Nem-nem, nem hálaadás jön. Hogy miért? Mert ezen sorok tehetséges írója megoldotta, hogy ez még csússzon egy nyúlfarknyit (elhagytam a határidőnaplómat, anélkül meg nehéz emlékezni… kavinton?!) Még anno Carlota írt egy ilyet a saját blogjára, és akkor megígértem neki, hogy egy szép napon én is megteszem ugyanezt… nos, ez a szép nap a mai lett. Több „ismerj meg!” jellegű cucc is volt már a blogon, de a legutóbbi óta is változtam, szóval… lássuk a medvét!

Ki is van a Mogyee nicknév mögött?

1995. január 6-án egy oroszlánokat megszégyenítő üvöltés kíséretében kezdtem meg földi pályafutásomat, tehát jelenleg a 19 évesek boldog és felelősséggel teljes (haha) életét élem. 173 és 174 cm között vagyok valahol félúton (még egyszer sem született egyértelmű eredmény a témában), és a súlyom a 65-70 kg között ingadozik attól függően, mennyire stresszes az életmódom, vagy mennyit eszek – jelenleg a 67 kg-os versenysúlyomnál tartok, ami tökéletes lesz a bikiniszezonra. :) Bár hallás alapján ez az arány soknak tűnhet, de azon kevesek közé tartozom, akiknek tényleg nehéz a csontozata. Ez látszik is, és bár nem vagyok egy kétajtós szekrény, azért attól nem kell tartani, hogy elfújna a szél. :) Hosszú, kb hátközépig érő úgynevezett „gesztenyebarna”, göndör hajam van, ami rengeteg, kezelhetetlen, és mindenki rettenetesen irigyli. Na jó, én is szeretem. :) Általában kontyban hordom, mert az gyors, egyszerű, és nem lóg a képembe, de gyakran befonom, és évente kétszer-háromszor kiengedem. Kiskoromban egészen sötétbarna és hatalmas szemeim voltak, azóta hozzánőtt a fejem, és ki is világosodott valamelyest, mégis a legtöbbek szerint a szemeim a legszebbek az arcomban.

Tinédzser éveim fénykorában lehetetlen volt rám szoknyát adni, a shoppingolás gondolatától is irtóztam, a plázákba maximum kajálási és mozizási célzattal jártam, és a divatról pontosan annyit tudtam, ami az angol érettségi témakörébe tartozott. Mióta tartós párkapcsolatom van (tehát két éve), és mióta édesanyám szerint benőtt a fejem lágya, és levegőt engedtem a bennem élő, igencsak elrejtőzött nőnek kifejezetten foglalkoztat a divat, elég tájékozott vagyok benne, de a legkisebb mértékben sem vagyok a rabja. Szeretem a szép ruhákat, szeretem a különböző stílusirányzatok között megkeresni a nekem tetsző darabokat, és szeretek kísérletezgetni, de semmit sem lehet rám adni csak azért, mert divatos. Odavagyok az egyedi darabokért és kiegészítőkért, rengeteg cipőm van mindenféle változatban (a tornacsukától kezdve a magas sarkún át a western csizmáig), mindig hordok ékszert (gyűrűt, nyakláncot állandó jelleggel, fülbevalót, karkötőt, órát alkalmasint), és most már én sem csak kajáért járok plázázni. :) Nincs behatárolható stílusom, minden divatszezonból a magamévá teszem azt, ami megtetszik, de ugyanúgy felveszem a tornacipőt a kapucnis pulcsival, mint a miniszoknyát a hatalmas fülbevalóval.

Szemüveges vagyok, sajnos vaksi vagyok, mint egy bányaló, a jobb szemem -5,25, a bal szemem pedig -5,50-es korrigálásra szorul, amit kontaktlencsével oldok meg. Mindenkinek azt mondom, hogy így praktikusabb, pedig hiúságból hordom. :) Általában alapozáson kívül nem sminkelem magam, de ha kedvem van, akkor simán, alkalmakra néha erősebben, néha nem. Másokat is szeretek sminkelni, és a visszajelzések alapján nem is olyan szörnyen. Mindig kifestem a körmeimet, de utálom azt a pár percet, ameddig a lakk megszárad, és rendszeresen belenyúlok, ezzel elrontva az addigi munkámat.

