Hümm. Hümmhümm. Hümmümmüm. Hogyan kell elkezdeni egy olyan bejegyzést, amit már nagyon durván régen meg kellett volna írnom? Fél évvel ezelőtt volt az utolsó hálaadás. Hümm. Azóta eltelt egy komplett tél és tavasz. Hümmümmhümm… egye fene, ebből már nem jövök jól ki. Pedig úúúgy hittem benne, hogy legalább ezt normálisan fogom csinálni… na, oda se neki. Nézegetem a naptáramat, hogy semmi ne hagyjak ki, és ilyenek vannak beleírva, hogy biosz felelés… szipp… bocsesz, témához vissza. Gigamegaüberkolosszális hálaadás, 2012. decembertől 2013. májusáig. Na, ez a nem mindegy, gyerekek, nem a lila haj.

(Update: Majd valamikor felrakom a májusit is. Meg szóbelik után lesznek képek is, becsszó. Addig ennyi.)

Mit szerettem a télben?

- Advent, a maga minden tartozékával. Roráték után együtt indulni Vele, karácsonyi vásárokra járkálni, saját kezűleg gyártott koszorú körül együtt imádkozni minden vasárnap este. Ahogy anyukám fogalmazott, olyan jó, hogy vannak ezek a „felkészülési időszakok” az egyházban. És tényleg!

- Mária-lánykák avatása, ismét egyikük mentora lehettem. Sosem fogom megszokni ezt az érzést, amikor ott állnak, együtt ígérnek, és rájuk adjuk azt a fehér ruhát… mindig büszke vagyok, és mindig bőgök. Ez már csak így megy nálam :)

- Felsőfokú nyelvvizsga próbálkozás 1.0. Éreztem már akkor is, hogy ebből visszatapsolás lesz… és milyen igazam lett! :D Sebaj, ezért szép az élet, nyelvet tanulni vicces és jó. És lassan kezdem ténylegesen érezni, mit jelent, ha igazán tudsz egy idegen nyelvet. Kinyílik a világ.

- Csendes nap az iskolában, ifjabb delikvensek meghallgathatták, amint a saját helyemről beszélek a gyülekezetemen belül. Ahogy az éves hálaadásban említettem, én nagyon lelkes voltam, hangerő szintjén ők még nálam is egy picit lelkesebbek, de összességében jó kis délelőtt volt. Van olyan gyerkőc, aki azóta is mosolyog, ha meglát :)

- Karácsonyi kézműves a közösségi házban. Szeretem, mert mindent szeretek, ami az ünnephez kapcsolódik, és egy kicsit is kreatív. Mindig öröm, ha valami újat adhatok a gyerkőcöknek, még ha ez oly csekély tudás is, mint a decoupage művészete. Egy délelőttön keresztül ismételtem ugyanazokat a mondatokat hatszázötvenkétszer, mindenem csillámos és ragasztós lett… most mit tagadjam? Iszonyatosan élveztem :D Előtte pedig a nagybevásárlás abban a nagy kék svéd dobozban (gyk: IKEA) az anyósjelöltemmel. Egészen különös élmény, hogy ilyen közel állunk egymáshoz :)

- Osztálykarácsony, az utolsó ezzel az osztállyal, az utolsó az életemben. Na persze, semmivel sem lett meghatottabb a hangulat :D A fiúk igazi férfiasságukat kimutatva végignézték, ahogy Judittal befaragjuk a talpba a karácsonyfát, a lányok klikkekbe gyűlve beszéltek a szalagavatóról, és az osztály egy része már az esti ivászatot tervezte… igenis néha jó az a megnyugtató érzés, hogy jöhet bármi, lehetünk akárhány évesek, bizonyos dolgok sosem változnak. :)

- Cserkészkarácsony. Késtem róla vagy jó háromnegyed órát, hiába no, kérésre naptárat gyártani és tortát sütni szimultán nem olyan egyszerű. Cserébe egy pár fiatalembernek megtetszettünk a buszon (én és a torta), és még a naptárnak is örültek a célszemélyek. A hangulat pedig pont olyan volt, mint mindig. A cserkészeim a második családom, ezen nincs mit magyarázni.

