsatolni. Mogyee (aka Lollipopp95) felrobbant.   Történetünk évekkel ezelőttre nyúl vissza. A kis Mogyee egyre több elolvasott könyv…

Azt a leborult rézfántütyülő rézangyalszivarú hét meg a nyolcát! De régen jártam erre. Hű, gyerekek… erre nincs mentség. Illetve van. Amikor elkezdtem ezt a blogot, azt képzeltem, én majd minden héten idepottyantok valami Coelhoi magasságokba emelkedő szösszenetet, ami alatt aztán a világot…

Nem-nem, nem hálaadás jön. Hogy miért? Mert ezen sorok tehetséges írója megoldotta, hogy ez még csússzon egy nyúlfarknyit (elhagytam a határidőnaplómat, anélkül meg nehéz emlékezni… kavinton?!) Még anno Carlota írt egy ilyet a saját blogjára, és akkor megígértem neki, hogy egy szép napon én is…

CSI helyszínelők intróját megszégyenítő rikoltás, dübörgő zene, mindenki egy pontra figyel, és nem is hiszi el, amit lát…   Bizony, és milyen jó újra itt lenni! Na, nyugodtan le lehet tenni a köveket, az dobja az elsőt, aki időnként nem hanyagolja el a hobbijait sok…

A kedves olvasó többször is megdörzsöli a szemét. Frissít a lapon, majd újra hitetlenül bámul. Nem hiszi el, amit lát. Megkérdezi a többi olvasót, de mind ugyanazt tapasztalják. Ez csak egyet jelenthet…  Mogyee, hát te élsz?! Bizony srácok, de még hogy! Fergeteges nyaram…

Hümm. Hümmhümm. Hümmümmüm. Hogyan kell elkezdeni egy olyan bejegyzést, amit már nagyon durván régen meg kellett volna írnom? Fél évvel ezelőtt volt az utolsó hálaadás. Hümm. Azóta eltelt egy komplett tél és tavasz. Hümmümmhümm… egye fene, ebből már nem jövök jól ki.…

A fenti mondat minden egyes angollal foglalkozó megmérettetésen (nyelvvizsga, érettségi) előkerül, és magyarul annyit tesz: Kérlek, mutasd be önmagad. Egy kedves angol blogtársam küldte nekem ezt a kihívást. Egy tökéletesen felesleges cucc, minden információt megtaláltok benne,…

Nincs időm bejegyzést hagyni az utókor számára... tudjátok mit? Tél végi hálaadás lesz :) De addig is álljon itt egy dal. Korábban már volt szó itt a blogomon arról, hogy bizony, egy igazi kapcsolat nem csupa-csupa pink felhőcske. Harcolni, küzdeni, akarni kell. Mindkét félnek.…

Mogyee, te bloggerek szégyene. Eltelt egy teljes hónap bejegyzés nélkül. Hát ezért nyitottál te blogot? Vannak gondolataid és élményeid, ne is tagadd! Mi történt? Újabban önző vagy, hallod-e. Csak a saját lustaságod meg elfoglaltságod miatt nem szakítasz időt erre a naplóra. Pedig milyen jó is…

Igen, tudom, még nem is volt hálaadás... majd lesz! :) Legfejjebb nyár végén egy összesítő, de mindenképpen lesz.  Most csak egy egészen rövidke bejegyzést írnék ide... Mária-lány táborban voltam a héten. Minden este meséltem a leányzóknak, mígnem egyik lefekvésnél…

Na igen, először is egy gigászi bocsánatkérés... jól eltűntem ebben a hónapban. Mentségemre legyen mondva, hogy egyáltalán nem unatkoztam ;) Rengeteg szép pillanatot köszönhetek újból ennek a harminc napnak... akkor hát lássuk!Mit szerettem Áprilisban?- Egy újabb fantasztikus…

Gyors bejelentkezés, még élek, és dolgozunk rajta, hogy ez így is maradjon :) Hó még mindig nincs, ezzel egyenes arányosságban karácsonyi hangulat sem... de van helyette hihetetlenül édes pár sorocska.Nem egy nagy cucc... de az aranyosságán felül nagyon elgondolkodtató.…

Elnézéseteket kell kérnem, hogy ennyire régen volt új bejegyzés... mentségemre szolgáljon, hogy tényleg semmi időm semmire, főleg így, hogy mindjárt beindul az advent (beavatottak tudják, szerény plébániánkon ez pontosan mit is jelent :D)Mindent összevetve igyekszem, téma…

Hmm... azt hiszem, a rabja maradok az idézeteknek =)Régen jelentkeztem. Még nyár volt... de még milyen nyár! Sok minden történt mostanság, ebben az elmúlt majdnem három hónapban. Azt hiszem, szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem a gondolataimat, és rendezzem azt a rengeteg…

Sok mindenről írnék mostanság. Van, amiről még nem lehet, van, amit még én nem akarok meg írni, és olyan is van, amihez szimplán nincs ihletem, hogyan is kezdhetnék bele. De nem akarom teljesen elhanyagolni a blogot (így is tisztességes ideig megtettem *zavartan fütyörészik*) Most…

Nagyon régen nem írtam semmit, bocsánatért esedezem... mentségemre legyen mondva, hogy nem voltam gépközelben huzamosabb ideig... na de ez egy másik bejegyzés lesz :) Most csak egy gyors életjel, és egy nagyon poénos dolog... van ez a borzalom, ez a Mizu... gyűlölöm. Egyszerűen nincs…