Ezer erdőtűz lángoló dühével gyűlölöm a gyorskaják legpopulárisabb változatait (Meki, BurgerKing és társaik), a kólát kihányom, viszont a csokiért bolondulok, igazi Gombóc Artúr szerelem az enyém. Szeretem az olyan kajákat, amiket lehetetlen szépen megenni (gyros, normális hamburger), odavagyok a krémlevesekért, a sushiért, és az egyik kedvenc ételem az aszaltszilvás-gesztenyés pulykamell. Rajongok a magyar konyháért, egy jó pörköltre bármikor kapható vagyok, az egekig magasztalom édesanyám és a nagymamám főztjeit, szeretem kipróbálni az újdonságokat, viszont a tengeri herkentyűktől és a székelykáposztától irtózom. Szeretek enni és főzni is, és már-már Mr. Monk nyomdokába lépően szeretem szépen elrendezni az ételt a tányéron. Gyümölcsből még nem találkoztam olyannal, ami ne ízlett volna, a zöldségekkel kritikusabb vagyok, de összességében nagyon szeretem őket.

Bölcsész felmenőkkel rendelkezem, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy én is szeretek olvasni. Sőt, rajongok az irodalomért! Gyakorlatilag mindenevő vagyok, de a műfajokon belül kizárólag a minőséget, csak semmi sablon és tucat regény (nem, nekem is volt egy kínos korszakom a csillogó vámpírokkal, de azt a pár ifjú évemet tudjuk be a sötét középkornak). Nem igazán vagyok oda a romantikus regényekért, de persze abból is olvastam már jót, és Carlotának is megígértem, hogy egy szép napon újrakezdem a Büszkeség és Balítéletet. Nem kifejezetten írók alapján választok könyvet, egy jó fülszöveg, és már olvasom is. Ugyanannyira szeretem a fantasy regényeket, mint a lélektani drámákat és a krimiket. Ifjúsági irodalmat a sok csalódás hatására már nagyon óvatosan választok, az egyik sikertörténet az Éhezők Viadala trilógia, aminek a szintjére nálam azóta sem ért fel másik sorozat. A Harry Potterből csak az utolsó két kötetet olvastam, amiért egyes ismerősem szerint a máglyahalál túl kegyes, de engem nem igazán fogott meg a stílus, de lehet, egyszer azt is végignyálazom. Nagyon szeretek verseket is olvasni, ott is minden jöhet, a lényeg a ritmus, a mondanivaló, a hangulat. Odáig vagyok Radnótiért a mondanivaló miatt, Kosztolányiért a szójátékaiért, és Arany balladáiért a zeneiségük, a történetük végett – hogy csak egy párat említsek.

Rengeteg, és még annál is több fanfictiont olvastam és olvasok (az avatatlanok számára itt a fanfictionról egy pár szó), esetenként írok is. Részben saját rajongásom okán, részben azért, mert évek óta lektorálok, tehát nyelvtani, és külön kérésre tartalmi szempontból ellenőrzöm mások alkotásait. Én magam is rengeteget írok, aminek nagyjából az egy huszadát mutatom meg másoknak, és annak is kábé a negyedét publikálom. De a laptopom, az asztali gépem, a telefonom jegyzettömbje és megannyi füzetem van tele megkezdett, soha be nem fejezett és felskiccelt írásokkal. Ha azt mondjuk, hogy egy matematikus feje számokkal és képletekkel van tele, akkor az enyém történetekkel.

