Már megint úgy ért a hónap vége, hogy észre se vettem… Na nem baj, jobb későn, mint soha, állítólag. Meg ami késik, az jön. Meg az összes többi unalomig ismételgetett frázis… Pedig csomó minden klassz dolog történt márciusban, hát ne habozzunk, adjunk hálát! Feltámadt Krisztus! Mit szerettem…

Íme, el is érkezett az egyik legkedvesebb hónapom az évben, amikor is már legálisan élhetem ki a karácsonymániámat, lassan minden és mindenki ünnepi díszbe öltözik, eljönnek a roráték, a hajnali didergés utáni meleg tea, az ünnepi kivilágítás, a készülődés mind fizikai,…

Nem-nem, nem hálaadás jön. Hogy miért? Mert ezen sorok tehetséges írója megoldotta, hogy ez még csússzon egy nyúlfarknyit (elhagytam a határidőnaplómat, anélkül meg nehéz emlékezni… kavinton?!) Még anno Carlota írt egy ilyet a saját blogjára, és akkor megígértem neki, hogy egy szép napon én is…

Szerettem volna valami összeszedett bejegyzést írni. Szerettem volna nagy szavakat és lelkesítő gondolatokat használni. De rájöttem, hogy felesleges. Itt most nem az én retorikai képességeimen van a hangsúly. FELTÁMADT KRISZTUS HALOTTAIBÓL, LEGYŐZTE HALÁLLAL A HALÁLT, ÉS A…

Megmosta a tanítványok lábát. Megtörte a kenyeret, és megáldotta a bort. Az olajfák hegyén vérrel verejtékezett. És most elfogták... a Megváltó már szenved. Elkezdődött hát. Csak egy gondolat, csak egy videó... kicsit hatásvadász, de a lényeg benne van. Imádkozzunk! Krisztus…

Igazság szerint most is inkább tanulnom kellene, de egyszerűen muszáj néha szünetet tartani. És ha már itt vesztegelek a lapitopi előtt, akkor akár ezt bejegyzés formájában is megtehetem. Nem, nem decemberi hálaadás jön, majd pár nap múlva ;) (igazából totál elfelejtettem az év…

Lezárult egy újabb év. Mióta folyamatosan (na jó, kisebb-nagyobb csúsztatásokkal) írom havonta a hálaadásomat, már nem is éreztem anyira szükségesnek, hogy mindent összeszedjek ebből az évből. Aztán mégis visszatekintettem, és ráébredtem: te jó ég, mennyi mindent hozott…

Mindenképpen akartam még írni egy karácsonyi bejegyzést... de mint oly sokszor, leblokkoltam. Annyi szép dolgot lehet erről az ünnepről írni. Annyi mindent, és annyi, de annyi felesleges dolgot is. Sokáig ültem a villogó kurzort bámulva, és tűnődtem, vajon mit kellene írnom.…

A fenti mondat az egyik kedvenc filmemből (pontosabban film trilógiámból) származik, a Christopher Nolan rendezte, újragondolt Batman-szériából. Sokan szeretik ezeket a filmeket, sokan nem. Hozzám több okból is közel állnak. Egyrészt (bár ezt sosem nézik ki belőlem) nagyon szeretem mind a Marvel,…

Mogyee, te bloggerek szégyene. Eltelt egy teljes hónap bejegyzés nélkül. Hát ezért nyitottál te blogot? Vannak gondolataid és élményeid, ne is tagadd! Mi történt? Újabban önző vagy, hallod-e. Csak a saját lustaságod meg elfoglaltságod miatt nem szakítasz időt erre a naplóra. Pedig milyen jó is…

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a mostani bejegyzésem szorosan kapcsolódik az előzőhöz. :) Mondhatni, kiegészítik egymást. Ugye az előzőben azt taglaltam, hogy mennyire hajlamosak vagyunk késlekedni a dolgokkal. Nos... íme ugyanez egy másik, de legalább annyira zseniális és…

Sűrű hónap van mögöttem... nem is húzom tovább az időt, lássuk! :) Mit szerettem májusban? - Kedvesem ballagása. Egyrészt büszke voltam rá, mert a suli még külön ki is tüntette a tanulmányi eredményeiért :) Másrészt viszont a ballagást követő ebéd volt az első hivatalos…

