Eredetileg akartam itten szép karácsonyi bejegyzést, meg aztán egy szilveszteri beköszönést… De aztán végül nem jutottam el odáig, és igazából ez így volt nagyon rendben. De most itt vagyok! Szegény December a hálaadások tekintetében belecsúszhatna a „futottak még” kategóriába, hiszen itt lenne az ideje egy évösszegzőnek… de nem! Én nem hagyom az egyik legkedvesebb hónapomat ily kegyetlen módon a feledés homályába veszni, szóval igenis megkapja a saját, külön bejáratú hálaadását. Mert megérdemli!

Mit szerettem decemberben?

- Adventi vásár a templomunk előterében, avagy a hétvégék, amelyeken újra és újra rájössz, hogy nem tudsz eléggé felöltözni. :D A hidegben dideregve, egymást szórakoztatva nagyon jól teltek ezek a vasárnap délelőttök, és az esték már úgy szinte piskótának tűntek. Szeretem ezt a vásárt, szeretem a hangulatát, nagyon szerettem együtt dolgozni Vele, Z-nal, akit nagyon-nagyon szeretek a maga hibbant módján, és A-val, akiben kellemeset csalódtam. Sokat nevettünk, néha nagyokat beszélgettünk fontos dolgokról, és csoportképet rajzoltunk az árcédulára. Jó volt látni a hívek mosolygó arcát, bezsebelni még egy-két gratulációt az eljegyzésről ;), és csak úgy egyáltalán az adventi hétvégéket gyakorlatilag a templomban tölteni. Mindig borzongósan szeretem a gyertyagyújtást az imákkal, és persze, így lehetőségem volt egynél többször is besurranni az egyik kedvenc decemberi pillanatomra, a gyönyörű adventi szekvenciára. :)

- Idén igyekeztem minél inkább kivenni a részem a készülődésből itthon is, nem csak a közösségeimben. Sokat takarítottam, főztem, ötleteket keresgéltem és készültem. Nekiugrottam életemben először teljesen egyedül a mézeskalács-projektnek, és legnagyobb döbbenetemre nem csak helyeskék lettek, de még finomak is – egyhangú sikert arattunk. Mármint én, és a mézik. ;) Építettünk Vele egy mézeskalács házat is, ami cseppet sem lett szép, de prototípusnak tökéletes, és hát az a fő, hogy áll… :D Természetesen idén is saját készítésű ajándékkal készültem, és hihetetlenül élveztem minden percét, az ötleteléstől kezdve az anyagbeszerzésen át a kivitelezésig. Minden évben ezt a módszert választom, mert nekem semmi sem übereli azt az érzést, amikor látom a megajándékozott arcán, hogy talált a meglepetés, és azt a meghatottságot, amivel rám pislognak, mert érzik, hogy sokat foglalkoztam az ajándékkal. És bár valóban jóval időigényesebb az ilyesmi, semmire sem cserélném le, ez már afféle védjegyem. :) Ráadásul idén Vele közösen adtunk a családjainknak ajándékot, amik szintén saját kezeink által készültek. Nagyon remélem, ezzel egy tartós hagyomány költözött az életünkbe. :)

- Igyekszem visszarázódni a hétköznapok sodrásába, hiszen februártól újra egyetem! Ennek megfelelően sokat jártam bevásárolni, jó néhány találkozót pótoltam, ami már esedékes volt, ajándékoknak jártam utána, ügyeket intéztem, anyuval és a bátyámmal idén is segédkeztem egy japán nyelvvizsga lebonyolításában… És úgy egyáltalán csak igyekeztem megtalálni azt a fonalat, amit annak idején elejtettem. Még sokszor vagyok bizonytalan, és bizony, sokszor megijedek, de azt hiszem, ez nem baj. Mindent a maga idejében, és mindent el kell kezdeni valahol. :) Ismerkedek az új énemmel és az új életemmel, mindenmentes süteményeket gyártottam karácsonyra, kezdek bele-belekóstolni, mit is jelent egy háztartást elvezetni. És csak azt érzem, hogy most végre, sok idő után jó úton vagyok. Lehet, hogy még lassan és bizonytalanul… de a jó irányba. És ez mindennél többet ér. :)

