Kezdünk visszatérni a régi kerékvágásba, azaz Mogyee belecsúszik a hónap közepébe a hálaadásokkal. Mit is mondhatnék, mostanság mindig akadt valami dolgom szerencsére, hiszen úgy szép az élet, ha zajlik. A nyár meg aztán pláne! :) De most itt vagyok, ragyogok, én is, és az előző hó szép pillanatai is, juhé!

Mit szerettem júniusban?

- Szépen csordogálva szervezzük az esküvőnket, igyekszünk dűlőre jutni az olyan kérdésekben, amit ennyire előre el kell már dönteni – azoknak, akik még nem tapasztaltak ezen a területen, elárulom, hogy bizony-bizony, sok hónappal a neves esemény előtt már nem árt lefoglalni a főbb szolgáltatókat. Nekünk a június a helyszínek bejárását jelentette, és meg is találtuk a számunkra legmegfelelőbb esélyest. Természetesen több kompromisszumot kellett kötnünk, mint mindennek, ennek az étteremnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai, de én ezt egyáltalán nem érzem bajnak. Számtalanszor találkozom azzal, hogy az emberek milyen eltúlzott mértékben használják a tökéletes jelzőt az esküvőre. Tökéletes helyszín, tökéletes virág, tökéletes ruha, tökéletes zene… Pedig ez mind csak körítés, mind csak egy keretet ad annak a napnak, ami az egyik legfontosabb az életünkben – amikor Isten áldását is megkapjuk a közös útra, mert innentől együtt, és csak együtt. Nem hiszek a tökéletes szalvétagyűrűben, a tökéletes fátyolban, a tökéletes esküvőben, ahogy a tökéletes életben sem, és nem is kell annak lennie. Mert abban rejlik mindennek a szépsége, hogy emberien tökéletlen, akárcsak mi magunk. Az étterem tehát egy jól megfontolt, és számunkra megfelelő kompromisszumokkal bíró választás, pontosabbat majd később. ;) És persze ezzel együtt is volt valami utánozhatatlan hangulata tárgyalni, nézelődni, ábrándozni. Még mindig nagyon klassz érzés, hogy lassan, de biztosan közeledik… :)

- Megoldódott a lakáskérdés, már biztosan nem leszünk hajléktalanok a kezdetekkor sem. :D Belejátszott a történetbe egy nagy adag Isteni gondviselés is, mi pedig nagy örömmel fogadtuk. Nagyon hálás vagyok, hogy ez a probléma sem probléma már a teendők listáján, és elképesztően izgalmas a leendő otthonunk alaprajzait böngészni. :)

- Ez az év az esküvők éve, már a másodikon tettük tiszteletünket az idei szezonban, és nem az utolsón. ;) Van abban tényleg valami, hogy ahogy az ember felnő, egyre több ilyen eseményre járkál, és egyre több újszülött érkezésének örülhet. Na, nem mintha azelőtt ne lett volna ilyenekre példa, csupán a mi ismerősi körünkbe is bekopog a családalapítás szele. Ezúttal egy nagyon régi ismerősünk nagy napjára érkeztünk. Kriszti a negyven fokban is ragyogott, elképesztően jó volt látni, hova fejlődött az a hat éves kislány, akit annak idején, tizenöt éve megismertem. Hihetetlen, hogy szalad az idő, én pedig már most ilyen frázisokat durrogtatok, pedig még nem is vagyok öreg. :D

- A városligetben a Vajdahunyad várában található Jáki kápolna a mi plébániánkhoz tartozik, így mint minden évben, idén is bennünket ért az a szép és olykor derekat próbáló feladat, hogy a Múzeumok Éjszakája alatt nyitva tartó kápolna teremőri feladatait ellássuk. Már nem először vállaltuk ketten Vele az egész estés mosolygást, és egyáltalán nem bántam, kifejezetten szeretem ezeket az alkalmakat. Egyrészt nagyon sokféle érdekes emberrel találkozni, másrészt egyszerűen csak jó látni, hogy még mindig van alkalom és igény a kulturált szórakozásra. Ja, és persze nosztalgiának sem volt utolsó, kasszás korom óta nem ismételtem el ugyanazt a mondatot ennyiszer egymás után. :D

