Hmm... azt hiszem, a rabja maradok az idézeteknek =)

Régen jelentkeztem. Még nyár volt... de még milyen nyár! Sok minden történt mostanság, ebben az elmúlt majdnem három hónapban. Azt hiszem, szükségem volt egy kis időre, hogy összeszedjem a gondolataimat, és rendezzem azt a rengeteg eseményt, amit átéltem. A minap nem tudtam aludni, ezért egy bögre kakaó társaságában kicsücsültem az erkélyünkre, és csak figyeltem a néma, éjjeli utcát. Sehol egy lélek, csak a tücskök ciripelnek... néhány csillag átküzdi magát a szmog és a fényszennyezettség hálóján... tökéletes egy kis nyár végi összegzéshez és hálaadáshoz. Engedjétek meg, hogy kicsit rendhagyó módon összegezzek... így tudom összekötni a nyaramat =) kis kortyokban fogyasztva az emlékekből. Tehát vegyünk kézbe egy finom bögre kakaót (kötözködő delikvensek teát is ihatnak), és nézzük, mi is történt Mogyeeval 2011. Júniusában, Júliusában és Augusztusában.

Első korty. Lelkigyakorlaton gyermekek felügyelete két számomra kedves emberkével. Több szempontból is remek három nap. Első és -számomra- a legfontosabb, találkozhattam lelki atyámmal, akit sajnos ritkán látok. Beszélgetni itt sem volt sok időnk, de legalább láttam, hogy még megvan ^^ Következő, szintén nem elhanyagolható szempont - azt hiszem, mindhármunk nevében beszélek, amikor azt mondom, ez a pár nap kicsit közelebb hozott minket egymáshoz. És ez volt benne a legjobb. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, együtt dolgoztunk, együtt vettük fel a harcot az éjjel síró gyermekekkel, és az oly' népszerű "én még nem vagyok álmos!!!" kezdetű szlogennel... és azt kell mondjam, nagyon jól ment =) köszönöm lányok így utólag is, hogy ilyen jól megvoltunk! És persze a látogatásunk célja - a gyerekek. Köztük lenni, velük lenni, értük lenni... az érzés, amikor egy nap ismeretség után az öledbe bújnak, dicsérgetnek a szüleiknek, fogják a kezünket, mellettünk akarnak ülni, és a harmadik nap végén szomorkás, itt-ott könnyes arccal búcsúznak... azt hiszem, nem kell magyaráznom =) aki ismeri az érzést, az úgy is érti. Aki meg nem ismeri, annak ajánlom, hogy tapasztalja meg! Mert kifogyhatatlan erőforrás.

Második korty. Mária-lány tábor, Velencefürdő. Indulás előtti nap a sokk - plébánosunk nem tud velünk tartani, egy meglehetősen komoly és fájdalmas betegség leterítette a lábáról. Természetesen megértjük, de akkor ketten vagyunk a tábor vezetésére... sebaj, egy nap huszonnégy órából áll, és még ott van az éjszaka, nemdebár? =) Minden aggodalmunk ellenére azt kell mondjam, nagyon jól sikerült tábor volt ez. Volt benne minden - lelki rész, játék, kirándulás, tábortűz, még egy nagy viharba is belecsöppentünk... ;) de talán ami a legfontosabb, hogy közelebb kerültünk egymáshoz. Sok kis új lányka csatlakozott idén hozzánk, és azt hiszem, bátran állíthatom, hogy egyre összetartóbb a csapat. Ráadásul plébánosunk is meggyógyult végül - van miért hálát adni. Emellett kialakult több komolyabb barátság - többek közt itt kezdődött az a kapcsolat is, amelynek révén már bátyáim mellett két húgot is a magaménak tudhatok =)

Harmadik korty. Cserkésztábor. A nyár egyik fénypontja =) Ezt vártam a legjobban. Sokkal-sokkal jobban sikerült, mint a tavalyi. Sokat segített. Több régi barátomat ismertem meg egy újabb oldaláról. Emellett újra és újra el kell ámulnom azon, hogy milyen klassz a csapat. Minden értelemben. Ha melózni kell, ha a viharral kell küzdeni, ha játszunk, ha épp "villogni" kell a falusi gyerekek előtt... vagy ha éppen támaszra vagy vidámságra van szükség. Korosztályok közti különbségek vannak, és érezhetőek is. Csakhogy senkit sem zavarnak =) Persze, hatalmas pozitívum, hogy lelkiatyám elérhető közelségben volt - és ezúttal beszélgetni is volt időnk =) Nem tudom, mit mondhatnék még... mesélek szívesen, de annyira feleslegesek a szavak. Egyszerűen meg tudom fogalmazni, mit érzek. A cserkészek a testvéreim, és velük a világ bármely pontján otthon vagyok.

