Sűrű időszak van. A világ épp egy kollektív traumát próbál átvészelni, amikor a másik oldalon a bolygó újratanul lélegezni. Korszakváltás küszöbén állunk, mert ebből – tetszik vagy sem – nem fogunk ugyanúgy kijönni, mint ahogy belezuhantunk. Változik a világ, változunk mi magunk is benne. Azt még…

Nem vagyunk túl régóta házasok. Mondhatni, elhanyagolható ideje köt össze az Isten színe előtt tett eskü. Viszont viszonylag régóta – a mi kis rövid földi pályafutásunk során öt év talán már annyinak számít – járjuk együtt az utat, kéz a kézben, hol kicsit jobban bukdácsolva, hol gond nélkül…

Mostanra talán egyetlen olvasómat sem fogja meglepni a tény - lévén, hogy nem igazán rejtettem véka alá -, hogy esküvőre készülünk. Pardon, akarom mondani, készülök. Én. Egymagam. Hiszen én vagyok a Menyasszony. Igen, így, nagybetűvel. Mert Menyasszonynak lenni nem csak egy állapot, hanem egyenesen…

Nagyon ritkán szerkesztek utólag bejegyzést, most a legnagyobb örömmel teszem meg, ettől a perctől hivatalos: GRATULÁLOK AZ ALKOTÓKNAK, A MINDENKI MEGNYERTE AZ OSCAR--DÍJAT A LEGJOBB RÖVIDFILM KATEGÓRIÁBAN! Talán most már mindenki hallott róla, hogy idén is bejutott egy magyar film az Oscar…

Január hatodika jeles nap. Vízkereszt néven a napkeleti bölcsek látogatására emlékszünk, akik királynak kijáró ajándékokkal tisztelték meg azt, aki mindent odaadott értünk, emberekért. Értünk, akik gyarlók vagyunk, elbukunk, kétkedünk, átkozódunk, keresünk, hitetlenkedünk, gyűlölünk, elveszünk,…

Van az úgy, hogy egy hónap minden pozitív életszemléletre tett törekvésem ellenére is csak… nem igazán sikerül. Van az úgy, hogy sok minden összejön, és akkor marad az ok-okozati dolgok kutatása, aztán ha rájövök, hogy nem igazán tudtam volna máshogy tenni, akkor meg még inkább meglőve érzem magam.…

Hát eljutottunk idáig is... Már hosszabb ideje tervezgetem, hogy valamilyen formában elindítom ezt az új sorozatot a blog életében. Mint arról már írtam többször is ezen a felületen - de a legbővebb, legjobban összeszedett bejegyzést a témában errefelé találjátok -, jelenleg éppen egy…

Nem egészen évösszegző bejegyzés, ezt készséggel elismerem… De azt hiszem, amiről érdemes tudnotok az elmúlt évemből, az már itt megemlítésre került. Vagy a hálaadásokban. Dübörögjünk hát tovább a vélemény viharos tengerén, mert Mogyee sose tudja befogni. A mostani témát egy vallomással kell…

Eredetileg ez a bejegyzés egy könyvkritika bevezetőjének indult, de Mogyee vagyok, ami indokolatlan mennyiségű pofázást jelent. Viszont a könyvről magáról nem szerettem volna elvonni a figyelmet, így végül úgy döntöttem, ez itten legyen egy önálló bejegyzés, mintegy…

A minap szóba került köztem és egy kedves barátnőm között egy olyan téma, ami időről-időre visszatérő motívum a beszélgetéseim palettáján. Már egészen kamaszkorom óta foglalkoztat a kérdéskör, de azt hiszem, most jutottam el odáig, hogy relevánsan is állást foglaljak…

Nagyon sokáig tartott, mire rávettem magam, hogy megírjam ezt a bejegyzést. Túl sok minden, ami túl személyes benne. Túl sok mindennel kell szembenéznem általa. Túl sok minden fáj még, és különben is, ezzel elismerem a világ felé, hogy mi bajom, hogy egyáltalán bajom van… De mostanra már meggyőztem…

Húúúúúúúúúúúúúnnye! Hát itt meg mi történt?! Mik ezek a képek? Mi ez a nagy szöveg? Mi ez az egész? És egyáltalán... Mogyee, te még élsz? Nos... itt volnánk hát. Új dizájn, új kezdet? Talán. Nem is tudom pontosan megmondani, mikor volt ezen a blogon utoljára olyan "rendes" blogélet, mint amit…

