Sajnos az életem még mindig egy olyan szakaszban van,  ahol személyesebb jellegű bejegyzést nem tudok adni. Először idebent kell rendet tennem, mielőtt világgá kiabálhatnám. :) Viszont már nagyon régen hagytam nektek olvasnivalót, és mindig is szerettem az effajta kihívásokat, szóval… miért is ne? Íme, hölgyeim és uraim, a nagy könyv kihívás, Mogyee edition! Jó étvágyat hozzá! :)

A book series you wish had gone on longer OR a book series you wish would just end already. (Egy könyvsorozat, aminél azt kívánod, bárcsak tovább tartott volna, VAGY egy olyan sorozat, aminél azt kívánod, bár véget érne már.)
Húúúúúha… ez nehéz kérdés, ugyanis általában azt érzem a kedvenc könyvsorozataim végén, hogy ebben pont ennyi volt, az író(nő) kihozta a karakterekből a maximumot, nem kell ezt már tovább nyújtani, a történet kerek egész. Persze, engem is el-elkap az érzés, hogy milyen klassz volna még kalandozni egy kicsit ebben vagy abban a világban, még pár fejezeten át együtt létezni a karakterekkel, de igazából én is belátom, hogy ha ennyi volt egy történetben, akkor ennyi volt, minden további folytatás minőségromlást eredményezne, arról pedig szó sem lehet. :D Szóval itt inkább most a másik végletet ragadnám meg, és azt kívánom minden Trónok Harca rajongó nevében, hogy Martin mester tegye végre fel a pontot annak a hatalmas utazásnak a végére. Engem nem igazán ragadott meg a sorozat, de azt átérzem, a Tűz és jég dala ciklus mekkora kaland, mennyi rajongót vonz teljesen jogosan, és teljes mértékben együttérzek milliók félelmével, miszerint a mester nem éri meg a Vastrón nyertesét… ne így legyen! :D

Favourite side character. (Kedvenc mellékszereplő)
Jajj… nem lehetne  minden könyvből egyet? :D Na jó… szokták mondani, hogy az ember sosem felejti az első szerelmet, hát akkor szerepeljen itt az első nagy mellékszereplő „szerelmem”, nevezetesen a Harry Potter sorozat morcos bájitaltan tanára, Perselus Piton személyében. Már a legelső mondata után belopta magát a szívembe, és semmilyen erővel nem lehetett meggyőzni, hogy ő gonosz lenne. Szó sem lehet róla. Piton mindörökre az ultimate kedvencem marad, és nem szégyellem bevallani, hogy ehhez bizony Alan Rickman zseniális játéka is nagyban hozzátartozik. De nem csak ez, hanem maga a karakter története, a klüzdelmei, a tragikus sorsa, az az elképesztő út, amit bejárt, a rétegeltsége… J. K. Rowlingot első sorban nem az aprólékosan kidolgozott karakterei miatt szeretem, de Piton nagyon sikerült, jár a respect.

The longest book you’ve read. (A leghosszabb könyv, amit olvastál.)
Azt hiszem, ez a Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés lesz, a maga 656 oldalával. Nem vagyok benne biztos, de most csak ez volt kéznél ellenőrizni.

Book turned into a movie, and completely desecrated. (Könyv, amiből filmet csináltak, és ezzel teljes mértékben megszentségtelenítették.)
Ez egy nehéz kérdés, mert én általában külön műfajként kezelem a könyveket és a filmadaptációkat, nem kapcsolom olyan szorosan össze a kettőt, illetve nem minden esetben olvastam el filmadaptációk könyv eredetijét, és fordítva sem néztem meg minden könyv adaptációját. Nem nagyon emlékszem olyanra, amikor a film komoly felháborodást keltett volna bennem. A legközelebb talán ehhez a Hullám című film van, ahol a könyvben teljesen más a történet vége, és számomra az hitelesebb, jobb, ütősebb, de ezzel együtt is tetszett a film, kifejezetten fontos és jól sikerült műnek tartom, szóval ez sem teljesen passzol. Talán, nagyon talán a Harry Potter hatodik része, a Félvér herceg volt az, ahol a legnagyobbat csalódtam, mert sokkal, de sokkal több volt a könyvben, mint amit végül filmre vittek. Nem cselekmények szempontjából, hanem lehetőségek szerint. Azt sajnálom.