(Bocsi, hogy most két kép lett - de a másodikat nem akartam kihagyni. Olyan jól látszik, hogy nem számítanak a különböző korosztályok =)) Illetve íme, itt egy videó a tábori dalunkról. A fantasztikus zenéért Judit barátnőm a felelős (ő gitározik), a szövegért meg én és ő együttes erővel. Teljesen csak az értheti, aki velünk töltötte ezt az egy hetet... de mégis, azt hiszem, a hangulatból, az érzésekből átad valamit =)

Negyedik korty. Vezetőképző tábor - GH. A tudatlanoknak kis tájékoztatás, ez is cserkészes téma =) Azon belül is a konyha részleg. Tavaly is voltam, vétek lett volna kihagyni. Van annak egy hangulata, amikor száz kiló krumplit kell megpucolni reggel fél nyolckor ;) és akkor a hagymáról meg a húskloffolásról még szót sem ejtettem... sok kedves ismerősömmel csak ilyen alkalmakkor van lehetőségem találkozni, és persze rengeteg új barátság szövődött, ismét sokan lettek fontosak a számomra. De a legfelemelőbb pillanat egyértelműen az volt, amikor az épp jelöltként szenvedő őrstársam szemébe néztem a közös misén. Nem tehettem sokat, csak rámosolyogtam - utólag azt mondta, az a mosoly tartotta benne a lelket. Talán nem kell magyaráznom, miért nem tudtam erre semmit mondani...

 Ötödik korty. Lelkiatyámmal és családjával eltöltött hétvége. Egyértelmű fénypont Máriapócs volt. Én most jártam ott először... nem tudom leírni, milyen érzés volt. Képzeld el, ahogy belépsz a templomba, épp liturgiát végeznek, meglátod az ikonosztáziát... és azt érzed, hogy hazaértél. (igen, én római katolikus vagyok. de ez semmit nem vett el az élményből...) Felemelő szertartás, és egy kis idő kettesben a Szűzanya könnyező ikonjával. Fogalmazzunk úgy, hogy abban a templomban nem csak az ikon hullajt könnyeket... egy mázsás súlyt hagytam Máriapócson. Kis kavicsok maradtak még... nincs mese, vissza kell menni ;) Íjászversenyen is részt vettünk (én a dicső második helyezést értem el a kategóriámban! a három versenyző közül...) Illetve cserkészet alakul Tímáron, ha minden jól megy =) a gyerekek/idősebbek is lelkesek... én bizakodó vagyok ;) Beszélgetések lelkiatyámmal - nagyon jók voltak, és nagyon kellettek. Ilyenkor érzem, hogy bizony, messze van az a Tímár...

Hatodik korty, lassan vége a kakaónak. Ezúttal nem konkrét eseményekre gondolok, hanem minden másra, ami fontos volt. A nagy beszélgetésekre. Az együtt elsírt könnyekre, az együtt nevetésekre, a gyerekek mosolyára, a tábortűz ropogására, a csillagok fényére, a Balaton vizére, a közös imát kísérő gyertya lángjára, az őszinte mosolyokra, és a rengeteg tapasztalatra... Kicsit mélyebb, mondhatni "lelkizősebb" nyáron vagyok túl. Nagyon sokat tanultam, és sokat adhattam át az én tudásomból. Emberek váltak számomra őszintén fontossá, és megint másokkal vettünk egymástól búcsút. Egyszóval, fantasztikus nyaram volt. Nem voltam külföldön, nem buliztam végig, és nem csináltam semmi hajmeresztőt... annál sokkal értékesebbet kaptam ettől a pár hónaptól. Őszinte, nagyon mély barátságokat és emlékeket. Remélem, nem csak én őrzöm majd őket... =)

Hetedik korty, és a bögre üres. A nyárnak vége. A visszatekintésnek is. Számba vettem mindent - kacagást, könnyeket, emlékeket és tapasztalatokat. Egy valami maradt hátra, hálát adni ezért a nyárért. Jobban nem is sikerülhetett volna. Mondhatnék nagy szavakat... de valaki már sokkal jobban megfogalmazta előttem... kölcsönveszem hát az ő sorait, és ezzel mondom őszintén... Köszönöm Uram a 2011-es nyarat!

Könnyért és mosolyért téged illet hála.

Jelet írtál Uram szolgád homlokára.

Öröm rózsaszálát, golgota virágát.

Szívembe ültetted keresztednek ágát.

 

Kereszted jelével, győzelmed hitével,

Nem nehéz a nappal, sem a sötét éjjel.

Tiéd vagyok, Uram, mosolyom és könnyem...

Add, hogy megköszönjem! Mindig megköszönjem.