Sajnos az életem még mindig egy olyan szakaszban van,  ahol személyesebb jellegű bejegyzést nem tudok adni. Először idebent kell rendet tennem, mielőtt világgá kiabálhatnám. :) Viszont már nagyon régen hagytam nektek olvasnivalót, és mindig is szerettem az effajta kihívásokat,…

Rendhagyó, nem igazán a karácsony szelleméhez méltó bejegyzés következik, de nézzétek el nekem… úgy érzem, nem hallgathatok tovább. Öveket becsatolni. Mogyee (aka Lollipopp95) felrobbant.   Történetünk évekkel ezelőttre nyúl vissza. A kis Mogyee egyre több elolvasott könyv…

Azt a leborult rézfántütyülő rézangyalszivarú hét meg a nyolcát! De régen jártam erre. Hű, gyerekek… erre nincs mentség. Illetve van. Amikor elkezdtem ezt a blogot, azt képzeltem, én majd minden héten idepottyantok valami Coelhoi magasságokba emelkedő szösszenetet, ami alatt aztán a világot…

Nem-nem, nem hálaadás jön. Hogy miért? Mert ezen sorok tehetséges írója megoldotta, hogy ez még csússzon egy nyúlfarknyit (elhagytam a határidőnaplómat, anélkül meg nehéz emlékezni… kavinton?!) Még anno Carlota írt egy ilyet a saját blogjára, és akkor megígértem neki, hogy egy szép napon én is…

Nagyon vagányan és bátran úgy döntöttem, az októbertől-decemberig tartó időintervallum hálaadását kiváltja az évösszegző bejegyzésem – lévén, hogy sok újat nem tudnék mondani. Helyette inkább következzen az elmúlt hónap… az is lehet, hogy egyszer utolérem magam. Vagy…

Neem, még nem hálaadás jön. Múltkor viszonylag időben kaptátok, szóval nem szeretném, ha elkényelmesednétek. Majd jön az is, jó szokása szerint, legkésőbb egy év múlva. Most azonban egy másik téma követelőzik, hogy papírra – esetünkben képernyőre vessem. A mai napon volt szerencsém cserkésztestvéri…

Szeretjük meghatározni, kinek mi a dolga a nagyvilágban - és általában persze ezt mindig mindenki sokkal jobban tudja a másiknál, holott általában pont a saját helyünket nem találjuk... mezeinewsee kirakott egy dalt, amit neki köszönhetően ismertem meg, és most nagyon de nagyon…

Vicces helyzetben vagyok. Már évek óta készülök arra, hogy megírjam ezt a bejegyzést (igen, tudom, hogy gáz. Sprite.), és pontosan ugyan ez volt a helyzet a ballagási beszédemmel. Millióegy bevezetést, tételmondatot és zenét lefuttattam magamban, hogy majd meglegyen a nagybetűs…

Hiszek sok mindenben. Istenben, katolikus egyházban, feltámadásban, örök életben, a bűnök bocsánatában, a hazámban, a szeretteimben, a sikeres felvételiben, és abban, hogy még ebben az évezredben lesz egy gigászi hálaadó bejegyzés. Csak sajna nem most :) A jelenlegi posztot is…

108 évvel ezelőtt Isten a földre küldött egy elképesztő tehetséget egy apró, törékeny emberi testbe. Ez a test - és benne a lélek - rengeteget szenvedett élete során. Gyötörték betegségek, tragédiák, szenvedett a szeretettől, melyet oly nagyon üldözött, de sosem ért utol,…

Megmosta a tanítványok lábát. Megtörte a kenyeret, és megáldotta a bort. Az olajfák hegyén vérrel verejtékezett. És most elfogták... a Megváltó már szenved. Elkezdődött hát. Csak egy gondolat, csak egy videó... kicsit hatásvadász, de a lényeg benne van. Imádkozzunk! Krisztus…

Még anno a történelem előtti időkben Carlota megihletett egy írásával, (http://carlota.blog.hu/2013/01/19/_a_zene_az_kell_248) szóval magam is pennát (kötekedő delikvenseknek klaviatúrát) ragadtam, hogy egy kicsit más szemszögből járjam körbe a kérdéskört. Időhiány miatt…

A halál csak nekünk, élőknek szomorú. Mi gyászolunk, mert elvesztettünk valakit, aki fontos volt. Már nincs itt, már nem beszél hozzánk, már nem nevet, nem zokog, nem játszik… már nem él. És ez fájdalmas. Maga a halott (jó esetben) már nem szenved, sőt, a legjobb helyen van,…