Mostanra talán egyetlen olvasómat sem fogja meglepni a tény - lévén, hogy nem igazán rejtettem véka alá -, hogy esküvőre készülünk. Pardon, akarom mondani, készülök. Én. Egymagam. Hiszen én vagyok a Menyasszony. Igen, így, nagybetűvel. Mert Menyasszonynak lenni nem csak egy állapot, hanem egyenesen…

Az úgy volt, hogy vizsgaidőszak. Igen, igen, minden egyetemista ultimate joker kifogása az elhavazott januárra, de mit tehetnék, ha egyszer igaz. :D De most, hogy már a végét tapossuk, mielőtt még végleg elköszönnék a karácsonyfánktól (igen, még áll :D), még egyszer megidézem azt az igazi, sütemény…

Január hatodika jeles nap. Vízkereszt néven a napkeleti bölcsek látogatására emlékszünk, akik királynak kijáró ajándékokkal tisztelték meg azt, aki mindent odaadott értünk, emberekért. Értünk, akik gyarlók vagyunk, elbukunk, kétkedünk, átkozódunk, keresünk, hitetlenkedünk, gyűlölünk, elveszünk,…

Hogy azt mondja, hogy már huszadika van…? Emberek, hová tűnt ez a december? Valaki árulja már el nekem. Évek óta nem éreztem ennyire gyorsan elillanni az adventet, most aztán besűrűsödtek a tennivalók. De hát, ettől szép ez az időszak, nem igaz? :D Meg a közgazdaságtan vizsgától. Az aztán felteszi a…

Eredetileg akartam itten szép karácsonyi bejegyzést, meg aztán egy szilveszteri beköszönést… De aztán végül nem jutottam el odáig, és igazából ez így volt nagyon rendben. De most itt vagyok! Szegény December a hálaadások tekintetében belecsúszhatna a „futottak még”…

108 évvel ezelőtt Isten a földre küldött egy elképesztő tehetséget egy apró, törékeny emberi testbe. Ez a test - és benne a lélek - rengeteget szenvedett élete során. Gyötörték betegségek, tragédiák, szenvedett a szeretettől, melyet oly nagyon üldözött, de sosem ért utol,…

Megmosta a tanítványok lábát. Megtörte a kenyeret, és megáldotta a bort. Az olajfák hegyén vérrel verejtékezett. És most elfogták... a Megváltó már szenved. Elkezdődött hát. Csak egy gondolat, csak egy videó... kicsit hatásvadász, de a lényeg benne van. Imádkozzunk! Krisztus…

Lezárult egy újabb év. Mióta folyamatosan (na jó, kisebb-nagyobb csúsztatásokkal) írom havonta a hálaadásomat, már nem is éreztem anyira szükségesnek, hogy mindent összeszedjek ebből az évből. Aztán mégis visszatekintettem, és ráébredtem: te jó ég, mennyi mindent hozott…

Mindenképpen akartam még írni egy karácsonyi bejegyzést... de mint oly sokszor, leblokkoltam. Annyi szép dolgot lehet erről az ünnepről írni. Annyi mindent, és annyi, de annyi felesleges dolgot is. Sokáig ültem a villogó kurzort bámulva, és tűnődtem, vajon mit kellene írnom.…

Hát megtörtént, amire egész Nagyböjtben vártunk. Nagycsütörtök éjszakáján tanítványa elárulta, elfogták, Nagypénteken pedig a nép akarata szerint keresztre feszítették, ahol kínhalált szenvedett. Testét ezután sziklasírba helyezték, és mély gyásszal teli, iszonyatos…

Hát megint eltelt egy év. Sok minden történt így, 2011-ben. Leírhatnám most hosszú bejegyzéssel, kommentekkel tarkítva, de inkább nem. Az éves értékelőmet nem ilyenkor tartom :) Tudom. Miért máskor? Mert örökös lázadó vagyok. Azért.Tényleg elég sok meglepetést (kellemeset…

Tudom, nem ma van (ámbár nézőpont kérdése... de számomra a nap akkor kezdődik el, ha már aludtam előtte! szóval...). Holnap Szenteste. De mivel én holnap kizárólag zenelejátszás céljából vagyok hajlandó megközelíteni a számítógépet, így ez a bejegyzés mostanra…

Ma sétálva haza a dokitól rádöbbentem valamire. Igaz, hó nincs, de van helyette csillogó-villogó díszkivilágítás, fenyőágak és girlandok hada, na és persze fénylő csillagok és hóemberek vigyorognak rám majd' minden ház ablakából... tagadhatatlan, hogy két hét múlva…