Nos, mintha egy bolhagondolatnyit belecsúsztunk volna már a következő hónapba… Október idusa számomra mindig egy vízválasztó határ, ezt a dátumot választottam magamnak egyfajta képzeletbeli gátnak, előtte nem kezdhetek fanatikusan készülni az év legszebb ünnepére… Na de most! :D De még mielőtt sikítva menekülnétek a csengettyűszó és kivilágítás rémképe elől (a szobámban már feltettem a fényeket, és bedurrantottam egy illatgyertyát, muhahaha), még egy bejegyzés erejéig lessünk vissza az idén igen nyárillatúra sikerült szeptemberre. Mozgalmas egy hónap volt, van miért hálásnak lenni! :)
(#funfact: minden hónapban elfelejtem, hogy szoktam formázni a hálaadásokat, és vissza kell néznem a blogról, hogy egyforma legyen. Most is. :D)
Mit szerettem szeptemberben?
- A munkahelyemen kéthavonta összegyűlünk, és pezsgőt bontunk az elmúlt időszak sikereire, valamint megköszöntjük a névnaposokat. Abban a vicces helyzetben vagyok, hogy az én névnapom éppen ennek az intervallumnak a legelső napjára (július elseje) esett, így szeptember elején egy nagyon szép virággal gazdagodtam. Nem vagyok a névnapozás nagy híve, no, nem eszmei ellenérzéseim vannak, szimplán még a sajátomat is elfelejtem, nemhogy másokét. :D De ez nagyon jólesett, és a virág pedig majdnem két hétig (!!!) pompázott, nagyon jólesett reggelente ránézni. :)
- Készülget a kis lakásunk, és bár vannak benne buktatók – hiszen rólunk van szó, és minket Murphy bácsi szelleme kitüntetett odaadással követ –, ennek ellenére borzasztóan szeretjük és hálásak vagyunk érte, szeptember egyik nyárestének is beillő napján pedig megünnepeltük a létét egy kisebb kerti partival. Ezúttal az Ő évfolyamtársai voltak hivatalosak, nekem emiatt különösen izgalmas volt, most találkoztam először a baráti köre ezen szegletével. De feleslegesen izgultam, az este remekül sikerült, az Ő barátai nagyon kedvesek, és igazán kíméletesen fogadták bölcsész személyemet a mérnökök szent köreiben. :D És megkaptuk életünk első ajándékát már kifejezetten a közös otthonunkba, aki az előzetes becslések ellenére még mindig él! :D (Nyugalom, mindössze egy növénykéről van szó, egy állattal nem lennénk ilyen felelőtlenek. Az jelzi, hogy éhes. :D)
- Szintén munka révén életemben először vettem részt a Nyelvi Parádén, amit a Millenárison tartottak idén. Ne izguljatok, ha eddig nem hallottatok volna róla, én is most először szereztem tudomást a létezéséről. :D Lényegileg az esemény nem más, mint egy Educatióhoz hasonlító rendezvény, csak nyelviskolákkal és különböző idegen nyelv tanulással foglalkozó intézményekkel. Aki még nem látott hasonlót, az úgy képzelje el, hogy egy nagyobb kiállítótérben különböző kis standokon mutatkozhatnak be a résztvevők, tájékoztatást nyújtanak, játékot vagy kedvezményes lehetőségeket kínálnak, így az ide látogatóknak kicsit interaktívabb, személyesebb formában van lehetőségük minden szükséges információt megszerezni, vagy esetleg tágítani a rálátásukat az adott témakörben. Nagyon jól elvoltunk a magunk kis állomásán, remekül összehaverkodtam a mellettünk tábort verő kínai nyelviskola dolgozóival, és egyáltalán, mindig is szerettem a hasonló jellegű munkákat, de most ezen túl különösen jó érzéssel töltött el, hogy egy olyan korban élhetek, ahol a nyelvtanulás már elérhető lehetőség mindenki számára. Ez tényleg egy olyan kapu, amellyel új világok tárulnak fel, rengeteg új kultúra és lehetőség vár felfedezésre. Iszonyú jó volt látni, hogy nem csak fiatalok, hanem rengeteg idős is érdeklődött, akik most értek oda, hogy lehetőségük van erre is időt és energiát, vagy esetleg anyagiakat fordítani. Tényleg nem promószövegnek szántam ezt, elnézést, ha annak érződik. :D De mióta megtanultam egy nyelvet tényleg stabilan használni, azóta sokkal jobban értem én is, miért lenne ez elengedhetetlenül fontos, és nem csak az érvényesüléshez. A közös nyelv közös nevezőre hoz, és megnyitja azokat a kapukat, amiknek hála képesek leszünk megismerni és megérteni egymást, és ez az egyetlen reménye ennek a világnak egy békésebb továbbélés felé. Egy olyan korszakban élünk, amikor nyelvet tanulni nem elérhetetlen kiváltság, hajrá, hajrá!