- Karácsony pásztorjátékkal, énekkel, éjszakába nyúló társassal a gyertyák fényében, éjféli misével, nagycsaláddal, iszonyatos mennyiségű étellel, könnyekig hatódott nagyszülőkkel – akik ajándékától meg én fakadtam sírva –, barátokkal, és azzal az utánozhatatlan, szeretettel és nyugalommal átitatott légkörrel, ami a karácsony sajátja. Még most is átérzem a békéjét :) Hiába no, karácsony nálam egész évben jöhet.

- Unokatestvérkém jó kislányhoz méltóan megvárta a karácsonyi banzájok végét, és csak utána bújt ki erre a világra. Mit is mondhatnék? Kékszemű, és vöröses pihehajú, és nagyokat mosolygós, és puha, és bújós, és babaillatú… egy kis csoda. Elképesztő látni, ahogy beragyogja a mindennapjainkat :)

- Két nap cserkésztábor, amibe Őt is lerángattam. Dunaújváros egy időutazásnak is beillik a hőn szeretett Kádár elvtárs fénykorába, a liturgia szerintem bőven megérett a katasztrófaturizmusra ( elég, ha annyit mondok, hogy bizonyos cserkésztestvéreim komolyan elgondolkodtak az ablakon át menekülés lehetőségén?), és biztos vagyok benne, hogy Jutka nénit Isten jókedvében teremtette… de akkor is, két nap pihi, Ő, és a testvéreim. Kellett.

- Csajos este Judittal és Carlotával a fótligeti rezidencián. Forró csoki, kínai leves, földön fetrengés és hajnalban séta… jaj, de jó volt :)

- Egy nyugisabb szilveszter, Carlotával és az ifisekkel. Nem volt hatalmas buli, vagy igazi katartikus élmény… de olyan igazi, kellemes, „jó volt” érzésű, és sokkal jobban esett, mint valami ereszd el a hajam dolog. Lehet, hogy ez már az öregedés első jele? :D

- Fáradhatatlanul próbáltuk a táncokat, még szünetben is, úgy ám! Legnagyobb döbbentemre a táncpartnerem a végére belehúzott, sőt, olyan szinten belelkesült, hogy olykor spontán felkapott, és átcipelt a tornaterem egyik végéből a másikba. Respect neki, higgyétek el, nem vagyok pehelysúlyú. A koreográfia éppen-csak-hogy, de az utolsó utáni pillanatra összeállt, a ruhák elkészültek, és ahogy arról már korábban írtam, minden megérte. A szalagavató fantasztikus élmény volt, még most is szívesen visszaemlékszem rá. (És közben nem hiszem el, hogy még az is idén volt.)

- 18 éves lettem én, ezt is megértük. Mától büntethető vagyok, legálisan veszek cigit, piát, füvet… jaj elnézést, az Hollandia. Nem érzem mérföldkőnek, egyáltalán nem. Azon a napon sokkal többet jelentett, hogy velem volt a családom és Ő is. Ennyi nekem elég volt. Buliként az osztály azon szeletkéjével, akikkel így a végére különösen egymásra találtunk (nyolc év alatt csak sikerült) elmentünk bowlingozni. Mondanom sem kell, hogy én szereztem a legkevesebb ponton (komolyan megharcoltam érte!), de mindenki nevetett, hülyéskedett, és olyanoktól kaptam ölelést, akiktől nem vártam volna. Nem volt lerészegedés, semmi. De nekem ez volt a tökéletes.

- Nyílt nap két egyetemen, ahova szívesen járnék ősztől. Persze, a szívem egyik fele még maradna a gimnázium megszokott, biztonságos falai között… de a másik fele már ezekbe a nagy és komoly épületekbe húz. Csak hallgattam az előadásokat és az előadókat, néztem a prospektusokat, és éreztem, hogy igen. Még mindig ezt akarom. Mi több, egyre jobban.