Your „comfort” book. (A „vigasztaló” könyved.)
Nem nagyon van ilyen… ha szomorú vagyok, vagy komoly problémám van, általában az olvasás nem segít elterelni a gondolataimat, akkor én nagyon azon pörgök. Vagy írok, az inkább az én terápiám. :)

Book you’ve read the most number of times. (Könyv, amit a legtöbbször olvastál el.)
G. Szabó Judit – Hárman a szekrény tetején. Tipikus lányregény, de nem azért, mert csillogó, nyálas vámpírfiú vagy titokzatos hátterű szadista perverz a főszereplője, nem. Könyv három lánytestvérről, egy vakációról, és Andreáról, aki SOHA nem tud megmaradni a hátsóbbik felén, és mindig kieszel valamit, közben pedig csendesen, halkan, de érzékelhetően fut egy szál az elvált szülők gyermekeinek érzéséről. Egyszerűen imádom ezt a könyvet, mindenkinek kötelező olvasmánynak tenném, de a lányaim biztos, hogy megkapják majd tőlem.

A guilty pleasure book. (Egy bűnös élvezet könyv.)
Hűha… nem nagyon szoktam szégyellni könyveket, én beismerem, hogy a Twilight szériát is olvastam – igaz, az nem illik ide, mert most már kicsit sem élvezem. Talán ami irodalmi szinten nem visel akkora értéket – ezzel szemben más területeken bizony kenterbe ver néhány mai felkapott regényt –, azok a mangák (japán képregények). Többet is követek belőlük, a Naruto azt hiszem, az én legnagyobb guilty pleasure olvasmányom. Illetve volt. Sajnos véget ért. :)

Most underrated book. (Leginkább alulértékelt könyv.)
És akkor következzen ezen a listán először, de semmiképpen sem utoljára Raana Raas – Csodaidők sorozata. Fogok róla bővebb könyvismertetőt írni. Dióhéjban a szerző magyar református lelkésznő, eredeti nevén Görgey Etelka, a sorozat pedig sci-fi, családregény, keresztény felütéssel. Fantasztikus, elképesztő, életem legmeghatározóbb könyvsorozata. Ja, hogy nem is hallottatok még róla? Na, kérem, EZÉRT alulértékelt.

Most overrated book. (Leginkább túlértékelt könyv.)
L. L. James – A szürke ötven árnyalata. A könyv, amihez képest a Twiligh saga egy mestermű. Nem, nem a témájával van bajom (na jó, azzal IS), hanem én beleolvastam, és srácok… az nem stílus, amiben ez a könyv íródott. Rettenetes.

A book you tought you wouldn’t like, but ended up loving. (Egy könyv, amiről azt hitted, nem fog tetszeni, de a végére beleszerettél.)
Suzanne Collins – Az éhezők viadala trilógia. Már írtam egy hosszabb bejegyzést erről itt, nem fejtegetném újra. Sokáig álltam ellen a jelenségnek, aztán kézbe vettem, és paff. Mára megérdemelt helyén csücsül a polcon.

Favorite classic book. (Kedvenc klasszikus könyv.)
Hogy ez megint milyen nehéz… megint kiválasztani egyet. :D De akkor legyen Lev Tolsztoj – Ivan Iljics halála. Zseniális, és amúgy is oda meg vissza vagyok az orosz realistákért.

A book you wanted to read for a long time, but still haven’t. (Egy könyv, amit nagyon régóta el szeretnél olvasni, de még mindig nem sikerült.)
George Orwell – 1984. Itt van a polcon, csak le kéne végre emelnem, de valahogy sose jutok el addig. Pedig el akarom olvasni, nagyon. Tényleg.