Rengeteg mindenért vagyok hálás csak az elmúlt három napban... sűrű egy hétvége volt, annyi szent :) De a köszöneteket majd a szokott hálaadó bejegyzésemben taglalom... most valami egészen másról szeretnék beszélni. Vasárnap megtörténik valami, amire kis túlzással négy éve…

Hát megtörtént, amire egész Nagyböjtben vártunk. Nagycsütörtök éjszakáján tanítványa elárulta, elfogták, Nagypénteken pedig a nép akarata szerint keresztre feszítették, ahol kínhalált szenvedett. Testét ezután sziklasírba helyezték, és mély gyásszal teli, iszonyatos…

 Számomra a nagyböjt és a húsvéti időszak egyik legkedvesebb szertartása a Keresztút. Ha jól tudom, ez csak nálunk, Római katolikusoknál szokás. A lényege, hogy tizennégy stációba/állomásba foglaljuk Krisztus szenvedéstörténetét, egészen Pilátus ítéletétől kezdve a…

Rengeteg tragédia és nehéz pillanat övezi az életemet - ahogy mindenkiét. Vannak gondok, folyamatosan, mindig van min aggodalmaskodni. Élni tényleg nem könnyű, és bőven kell hozzá bátorság és kitartás - rövid földi pályafutásom során ezt bőven volt alkalmam tapasztalni. Igen, mind tudjuk, hogy az…

Az élet kis kavicsokkal dobál bennünket. Mindannyiunkat. Olykor-olykor jön egy nagyobb szikla, és ilyenkor hajlamosak vagyunk kétségbeesetten felkiáltani: "Hol van ilyenkor Isten?!"Pedig egyrészt a világon semmi jogunk számon kérni őt, ha valami fáj. Másrészt pedig…

Nem lesz hosszú bejegyzés, éppen csak pár sor... egy barátommal beszélgettünk, hogy mennyi mindenkire vigyázni kell ebben az életben, és hogy mennyire nehéz ez úgy, ha mi magunk is sokszor tanácstalanok vagyunk... vagy ha az emlegetett személyek nem akarják hagyni, hogy vigyázzunk…

Tudom, nem ma van (ámbár nézőpont kérdése... de számomra a nap akkor kezdődik el, ha már aludtam előtte! szóval...). Holnap Szenteste. De mivel én holnap kizárólag zenelejátszás céljából vagyok hajlandó megközelíteni a számítógépet, így ez a bejegyzés mostanra…

Gyors bejelentkezés, még élek, és dolgozunk rajta, hogy ez így is maradjon :) Hó még mindig nincs, ezzel egyenes arányosságban karácsonyi hangulat sem... de van helyette hihetetlenül édes pár sorocska.Nem egy nagy cucc... de az aranyosságán felül nagyon elgondolkodtató.…

 Korábban már írtam egy bejegyzést a bátyáimról - a vér szerinti és fogadott bátyáimról együtt. Most egy hasonló bejegyzés következik, csak a nem és a korosztály változik =) Hadd meséljek nektek most a húgaimról.Sajnos kisebb testvérem egyáltalán nincs (sőt, sokáig a…

 Jó hosszú időre eltűntem... most kivételesen a technika is ellenem szegült... hát, a világ sem akarja, hogy én blogoljak =D de azért nem adom fel.Sok minden történt az elmúlt időszakban, talán túl sok minden. Egy hatalmas szakadás egyházközösségi téren. Nagyon-nagyon…

Pironkodok én rendesen, hogy ennyire régen volt frissítés... de sajnos nem ígérhetem, hogy gyakrabban lesz. Hála a fanatikus 11. osztálynak, minden nap késő délután (4-5-6 óra felé) érek haza, akkor még tanulni a másnapra, és végül beájulni az ágyba... a blogolásra…

Hmm... azt hiszem, a rabja maradok az idézeteknek =)Régen jelentkeztem. Még nyár volt... de még milyen nyár! Sok minden történt mostanság, ebben az elmúlt majdnem három hónapban. Azt hiszem, szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem a gondolataimat, és rendezzem azt a rengeteg…

Vége egy újabb cserkésztábornak. Egyértelműen jobb volt, mint a tavalyi, én nagyon jól éreztem magam. Itt-ott nyilván nem voltam elégedett, de hát, semmi sem lehet tökéletes, nem igaz? ;) De azt hiszem, megint kitettünk magunkért. Le most nem írom, talán később... de ha nem…