- Nyár, kánikula, tehát egyértelmű, hogy vízpart. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Velencei-tó egyáltalán nincs tőlünk messze, így bármikor lehetőségünk van leruccanni akár egy délután erejéig, és mi igyekszünk is kihasználni ezt a könnyebbséget. Egyikünk sem az a típus, aki naphosszakat tudna a vízparton dögleni, mindketten az aktívabb pihenés hívei vagyunk, elég hamar elunjuk magunkat. :D Viszont néhány órára nekünk is szuper kikapcsolódás csak úszni egy nagyot, aztán a homokos parton végignézni a naplementét. És persze beszélgetni. Sokan kérdezték már tőlem, hogy nem untunk még rá egymásra, mert mi tényleg elég aktívan és elég sokat beszélgetünk. De bevallom, nem értem a kérdést. Annyi mindent nem tudok még Róla, egy egész élet is kevés lesz, hogy felfedezzem. Meg aztán, rólam beszélünk, és én köztudottan botrányosan sokat pofázok. Már hogy unnám meg? :D

-  Meglátogattuk az összevont Ministráns és Mária-lány tábort is, szintén a velencei habok közelében, már csak azért is, hogy főzzünk nekik egy finom paprikás krumplit, és persze megköszöntsük A. atyát egy újabb eltelt évnek köszönhetően. A tortát én alkottam IR és cukorbeteg kompatibilisen, és mivel sikerült elszámolnom a csoki krémet, segítségül kellett hívni a kreativitásomat. Összecsaptak az érvek mérnök (Ő) és bölcsész (én) szempontból, de a végeredményül elkészült süni tortával mindenki elégedett volt, szerencsére. ;) Jó érzés volt kicsit velük lenni, játszani, nevetni, beszélgetni, és persze mártózni egyet a tóban. Ugyanakkor arra is jó volt, hogy erősödött bennem a már régóta motoszkáló gondolat, hogy már nem teljesen tartozunk ide, már talán elköszönhetünk az életünknek attól a szakaszától, amikor ezek a közösségek szerepeltek a fontossági lista elején. És ez a gondolat nem szomorú vagy rossz, egyszerűen változunk, felnövünk, és az élethivatásunk kicsit más irányt mutat. De mindig jó lesz egy-egy napra visszatérni kicsit közéjük, és őszintén hálás vagyok, hogy mindig nyitott szívvel fogadnak minket. :)

- És persze minden, ami a hamisíthatatlan, tomboló nyárhoz tartozik. A hőség kijátszása kereszthuzattal és sötétítő függönyökkel, alkonyatkor az enyhébb levegőjű teraszon vacsorázni, fagyit gyártani, vagy éppen házi, IR kompatibilis jeges teát kotyvasztani, és egyszerűen csak élvezni azt az életörömet és erőt, ami ebből az évszakból árad. Vidám színek, vidám zenék, szaunává forrósodott autó. Szeretem a nyarat. :)

Apróságok:

egy nagyon finom limondáé; hangulatos helyeket bejárni; nagyon korrekt és kedves étteremvezetőkkel tárgyalni; az esküvő részleteit lassan összelegózni; lakáskérdés megoldásának örülni; tervrajzot bújni; tervezgetni; vadabb színű körömlakkokat előásni; minimálisan barnulni; a naptej illata és tapintása a bőrömön; szaunázni az autóban; bugyiig leizzadni; hűvös tóba csobbanni; házi jeges teát kortyolni; napozni; homokban mezítláb sétálni; naplementét nézni; nagyokat beszélgetni és nevetni; barátokkal találkozni; esküvőn részt venni; mások boldogságának örülni; kiöltözni, sminkelni; Neki inget vasalni; Múzeumok Éjszakáján teremőrködni; a Jáki kápolnáról mesélni; idegen nyelven kommunikálni; légkondicionált helyiségekben szusszanni; Mamát telefonon emailezni tanítani; Mamával a szürkületi teraszon fényképeken nosztalgiázni; születendő kis életnek örülni; nagyokat sétálni; végre szabadidőt találni rá, és írni, írni, írni; angolul is írni; tortát gyártani; kreatívkodni; születésnapost köszönteni; lánykákat megölelgetni; együtt játszani; úgy nevetni, hogy a könnyem is kicsordul; ruhát viselni; Vele autózni; lehúzott ablaknál a menetszelet élvezni; új zenéket találni; takarítás közben infantilisen táncolni; hangosan énekelni; rózsát kapni; egyszerűen csak mindent a maga tökéletlenségében élvezni

A hónap idézete:

„If you can make it through, if you can believe that healing is possible, then you can get your life back.
But there is a big if.”
(Grace Klinika)

Ha végig tudod csinálni, ha képes vagy hinni benne, hogy a gyógyulás lehetséges, akkor visszakaphatod az életed.
De ott van a nagy ha.

A hónap dala:

Semmi mélyen szántó gondolat, de nagyon aranyos szövegecske, nagyon vidám, fülbemászó dallam, és iszonyú jópofa klip. Csak ennyi, de a nyár megérdemel egy kis céltalan vidámságot. ;)