A book that dissapointed you. (Egy könyv, ami csalódást okozott.)
George R.R. Martin – Trónok harca. Én annyira, de annyira akartam szeretni ezt a sorozatot, annyi szépet és jót hallottam róla, és tényleg rengeteg ismerősöm van oda meg vissza érte… de nem, nekem ez valahogy nem működött. Nem a könyv vagy a szerző hibája, én vártam egészen mást, és valószínűleg túl sokat is.

Book that made you cry. (Könyv, ami megríkatott.)
Rólam beszélünk, velem ezt minden második könyv megteszi. :D De a legintenzívebb, legfelkavaróbb élményt, és ezzel a legnagyobb, leghosszabb bőgésemet megint csak a Csodaidőknek köszönhetem. Nem poénból írtam, hogy életem legmeghatározóbb sorozata.

A character, who you can relate the most. (Egy karakter, aki a leginkább magadra emlékeztet.)
Az Éhezők viadala trilógiából Katniss Everdeen. Bővebben már itt regéltem erről. Ha valakinek nincs kedve végigolvasni, akkor dióhéjban annyit, hogy nem, nem szeretem kifejezetten, viszont tényleg hasonlítunk. :) A karakter által megtett út, fejlődés, önmagával vívott harcok tekintetében viszont a Csodaidőkből a legifjabb Yaan Raas, vagy másik nevén Paul Martyn az, aki leginkább a jelenlegi életem tükre. És gyomron vágós ám ezzel szembesülni. :)

Most thought-provoking book. (A leginkább gondolkozásra késztető könyv.)
Michael Seed – Noel Botham – A senki fia. Ez a könyv nem csak a gondolataidat kavarja fel, hanem mindent. Iszonyatos ereje van, és egyszerre éreztem, hogy képtelen vagyok letenni, és szünet kell, hogy megemésszem, amit olvastam. Napokig tartott, mire átrágtam magam rajta, rengetegszer visszaolvastam jeleneteket, többször megálltam, hogy a gondolataim között rendet tegyek. Óriási hatású, nagyon fontos könyv és tanúságtétel.

Author I wish people would read more. (Szerző, akinél azt kívánom, az emberek bár többet olvasnának tőle.)
Görgey Etelka (avagy Raana Raas), akinek a Csodaidők világa egyszerűen kötelező mindenkinek, mégsem ismeri szinte senki. Igen, nő, igen sci-fit ír. És nagyon sok férfit kenterbe ver vele. Fiúk, tessék csak olvasni! 
Rengeteg mindenkit tudnék még írni, de szerepeljen itt még G. Szabó Judit, aki olyan fantasztikus érzéssel kapja el a tinédzser lányok gondolatvilágát, az összes könyve elképesztően hiteles, bájos, a hangulatuk utánozhatatlan, és közben erőteljesen érzékelhetőek a mélyebb gondolatok, komolyabb problémák, amiket szintén fantasztikus köntösbe csomagol. Minden lánynak a serdülése mellé kötelező olvasmánynak ítélném. De a fiúk is tanulhatnak belőle, sőt!

A book you wish you could live in. (Egy könyv, aminél azt kívánod, bárcsak benne élhetnél.)
Ajjaj, a kedvenc könyveim egyikében sem élnék szívesen, én nem kérek sem háborút, sem forradalmat, sem középkort. :D De azt hiszem, Tolkien Középföldjén békeidőben szívesen eléldegéltem volna, mondjuk a hobbitok vagy a tündék társaságában. :) De csak semmi csata és ork!