- Lelkiatyám és kis családja ismételten (ideje lenne ennek egy külön címkét adnom). Két alkalommal is a télen (sajnos idén egyelőre összvissz ennyiszer). Másodjára Mariann húgom is csatlakozott, a gyerekek örültek, én mindig szeretek vele utazni, és neki is nagyon kellett. Még mindig szeretem a Timári kölyköket. És persze G-t, R-t, és a három kis B-t is. Ez sosem fog változni :)

- Egyházközségi farsang, ahol ezúttal csak segédként voltam jelen. A szervezők ügyesen megoldották, a gyerekek megint nagyon élveztek mindent. Ami számomra nagyobb lélegzetvételű esemény volt aznap, hogy bérmaanyámat hivatalosan is menyasszonnyá gyűrűzték. Ha már ezen szinte könnyekig hatódtam, mi lesz velem a bátyám, vagy Xinaf, vagy Carlota, vagy valamelyik húgom eljegyzésén? Vagy úgy egyáltalán a sajátomon? :D

- Egy rövid, de annál hevesebb vihar köztünk. Nem fogom részletesebben leírni, akinek tudnia kell róla, az úgy is tud. Megharcoltuk, és lebontottunk egy óriási falat (inkább lerobbantottuk ;)). Veszélyes volt, de megérte. Most jobb, mint valaha.

- Színház több alkalommal is, egyszer egyházközséggel, egyszer iskolával, de mindkétszer Vele. Szeretek színházba járni, szeretem a hangulatát, azt, hogy ki kell öltözni, a nézőtér izgatott sustorgását, és azt a régimódi kultúrát, amit jelent. A két darab nagyon különböző volt, de zseniális (Nyírő József: A Jézusfaragó ember és a Jó lelket keresünk /eredetileg Brecht darab/ a Víg színházban). Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Apróságok:

forralt bor illata és íze; forró csoki; kivilágítás mindenfelé; roráték; együtt kezdeni a napot; karácsonyi vásárok hangulata; Mikulás bábuval fotózkodni; jéggé fagyott, de meglepően jó arc biztonsági őrrel beszélgetni; nyelvvizsgán konstatálni, hogy a listeningből semmit nem értek; táncolni szakadatlanul; keringőt gyakorolni a nyílt utcán; karácsonyi zenéket hallgatni; sapkába és sálba beburkolózni; új kabátot kapni; csendes napon tanúságot tenni; gyerekek figyelmét élvezni; anyóssal vásárolgatni; nagyokat beszélgetni; gyertyalángot figyelni; kézműveskedni; meleg zoknit húzni; égősor alatt összebújni; nyúlfarknyi hónak örülni; vonatozni – egyedül és társaságban is; Timári foglalkozásokon nevetni; látni a húgomat tanítani; Mária-lánykákat avatni; fehér ruhát felvenni, Szentmisén szolgálni; együtt imádkozni; közösen énekelni; sütit sütni; karácsonyfát talpba faragni; karácsonyfát díszíteni; vicces, kicsit sem bántó udvarlást fogadni; ajándékot alkotni; gyerekeknek segíteni; szülők meghatott arcát figyelni; nagyokat nevetni; iszonyatos mennyiséget enni; családdal együtt lenni, meghitt légkört őrizni; minden elektromos kütyü nélkül gyertyalángnál társasozni; pásztorjátékot előadni; felnőtt keresztelkedő testvérnek örülni; éjféli misén bevonulni; nagy öleléseket adni és kapni; érezni, hogy megmozdul egy baba egy pocakban; nagymama ötven éves láncát megkapni; együtt lenni; ajándékot adni és kapni; karácsonyi fényeket soha meg nem unni; újszülött unokatestvért a karjaimban tartani; cserkésztáborozni; Vele lenni, mindegy, hol, hogyan, mikor; csajos estét tartani; a földön fetrengeni és nagyokat lelkizni; másokról gondoskodni; koreográfiát tökéletesíteni; szalagavatózni; táncolni; osztályvideót nézni; osztályfőnöknek tombolni; mindenkivel keringőzni; afteren jókat beszélgetni; születésnapot ünnepelni; bowlingozni; könnyekig nevetni; utolsónak lenni; nyílt napokra járni; álmokat kergetni; hó angyalt csinálni; kézen fogva sétálni, színházba menni; szépen kiöltözni; eljegyzésnek örülni; gyűrűben gyönyörködni; Istenben remélni; bocsánatot kérni és megbocsájtani