Hogy azt mondja, hogy már huszadika van…? Emberek, hová tűnt ez a december? Valaki árulja már el nekem. Évek óta nem éreztem ennyire gyorsan elillanni az adventet, most aztán besűrűsödtek a tennivalók. De hát, ettől szép ez az időszak, nem igaz? :D Meg a közgazdaságtan vizsgától. Az aztán felteszi a csúcsdíszt a várakozásra! ;)

Mit szerettem novemberben?

- Elérkezett az ideje, hogy bejelentkezzünk mind az egyházi esküvőnkre, mind a polgári házasságkötéshez. Nem véletlenül használok eltérő kifejezéseket, számunkra az egyházi esküvő, ami ténylegesen megadja azt a tartalmat a közös életünknek, ami ünneplésre méltó. Ennek megfelelően a polgári házasságkötés csupán egy hétköznap délutáni aláírós buli lesz… viszont az február 14-én. Sose fogjuk lemosni magunkról, hogy nem szándékos az időpont, egyszerűen már csak ez volt szabad. :D De a rövid és formális bejelentkezés mellett azért nagyon nagy élmény volt először leírva látni a férjezett nevemet, bár az tagadhatatlan, hogy még jócskán össze kell szoknunk. Majd strigulázom, hányszor rontom el az első évben. :D Az egyházi esküvőnk dátumát pedig kiütéssel megnyertük, nagyon jó hangulatú húsz perc kerekedett az űrlapok kitöltéséből. És van valami bizsergetően klassz abban, hogy immár mindenhol hivatalos. Most már nincs visszaút! ;)

- Újra nekirugaszkodtam a felsőfokú angol nyelvvizsgának, ezúttal egyelőre az írásbeli részen mérettettem meg magam. És a korábbi bejelentkezéseimtől ez csupán annyiban változik, hogy végre sikerült! :D No, nem lett olyan szép a százalék, mint amilyennek én éreztem, de végétére is, a siker a fontos. Nagyon jó élmény volt egyébként, nyugodtan, békésen, kényelmesen tudtam teljesíteni az elvárt szintet, nem éreztem azt, hogy semmi keresnivalóm ott (mint az előző pár alkalommal). Most épp nagyon örülök a fejemnek, tavasszal pedig jöhet a szóbeli fele!

- Ha advent, akkor koszorúkészítés a közösséggel. Ez már hosszú évek óta állandó programpontja a novemberjeimnek, és minden évben pontosan ugyanúgy várom és szeretem. Eleve minden fajta kreatív alkotó folyamatot nagyon élvezek (csak van, amiben nagyon béna vagyok, de élvezni élvezem :D), a társaság is mindig szuper, és van számomra valami békebeli jelentése annak, hogy saját kezek munkáival készülődünk az év egyik legszebb időszakára. Talán kissé túlfilozofálom a kérdést (inkább biztos), de szeretem úgy érezni, hogy ahogy a fenyőágak, díszek és gyertyák egymás után kerülnek fel, ezzel élettel töltve meg a csupasz koszorúalapot, úgy díszíti ünnepbe az advent a lelkünket is, hogy aztán ezt az ajándékot tehessük a fa alá mi is a születésnaposnak. Csöpögős? Csöpögős. De hát mindjárt karácsony, most szabad! :D Ja, és elkészült az első közös koszorúnk Vele. A saját lakásunkba. Igen, érzelgős vagyok. :D

- Ha advent, akkor koszorúkészítés, és adventi naptárak. Na jó, ebben a pontban van némi lódítás, ugyanis hosszú évek óta nem jártam adventi kalendáriumnak még csak a közelében sem. De már tavaly is érlelődött bennem az elhatározás, idén pedig tetté cseperedett, és Őt valamint a bátyámat megleptem egy-egy saját készítésű verzióval, melyben apró csokik, és felváltva Krisztus születéséhez kapcsolódó bibliai idézetek, valamint személyes kis emlék cetlik kaptak helyet. Azon túl, hogy tényleg szeretek minden ilyennel elszöszölni, valami elképesztő módon szeretek adni. Na, ez sokkal öncélúbb és kevésbé fennkölt, mint amilyennek így hangzik. :D De számomra az, hogy kitalálok valamit, elkészítem, aztán pedig látom az örömöt az arcán, olyan, mint valami drog. Én vagyok az, aki legszívesebben azonnal az ajándékozott orra alá nyomná a cuccot, ki tud itt várni az alkalomig… És igen, én vagyok az az idegesítő tag, aki bámulja a képeteket ajándékbontogatáskor. Igen, igen, jelen! :D