- Édesanyám újabb évvel növelte földi pályafutását (mert a nők nem öregszenek, csak nemesednek, mint a jó bor, ugyebár ;)), idén pedig végre volt érkezésem nem csak valami septiben összedobott tortát az orra alá nyomni, hanem rendesen vacsorával készülni az ünneplésre. Szerintem már sokszor említettem ezt itt a blogon, de megteszem újra, mert még mindig úgy vagyok vele, hogy szeretem az ünnepeknek megadni a módját. Szeretem, hogy vannak pillanatok, amik kiemelkednek a hétköznapokból, amik megtörik a monotonitás láncolatát. Szeretem, hogy egy kicsit feldíszítjük a szívünket is, ahogy készül a sütemény, vagy ahogy felteszem a szebbik étkészletet. Szeretem, mert kinyitunk egy jó bort, és a vacsora mellett sokáig beszélgetünk. Nem arról van szó, hogy ne kellene ezer felé rohanni akkor is, mert dehogynem, vagy hogy ne lenne mit csinálni abban a pár órában, mert dehogynem. Hanem arról, hogy igenis kicsit félretesszük a rohanást, és kicsit egymásra figyelünk, kicsit nevetünk és eszünk egy jót, és csak ünnepeljük azt, hogy van mit ünnepelni. Isten éltessen nekünk még nagyon sokáig, anyu! Tudod a többit, nem kell leírnom. :)
- És persze azok a parányi dolgok, amik sokszor mégis napokra bearanyozzák a gondolataimat. Nem kellenek ehhez nagy dolgok. Egy produktív nap, amikor jelentősen tudtunk haladni néhány dologgal az esküvővel kapcsolatban. Egy kedves ellenőr, aki megdicsérte a keresztes nyakláncomat, azt a láncot, aminek az eszmei értéke felfoghatatlan. Egy kedves barátnőm, aki miután képtelenek voltunk közös szabadidőt találni, fogta magát, és bejött a munkahelyemre, hogy lássuk egymást. Carlota, akivel le sem merem írni, mikor találkoztunk utoljára személyesen. Hihetetlen élmény volt látni és megölelni, drága. :) Köszönöm a találkozást!
Apróságok:
virágnak sokáig örülni; hirtelen záporban esernyőt kínálni egy idegennek; nagyokat sétálni; kezdeni megtalálni a ritmust a munka-egyetem-háztartás bermudaháromszögben; kollégákkal sokat nevetni; rózsaszín pólót viselni, és a lázadó kamasz-énemen vigyorogni; nagyon tartós fedőlakkot találni; utolsó nyári melegeket kiélvezni; első színes leveleken ujjongani; nagyon finom teát találni; első boltban tökéletes meghívópapírokra lelni; Őt öltönyben látni (még mindig szexi); piacozni; készülni a kertipartira; szabadtűzön sütögetni; nagyokat nevetni; nagyokat beszélgetni; közös hangot gyorsan megtalálni; dekorral kicsit haladni; meglepetés barátnőnek örülni; igazi ölelést adni és kapni; Carlotával ott felvenni a fonalat, ahol letettük; szakadó esőben bőrig ázni; angolul kommunikálni; nyelvparádén szétnézni; nagyon érdekes beszélgetéseket lefolytatni; a főnökömmel összenevetni; a Millenárist ELSŐRE megtalálni (nagy tapsot kérek :D); új receptet kipróbálni; édesanyámat megköszönteni; tortát sütni; sokáig beszélgetni; új zenéket találni; visszaszámlálást elindítani (több értelemben is ;))
A hónap idézete:
„A barátod érti a múltad, és elfogad úgy, ahogy vagy.
Hisz a jövődben is, mert azt akarja, hogy Te légy a boldogabb.”
(Gráf Ádám)
A hónap dala:
Annyi új zenét találok munka közben, hogy sokszor már nehezemre esik kikeresni, melyik melyik hónaphoz is tartozott. Mert persze, felírni, azt mindig elfelejtem. Viszont a szeptember egyértelműen Sia hónapja volt nálam. Már korábban is hallgattam tőle ezt-azt, de ekkor kerestem rá rendesebben, és szerelem volt. No, nem első látásra (hallásra…?), kellett egy kis idő, mire ezt az egyedi hangzás és képi világot befogadtam, de azt hiszem, már tökéletesen értem a rajongói táborát. Elvont, különleges rétegzene, de érdemes neki pár esélyt adni!