A favorite author. (Egy kedvenc szerző.)
Jaj nekem, ez megint pokoli nehéz. Nem szerző alapján választok soha, hanem a könyveket lesem, és így előfordulhat, hogy több mindent olvasok ugyanattól a szerzőtől, de ez soha nem szándékos. De ha már mindenképp mondanom kell valakit, akkor legyen Szabó Magda és Jókai Anna. Igen, két nő. Szabó Magda bámulatos érzékkel és olykor humorral ír, az Ajtó című regénye teljesen elvarázsolt, míg A pillanatot végignevettem. Jókai Anna pedig korunk egyik legnagyobb magyar írója. Nem, nem írónő. Ő bizony férfiak között is megállja a helyét. Sőt.

Favorite childhood book. (Kedvenc gyerekkori könyv.)
Már megint csak egyet? :D Jó, tudom, hogy ez a kihívás lényege. Legyen akkor Bálint Ágnes – A repülő dívány. Egy könyv egy nyári vakációról, egy elkényeztetett lányról, aki a nyarat a Balaton mellett luxusvilla helyet egy kis porfészekben kénytelen tölteni. A könyvben fantasztikusak a karakterek, aki valaha töltött huzamosabb időt falun, pontosan érti, hogy kik ezek, mindenkinek megvan a maga története, mesés hangulat, és egy egészen csipetnyi varázslat… a főszereplők tizenegy évesek, én is ilyen korban ajánlom a regényt, bár bevallom, a mai napig bármelyik délután újraolvasom. :)

Book you tell people you’ve read but haven’t – or haven’t actually finished yet. (Egy könyv, amiről azt mondod az embereknek, hogy olvastad, pedig nem is – vagy még igazából nem fejezted be.)
Nincs ilyen. Általában minden történet megragad a fejemben, szóval elég hamar lebuknék, ha azt állítanám, olvastam valamit, és nem emlékeznék valamilyen mozzanatra. :D

Least favourite plot device employed by way too many books you actually enjoyed otherwise. (A legkevésbé kedvelt történeti fordulat, ami túl sok olyan könyvben fordult elő, amiket amúgy élveztél.)
Hellószia, szerelmi háromszög! Nehéz szavakba önteni, milyen elképesztően unom/irritál ez a módszer. Eleve azon kevés lányok közé tartozom, akit a romantika, mint cselekmény nem igazán köt le, engem az emberi sorsok, a megtett utak, az önmagukkal vívott harcok sokkal jobban érdekelnek (helló, orosz realizmus, gyere a mamához), de persze egy jól megírt szerelmi szálat én sem vetek meg. Na, és itt a hangsúly. Ugyanis a szerelmi háromszöget általában NEM tudják jól megírni. Az egy, hogy MINDEN második könyvben helyet kap – én tényleg nem értem, nem ismernek más konfliktusforrást? Az pedig a másik, hogy rendszerint borzalmasan. Egy jó szerelmi háromszögben mindkét fél, akik között a főszereplő őrlődik kompetens, érthető választás lenne, olyan karakterek, akiknek egyaránt vannak erősségeik és gyengeségeik, akiknél mindkettejük esetében pontosan értjük, mi a szerethető benne, miért kellene őt választani. Nem, ahol az egyik választás olyannyira nem passzol a főszereplőhöz, hogy annál még a másik is jobb, az nem jó szerelmi háromszög. És sajnos ez a gyakoribb.

Best book you’ve read in the last 12 months. (A legjobb könyv, amit az utóbbi 12 hónapban olvastál.)
Csodaidők sorozat, azon belül is azt hiszem, az utolsó kötet, a Hazatérők. Életre szóló élmény, nagyon jókor érkezett, nagyon betalált.

Book you’re most embarrased to say you like/liked. (Könyv, aminél a legcikibb bevallani, hogy szereted/szeretted.)
Mély levegő, én vétkem, én igen nagy vétkem… a Twilight saga. Igen, szerettem. Nem, nem szégyellem, de büszke sem vagyok rá. Egy korszak volt, szerencsére hamar kinőttem. Nem az ördög találmánya, de valóban nem egy minőségi olvasmány. A filmeket aztán meg főleg hagyjuk.

