Kissé maga alá temetett a vizsgaidőszak, de semmi pánik, ez ennek az életszakasznak a velejárója, és csakazértsem fogok róla nyávogni! Csakazértsem. :D És még annyira nem is csúsztam meg, hiszen a hónapok napjai még egy számjegyűek. Király vagyok, kérem szépen, sőt, szinte királylány! :D
(Off: készül több bejegyzés is, csak legyen türelmetek kivárni, mert úúúgy de úgy szétszedjük a ház oldalát, öröm lesz nézni.)

Mit szerettem májusban?

- Amikor az ember egy életét meghatározó fordulóponthoz érkezik, akkor tudja, hogy ez egy olyan döntés, ami nem csak pillanatnyi érzéseket és benyomásokat befolyásol, hanem az egész további földi pályafutására hatással lesz. Az ilyen súlyú és erejű döntések pedig alapos előkészületet igényelnek – vagy fordított esetben, amikor hirtelen kell meghozni őket, akkor pedig van némi tanulóidejük, míg az ember lassú, bizonytalan léptekkel, de megtalálja a maga ritmusát az új ösvényen, amire nemrég rátért. Hosszú, bonyolult kapcsolatrendszer ez, amelyben szimbiózisba kell lépned az új életed alkotóelemeivel, és neked is kell fejben is, gyakorlatban is váltanod ahhoz, hogy a közös út egy gyümölcsöző, boldog, kiegyensúlyozott életet őrizhessen majd lábnyomokba zárva.
...ugye ti is láttátok már előre, hogy az inzulinrezisztenciáról beszéltem? :D Bizony, sokszor még viharos és az együttműködéstől talán még kissé távol elhelyezkedő kapcsolatunk tovább kovácsolódik, én mindent megteszek, hogy kitaláljam szeszélyes természete minden kívánságát, ő meg tesz róla, hogy egy pillanatra se lustuljak el, és folyamatos kihívásokat állítson elém. De hálás vagyok, mert neki hála végre találtam egy olyan mozgásformát, amit élvezek és szeretek csinálni – egyáltalán beköltözött ténylegesen a rendszeres mozgás az életembe –, és megismertem a túrós zabkását, ami a világ legkirályabb reggelije. Sokszor nem könnyű, és sokszor vagyunk kicsit fasírtban, de az IR egy egész életre kapott társ, hát úgy döntöttem, ellenség helyett inkább partnerként kezelem. És azt hiszem, így működni fogunk. :)

- Hosszabb kihagyás után végre megtaláltam azt a szakembert, aki igazán nekem való. Most avatatlan szemek bizonyára meghökkenten néznek, de bizony kérem, megfelelő segítő szakembert legalább olyan komoly és felkészült körültekintést igénylő meló választani, mint férjet. Na jó, annyira nem, de mint mondjuk egy kényelmes túracipőt, és legalább olyan hosszú távú befektetés. Nem akarok itt mindent lelőni a témáról, mert lesz róla bejegyzés a Gyógyulni Akarok sorozatban, de dióhéjban legyen elég annyi, hogy végre megtaláltam azt a személyt, aki úgy és olyan módszerekkel segít harcolni, ahogy arra nekem szükségem van. Mert ő seggbe rúg, belém köt, provokál. Végre! :D

- Anyák napjának vasárnapján a nagymamám éppen nálunk szállt meg, mielőtt ment volna a nagynénémékhez gyerekfelügyelet céljából, és ez nagyon különleges alkalom volt, mert hosszú évek óta nem tudtuk vele eltölteni ezt a napot. Persze, szokás óvódákban, iskolákban is megemlékezni a nagyszülőkről, de az a tapasztalatom, sokszor ezt elfelejtjük ténylegesen megejteni, holott a nagymama nélkül ugye az édesanyánk sem lenne sehol, következésképpen mi sem. ;) Borzasztó nehéz évek állnak a Mama mögött, és nagyon jó érzés, hogy apróságokban ugyan, de most már mi kezdhetjük el neki egy kicsit törleszteni azt az elképesztő mennyiségű gondoskodást és szeretetet, amivel bennünket terelgetett egészen pici korunk óta. És persze az édesanyámat is köszöntöm ezen a fórumon is – nem kell félni, személyesen is megtörtént ;) –, mert azt hiszem, nem tudom elégszer megköszönni azt a türelmes szeretetet, amivel egész életemben, de főleg az utóbbi években felém fordul. Azt szoktuk mondani, a mi családunk nőkben erős – főleg létszámukat tekintve :D –, és én nem győzök elég hálás lenni azért a példáért, ami előttem van. Mama, Anya, köszönöm, hogy tőletek megtanulhatom, hogyan kell igazi, nagy betűs NŐKÉNT türelmes szeretettel, gyengéd gondoskodással, de acélerős tartással megteremteni az otthont. Köszönöm a példátokat, és köszönöm, hogy még vagytok nekem. Maradjon ez így sokáig! :)