- Sajnos december huszonkettedike reggelre elkezdődött rajtam valami nyavaja, amit még mindig nem sikerült levetkőzni… De semmi pánik, emberek, január másodikára kutya bajom sem lesz, ez tuti, hogy csak az ünnepeknek szól. Vagy esetleg az új Star Wars film tiszteletére öltöttem fel a korábbi széria ikonikus alakjának még ikonikusabb orgánumát… :) A betegség ellenére rettenetesen lelkesen készültem a Szentestére, és az ünnep éppen olyan szép lett, amilyennek vártam. Nem jutottam el a bejegyzésig, ahogy fentebb írtam, és ez csak nagyon jól volt így. Mert olyan lett a karácsony, amilyennek lennie kellett. Idén először nem ehettem akármit és akármennyit, de nem számított. Sokkal inkább az, ahogy Vele közösen készültünk, ahogy felaggattam a saját készítésű díszeket a fára, ahogy Szenteste együtt imádkoztunk, ahogy meggyújtottuk a csillagszórókat, ahogy az éjféli mise kezdetéig társasoztunk, ahogy kuncogtunk a pásztorjáték hihetetlenül édes botladozásain, ahogy magamba szívtam a tömjént, azt a semmivel össze nem hasonlítható érzést, ami az éjféli mise sajátja, amikor dugig a templom, és dübörögnek a padok a miseválaszoktól. A mézeskalács és Szentlélek Híradó osztogatás a kapuban, az a hihetetlenül nyugodt, boldog légkör. Aztán másnap az autóút le a nagyszüleimhez, akikhez tényleg hazajárunk, a kicsikkel együtt a karácsony, az a takaros kis műfenyő a sarokban – amire kiskoromban azt hittem, a nagyi így, feldíszítve teszi el :D –, az ajándék, hogy a papa még, a gyerekek pedig már velünk vannak… Számomra a karácsony Krisztus születése, akinek meg kell születnie a mi szívünkbe is az egyértelmű üzenettel: „Szeressétek egymást, miképpen én szerettelek benneteket.” Azt hiszem, ez az, amiről a karácsonynak szólnia kell. Hogy szeressétek egymást. :)

- Maga december az utánozhatatlan hangulatával. A kivilágított utcák, az adventi vásárok, amire végre Vele együtt is kijutottunk, a mindenhol tapintható készülődés. Tudom, sokaknak ez az év legstresszesebb időszaka, de nem tehetek ellenére, én még mindig egy kisgyermek lelkesedésével szeretem és izgulom végig ezt a pár hetet. Aztán a két ünnep között eltelő, semmivel össze nem hasonlítható békés nyugalom, hogy aztán kicsit megint megőrüljön a város, mi pedig a petárdák durranásai közepette összebújjunk, és Gyűrűk Ura maratont tartsunk. Éjfélkor pedig a templomban hálát adni az óévért, és Istennel együtt elkezdeni az újat. Idén nem mentünk bulizni, és egyáltalán nem hiányzik. Mert ez az év olyan volt, ami megkövetelte, hogy csendesen, összebújva, egymásba kapaszkodva köszönjünk el tőle. Az egész decemberem ilyen bújósra sikeredett… de ha valaki, én aztán nem bánom! :)

Apróságok:

illatok: mézeskalács, forralt bor, töki pompos, fenyőfa, karácsony; a hidegben látszó lehelet; bepirosodott orr; fagyoskodni; együtt nevetni; belsős poénokat gyártani; őszintén beszélgetni; kellemesen csalódni; vásárt tartani; vásárt megnézni; fények alatt andalogni; otthonra rég áhított égősort beszerezni; háztartást kicsiben vezetni; bevásárolni; utánajárni; ajándékokat tervezni és készíteni; mézeskalácstésztát gyúrni, szaggatni, sütni, díszíteni; hozzá karácsonyi zenét hallgatni; kedves barátnőt látni és megölelni; nagyokat beszélgetni; nagyon jó hírnek örülni; imádkozni; rorátére menni; IR kompatibilis recepteket kajtatni; mindenmentes tiramisut nagyon jól megcsinálni; takarítani; fát díszíteni; énekelgetni; betegen teát kortyolgatni; adventi szekvencia; csillagszóró látványa és illata; együtt imádkozni; nagyokat enni; társasozni; éjféli misén részt venni; a tömjén illata és a fák fényei; egy nagyon jó prédikáció; mosolyogni mindenkire; kicsit beszélgetni; összebújni a fa fényei alatt; nagyiékhoz autózni; nagymamámat megölelni; nagypapámért és az unokatestvéreimért hálát adni; B-vel játszani; sétálni; egymásba karolni; fényképeken mosolyogni; csendben, magunk közt szilveszterezni; Gyűrűk Urát nézni; a filmet alászinkronizálni; új recepteket kipróbálni és bókokat begyűjteni ;) ; éjfélt a templomban köszönteni; himnuszt énekelni; áldást kapni; tűzijátékot nézni;  pezsgővel koccintani; nevetni; és teljes szívvel, végtelenül hálásnak lenni

A hónap idézete:

„A Szűz fogan, és fiút szül, és nevét Emmánuelnek fogja hívni, ami annyit jelent: „Velünk az Isten!”
(Izajás 7,14)

Mit szépítsem… egész decemberben karácsonyi dalokat hallgattam. :D És bár nálam a karácsonyi hangulat koránt sem ér véget az évvel (februárig áll a fa. De tényleg.), igyekszem tiszteletben tartani, hogy sokaknak már a továbblépés ideje jött el. Talán álljon itt egy, ami ugyan már szerepelt a blogon, de ez szerintem nem baj. Mert még mindig szép, és aktuálisabb nem is lehetne. :)