- Sajnos vannak dolgok az életben, amik ha túl könnyen jönnek, túl könnyen is mennek. No, szerencsére most nem valami eget verő csapásban tapasztaltuk meg, mindössze néhány bútor esetében. De november hozott egy új lehetőséget, kedves ismerősök révén nagyon (úgy értem, nagyon) jutányos áron jutottunk egy fantasztikus ülőgarnitúrához. Kicsit kopott, kicsit itt-ott toldozásra szorul, de mi máris nagyon szeretjük, mert ez már végre minden kétséget kizáróan a miénk. És egyszerűen csak nagyon klassz érzés, ahogy a lakásunk lépésről-lépésre változik otthonná. :)

- Novemberben a szokottnál is sokkal több pozitív visszajelzést kaptam az írás terén, sokkal többet és komolyabbat, mint eddig bármikor. Tudom, talán ez sokaknak megfoghatatlan pont ebben a hálaadásban, de semmiképpen nem szeretném kihagyni. Számomra az írás hobbi, terápia, önkifejezés, kreatív alkotófolyamat, egy olyan platform, ami már nagyon régóta itt van nekem, és mostanra megtanultam tudatosabban is használni. És a tény, hogy amit alkotok, mindaz, ami bennem él, ami foglalkoztat, ami kavarog bennem, az érzések, a gondolatok, a szereplők, akiket szeretek és megalkotok… hogy mindez olyan közönséget talált, akik értik és érzik, akik szeretik és várják, akiknek adni tudok ezzel… nos, ez valami olyasmi, amit azt hiszem, csak az tud teljesen megérteni, aki maga is alkot valamilyen formában. Csak köszönöm. :)

Apróságok:

meglepően pozitív élményként megélt nyelvvizsga; érdekes szövegek; egy érdekes vita gyakorlaton; hidegben kipirosodott nózi; új meleg zokni; nagyon kedves, segítőkész anyakönyvvezető; férjezett nevemet először nyomtatásban látni; meglepően gyors ügyintézés; jó hangulatú bejelentkezés; tervezgetés; nagy beszélgetések itt is-ott is; kézműveskedés; ragasztópisztollyal végre NEM szétégetni a kezem :D; közösen nagyokat nevetni; apróságokban vagy nagyobb alkotóelemekben otthont építeni; adventi csípős hajnalok; sorban gyúló gyertyák; közös ima; kicsit elcsendesülni a nagy rohanásban; a fiúkat meglepni; az örömüket magamba szívni; kanapét bevarázsolni a lakásba; siker után rajta összebújni; dokinál meglepően hamar végezni; felgyúló karácsonyi fények alatt csak úgy egy nagyot sétálni; előkutatni a karácsonyos bögrét és az égősort; gyenge napfényt kiélvezni; sapkát húzni; várakozni sok mindenre, teljes szívvel, igazán

A hónap idézete:

„Imádok adni, imádok kapni, imádok önfeledten, boldogan kacagni!”
(Csinibaba)

A hónap dala:

Eleinte meg akartam emberelni magam, és nem karácsonyit választani, mert mégis november… de ha már ennyire kicsúszott a hálaadás a szent ünnep közelébe, úgy vélem, most az egyszer belefér, nem igaz? ;) Én karácsonykor majdnem mindenevő vagyok, szeretem a kicsit limonádébb, populárisabb zenéket is, de az igazi hangulatot számomra a kicsit hagyományosabb verziók hozzák el. Azok a népiesebb, klasszikusabb dallamok, amikben szinte érzem a sütemény és a fenyő illatát, amitől szinte látom remegni a gyertya fényét a hideg templomban, aminek a szövege kicsit jobban arra koncentrál, miről szól ez az ünnep valójában. A Ghymes sosem okoz csalódást, ha ezt a hangulatot keresem, engedjétek meg, hogy ezúttal tőlük válasszak valamit. :)