The most surprising plot twist or ending. (A legmeglepőbb fordulat vagy befejezés.)
Most megint bajban vagyok, mert én elég kombinálós vagyok, és általában elég jól ráérzek előre a csavarokra, betegesen keresem az elejtett apró utalásokat. De ezúttal is – és bocsánat a rengeteg ismétlésért, tényleg meghatározó élmény, és még nagyon a hatása alatt vagyok – muszáj a Csodaidőket felhoznom példának. Elég sok csavarra ráéreztem, de azért itt akadtak pillanatok, amikor hangosan is kicsúszott egy-egy „mivaaaaaaaaaaaaaan?!”. 

Book that makes you laugh out loud. (Könyv, ami nagyon megnevettetett.)
Több ilyen is van, szerencsére. :) De olyan, amin kifejezetten hangosan felnevettem volna, az bizony a Hárman a szekrény tetején egy-egy jelenete. Vizuális típus vagyok, egy jól eltalált helyzetkomikum nekem tökéletes. :D 

Book that has bee non your „to read” list the longest. (Könyv, ami a legtovább volt az „elolvasni” listádon.)
Nem igazán van ilyen listám, még képzeletben sem. Ha megtetszik egy könyv, és nagyon akarom, akkor megszerzem akár a föld alól is, ha meg nem izgat annyira, akkor időről-időre elfelejtem. 

Favorite quote from a book. (Kedvenc idézet egy könyvből.)
Egy? :D Aki ismer, tudja rólam, hogy vérbeli idézet mániás vagyok, megszámlálhatatlan mennyiséget tudok fejből, és bőszen durrogtatom is őket, nekem ez igazi kínzás. Hát nem hogy egy van, inkább egy teljes füzetnyi. :D De akkor legyen egy a már sokat emlegetett Csodaidőkből. Mert kevésbé ismert, mert gyönyörű, és mert nagyon a sajátomnak érzem. Következzék a halotti imájuk.

„Élő és éltető, a világ világossága, szülő és úr mindannyiunk fölött. Velem vagy fényben és sötétben, életben és halálban, induláskor és érkezéskor. Megváltottad életemet, kimentettél a sírból, gyermekeddé fogadtál, örökségedből részt adtál. Legyél velem most is, amikor egyedül vagyok. Segíts, hogy legyen erőm az előttem álló úthoz, és szereteted ne hagyjon helyet a félelemnek. Atyám, a Te kezedbe teszem le életemet.”

A book you hated. (Egy könyv, amit utáltál.)
Gustave Flaubert – Bováryné. Értem én Bováryné tragédiáját, értem az üzenetet… de soha ennyire főhős még nem irritált, és soha ennyire könyvet még nem utáltam. Sajnálom, mert az irodalmi értékét elismerem, de megváltásként ért, amikor végre becsukhattam. (A szürke ötven árnyalatát ezen a ponton hagyjuk, mert szerintem sértés egyáltalán könyvként emlegetni. Tudom, fentebb én is megtettem, ezúton is elnézést az emberiségtől, és minden többi könyvtől.)

Book you couldn’t put down. (Könyv, amit nem tudtál letenni.)
Több ilyen könyv is volt szerencsére, sőt, a legtöbbel kapcsolatban így éreztem. De legelsőre mégis Robert Merle – Mesterségem a halál című könyve ugrott be. Tipikusan az a regény volt, ami őszintén elborzasztott, de a szó szoros értelmében képtelen voltam letenni, még az utcán is olvastam sétálás közben. Két nap alatt végeztem ki, mert muszáj volt másokkal is kommunikálnom közben. :D Nem egy szép vagy vidám könyv, de egyszerűen lebilincselt.

És még mennyi, de mennyi könyv van, amiket egyszerűen sehova sem tudtam beszorítani… na sebaj, eljő a nap! ;) Addig is szeretettel meginvitálom a kihívásra Carlotát, és mindenkit, akinek kedve támadt, szívesen olvasnám a ti verzióitokat. Olvassatok, mert kitágul egy új világ!