Már tornacipő is elég volt, hogy kiszaladjak a boltba, a nyitott ablakon átszűrődik a madárcsicsergés, és felkentem az idei év első pasztellszínű körömlakkját. Határozottan kopogtat a tavasz, szóval azt hiszem, éppen itt az ideje megírni a januári hálaadást. Végtére is, még időben vagyok. Ez egy relatív fogalom! :D
Mit szerettem januárban?
- 22 éves lettem én, erről egy hosszabb bejegyzést hagytam már számotokra, nem is ragoznám túl. Talán csak még egy kis szentimentális ömlengés arról, hogy ez volt az utolsó olyan születésnap, amit abban a lakásban ünnepeltünk, ahol felnőttem. Igaz, már én főztem az ebédet is, a torta is a saját művem, én terítettem és pakoltam el, szóval már ebben is ott volt a „felnőttkor” hangulata… De pont ettől volt ennyire jó. Hasznos és nagyon találó dolgokat kaptam – a legnagyobb sikere ezúttal is bátyám ajándékának volt :D –, és jó volt, hogy egy fél napig csak együtt voltunk. Szeretem ezeket az ünnepeket.
(Ja, és kaptam saját gyertyákat, nem is akármilyeneket! Mindig én kaptam a maradék, félig leégett számos gyertyákat – a kisebb testvérek átka –, de most Ő meglepett két vadonatúj, saját, gyönyörűséges kettessel. Egyetemista révén nem is létezik számomra ennél jobb szám! Maximum szebb. :D)
- Még édesanyámat leptem meg karácsonyra egy közös programmal, amire január közepén került sor. A Semiramis kávépörkölő üzembe mentünk egy kóstolással egybekötött „tanfolyamra”, ami mindkettőnknek óriási pozitív csalódás volt. Több gyárban is jártam már (csokoládégyár, sajtgyár, sörgyár), és ugyanarra számítottam, amit ott kaptam – néhány szó a történelemről, az előállítás folyamatáról, egy kis körbevezetés biztonsági üveg mögött, a végén pedig az elmaradhatatlan kóstoló. Ezzel szemben a Semiramis három órás programja messze sokkal többet adott. Kis létszámú csoporttal voltunk egy igazi kávénagymester irányítása alatt, akinek mind a tudása, mint az előadásmódja lehengerlő volt, rengeteg nagyon érdekes dolgot tanultunk – többek között, hogy ezek szerint igazi kávét még életemben nem ittam :D –, mindent meg lehetett fogdosni, kóstolni, szaglászni, kérdezni, kötekedni… Sokkal inkább tűnt egy interaktív tanfolyamnak, mintsem „gyárlátogatásnak”. Nagyon pozitív élményekkel jöttünk el, én szeretettel ajánlom mindenkinek a programot, erre megleshetitek. Már kezdhetem is törni a fejem, hogy idén is hasonlóan izgi dolgot találjak. :D
- Tudom, hogy lassan minden hálaadásba bekerül, és biztosan unalmas már… de az életem meghatározó részét képezi az írás – nyilván, ha már blogolok is. :D Nekem rengeteg örömet ad, rengeteget segít feldolgozni, elengedni, megélni vagy jobban átlátni bizonyos szakaszait az életemnek. Az már csak hab a tortán, de mindenképpen nagyon jelentős hab, amikor valamilyen módon pozitív visszajelzést kapok. Hogy segített, hogy elgondolkoztatott, hogy adott valami újat. Anno, amikor megírtam a Keep Marching On bejegyzést, nagyon féltem közzétenni, és a mai napig sokszor eljátszom a gondolattal, hogy letörlöm. Mert nagyon személyes, nagyon őszinte, már-már túlságosan is… Aztán kapok nem is egy visszajelzést, hogy segített. Hogy erőt adott. Hogy köszönik. Nos… oké. Akkor marad. :)
- Tudom, hogy rengeteg embernek okozott komoly nehézségeket az idei, kifejezetten hideg tél, és nem is szeretnék úgy tenni, mintha ez nem lenne egy égetően fontos kérdés. De csendben és halkan én azért kicsit örülök, hogy évek óta először volt igazi tél. Nagy pelyhekben hulló hóval, csúszkálós járdákkal, több rétegnyi ruha alatt is didergéssel, azokkal az utánozhatatlan alkonyati fényekkel, a házak tetején fehérlő hóréteggel, a tejfehér, áthatolhatatlan köd a jeges bokrok felett, ahogy a padlófűtés olvasztja ki a lábujjaimat, vagy egy gőzölgő bögre teára kulcsolni az átfagyott kezem. Én minden évszakot szeretek, mindegyiknek a maga sajátosságait élvezem, amikor éppen tart. Én örültem ennek az igazán igazi télnek. :)
- És eleve, új év, új lehetőségek. 2016. olyan volt, amilyen. Adott is, és el is vett, rengeteget tanultam, de ideje volt már lezárni. 2017. viszont rengeteg olyasmit ígér, ami hatalmas újdonság az életemben. Izgulok. Várom. Igyekszem helytállni. De mindenek előtt igyekszem ezt az évet is pont úgy fogadni, ahogy az összes többit. Készen állok tanulni, adni, kapni, elengedni, megismerni, tapasztalni, megbotlani, felállni, lezárni, újrakezdeni, nevetni, sírni, apró csodákat keresni… Hajrá!
Apróságok:
elsején a gyönyörű, kristályos fagy mindenen; orrig beburkolózva korcsolyázni a villamosmegállóban; hatalmasat zakózni, és ezzel mindenkit megnevettetni; új diétás torta receptet kitalálni; elismeréseket begyűjteni; új gyertyákat kapni; újabb évet ünnepelni; tisztán, igazán hálásnak lenni; családdal együtt lenni; sok szép dolgot kapni; belsős poénokon nevetni; karácsonyfát még kicsit élvezni; aztán közösen lebontani; hosszú nap után a melegbe bekuckózni egy jó teával; nagyon jó könyvet olvasni; írásra folyamatos visszajelzéseket kapni; volt csoporttársnő megkeresésének örülni; anyával közös programra menni; rengeteget nevetni; sok új érdekeset tanulni; kávépörkölő gépet látni és megtapizni; nyers és frissen pörkölt kávészemet kóstolni; nagyokat beszélgetni; terveket megosztani; terveket lassan gyakorlatba átültetni; Vele hógolyózni; karácsony utáni leárazáson illatgyertyára negyedannyiért lecsapni; vizsgát sikeresen teljesíteni; az előző évet elengedni, és az újra készen állni
A hónap idézete:
„Ha örök: örökít. És ez élni segít.”
(Szabó T. Anna)
A hónap dala:
Hangulatilag nem igazán a jeges januárt idézi, de ebben a hónapban találtam rájuk úgy igazán. Korábban is hallottam már ezt-azt tőlük, de csak most értem oda, hogy ténylegesen megtetszett, amit csinálnak. Fiatalos, friss, igazi, őszinte örömzene, némi hagyománnyal, és különleges szövegvilággal. Nekem valóak! :)