- Nagymamám ennek a hálaadásnak a sztárja. :D De semmiképpen nem hagyhatom ki, amikor egy másik alkalommal a nagynénémék meglátogatása után – ahol az unokatestvérkéimmel még mindig nem tudok betelni – a nyakunkba vettük a várost, és megmutogathattam neki mindazt, amit az elmúlt tíz évben fejlesztettek, de ő még nem látta. A sok nevetés, mesélés és közös élmény mellett elképesztő volt kicsit az ő szemén keresztül ránézni újra erre a városra, ami nekem már sokszor csak egy rutinmenet, sokszor bosszankodás a reggeli hajtásban. Pedig valójában tényleg elképesztően gyönyörű helyen élünk, fantasztikusan jó lehetőségekkel. Nagyon szeretek a Mamával időt tölteni, mert nagyon közel állunk egymáshoz személyiségben, de most külön köszönöm neked, Mama ezt az élményt, hogy általad egy kicsit én is megint új szemmel tudtam nézni a megszokott helyekre. :)

- Most, hogy elérkezett a vizsgaidőszak, én is felveszem az általános diák viselkedésmintát – azaz bármit, csak tanulni ne kelljen, csillogjon az a lakás! :D Nem, természetesen komoly és felelősségteljes diákként nem csábulok el, de ebben a hónapban több remek alkalmat is találtam, hogy újra hódoljak az egyik újkeletűbb szenvedélyemnek: a sütésnek! A mindenmentes finomságokon túl azért szeretek néha a küllemre is adni, ezért mindig boldogan ragadom meg a lehetőségeket, amikor másoknak készíthetek valamit. Mert a gondoskodásnak ezen formája is léleksimogató, mert nagyon jó apró örömet okozni, és mert annyira nagy buli sütni. :D Ebben a hónapban főleg anyák napja apropójából készült gluténmentes verzió, az Ő születésnapját ünnepeltük egy tortával, valamint persze szintén vizsgázó fontosaknak igyekeztem a megfelelő energiabevitelt biztosítani némi muffinnal. És akkor még arról szót sem ejtettem, milyen buli, hogy legalább öt féle liszt van itthon. :D

- És persze nem maradhatnak ki ezúttal sem a kicsit részletesebb apróságok. A teraszunkon a gyönyörű virágok, akik meglepően szépen növekednek annak ellenére, hogy én nevelem őket :D, maga a tény, hogy van a terasz, így tanulás közben is lehet barnulni, találkozók barátokkal és fontosakkal, akik még mindig nem mondtak le rólam, és ezért borzasztóan hálás vagyok. Az írás, az én saját terápiám, a menedékem, ahová mindig visszahúzódhatok egyre nagyobb elismerést és pozitív visszajelzéseket kap a publikálós platformokon, lassan el kell kezdenem megtanulni kezelni a dicséreteket, mert nem bújhatok örökké vörös fejjel a takaró alá. :D És átléptük a bűvös egy éves határt, kezd – számunkra legalábbis :D – elérhető közelségbe kerülni a nap, amelyen majd hivatalosan is elkezdjük azt a házasság nevű őrült kalandot. Egyelőre minden vele kapcsolatos szervezési feladatot élvezek, de különösképpen az érzést, hogy minden rezdülésében, minden egyes nappal csak egyre biztosabb vagyok benne, hogy Ő az, akivel ezt az egészet csinálni akarom. Nem, nem magát az esküvőt. Magát az életet. :)

Apróságok:

sort, szandál, színes körmök, virágzó terasz; bikinifelsőben napozva tanulni; mire átveszed a felsőt, elbújik a nap :D; sütni-főzni; tortát díszíteni; elismeréseket bezsebelni; lisztnagyhatalomnak lenni; nagymamámat megölelni; édesanyákat megköszönteni; virágot venni; vacsoránál órákig beszélgetni; értelmesen vitatkozni; unokatestvérkéimmel játszani; Kinder tojás figurát vagy tíz éve először összeszerelni :D; Mamával bejárni a várost; nagyokat nevetni; trolin ismeretlentől bókot begyűjteni (szerintem is az én nagymamám a legvagányabb!); jó pszichiáternél jó kezekben lenni; zokogni vagy épp röhögni nála; az Ő karjaiban mindig menedéket találni; az Ő születésnapját ünnepelni; a családjával együtt lenni; anyával órákat beszélgetni; új mozgásformát találni; kidögleni benne, de piszkosul élvezni; túrós zabkása!!!; barátnővel találkozni; nagyokat beszélgetni; pénztárcáról rájönni, hogy nem ellopták, csak otthon hagytam :D; írni; pozitív visszajelzéseket kapni; összebújni; a nehézségekben nem az akadályt, hanem a kihívást látni

A hónap idézete:

„Give us wisdom to pass to each other,
Give us strenght so we understand:
That the things we do,
The choices we make
Give direction to all life’s plans.”

~Adj bölcsességet, hogy továbbadhassuk egymásnak,
Adj erőt, hogy megértsük:
A dolgok, amiket teszünk,
A döntések, amiket meghozunk
Határozzák meg az életünk irányát.

(Mackótestvér)

A hónap dala:

Nem egy mai darab, de én kis fáziskéséssel szoktam az ilyeneket felfedezni. :D Véletlenül akadtam bele ebbe a dalba is, és akkor már meghallgattam. És itt is ragadtam. Mert a szövege megint csak az enyém. :)