Nem vagyok egy kifejezetten romantikus alkat, de például pont az esküvőmet már ezerféleképpen elképzeltem. :) Nem vagyok az a típus, akit a szerelem, mint mondjuk egy regény vagy film cselekménye leköt, viszont meg tudom érteni, akit igen. A lelkem viszont kicsit skizofrén. Egy részről acélkemény vagyok, egy olyan védőfallal, amire az Éjjeli Őrség is csak elismerően bólintana, és úgy hiszem, erre szükségem is lesz az életem során. Másrészről viszont a fal mögött rettenetesen érzékeny vagyok, a legapróbb megható mozzanaton is képes vagyok bőgni, ha könyvről vagy filmről van szó. Empatikus ember vagyok, és mások fájdalmát vagy örömét a magaméként tudom megélni, legyen szó valós vagy fiktív személyről. Ismeritek azokat a rövid, pár perces videókat, amik a neten keringenek, olyasmi címekkel, mint „a világ legmeghatóbb videója! Ezen tuti sírni fogsz!” Na, ezeket nekem készítik. :)

A kedvenc virágom a napraforgó és a vadvirágok, mert azt szimbolizálják, aki vagyok – vagy legalábbis aki lenni szeretnék. :) Szabadság, vidámság, élet. Szeretek virágot kapni, de gyakorlatilag bármilyen ajándéknak örülök, mert nagyon szeretek kapni – legyen ez egy szál virág, egy mozijegy, egy tábla csoki, egy könyv vagy egy ölelés. Ha már ölelés, kifejezetten ölelkezős vagyok, boldog-boldogtalant ölelgetek, az ingyen ölelés mozgalmat nekem találták ki. :) Ha valaki nem szereti, akkor persze nem kényszerítem rá magam, de hiszem, hogy az ölelés sokszor minden szónál nagyobb gyógyír. Nem csak kapni, de adni is nagyon szeretek, és itt sem maga az ajándékozás tárgya a lényeg – adtam már ölelést, mosolyt, utolsó korty vizemet, de több ezer forintos ruhát is. A lényeg maga az érzés, hogy megtehettem, és másnak örömet okoztam vele. A mosoly az életem része, hiszem, hogy minden napban ott rejlik a lehetőség, minden percben ott az élet apró csodája, csak észre kell vennünk. Vidám alaptermészetű vagyok, szeretek nevetni, játszani, élni. Ahogy a dal is mondja: „Imádok adni, imádok kapni, imádok önfeledten, boldogan kacagni!” Úgy gondolom, amelyik napon elértem, hogy valaki nevessen, az már nem volt hiába. Ha rajtam röhög, az még jobb. :) Magamon szórakozom a legjobban időnként, mert ritka szerencsétlen vagyok. :) A kedvenc színeim a meleg színek, és alapjáraton nagyon szeretem a színeket öltözködésben és a környezetemben is.

Idézet mániás vagyok. Több tucat dalszöveget, verset és idézetet tudok fejből, és nem szégyellem mindenre használni is őket. Ha valakinek el akarok valamit magyarázni, mindig képeket használok szemléltetésként. Mármint szóbeli képeket. :) Hatalmas beszélőkém van, hiszem, hogy ez az én egyik ajándékom, amivel viszont vigyáznom kell. Alapjáraton van bennem egy adag agresszió és rosszindulat, ezért mindig megszűröm, mi jön ki a számon – ez ijesztő lehet annak fényében, amiket végül kimondok. :D Szarkasztikus humorom van, ami egyesek szerint jó, mások szerint akasztani kellene. Csipkelődős ember vagyok, és sajnos nem mindig érzem, hol a határ, ezen folyamatosan próbálok javítani. Viszont cserébe egyáltalán nem vagyok sértődős, nagyon ismernie kell annak, aki meg akar bántani. Ha viszont megbántódom, igyekszem gyorsan tisztázni a félreértést, nem tudok sokáig haragudni. Ha ideges vagyok, megpróbálom elviccelni. Temperamentumos vagyok, hangosan beszélek és nevetek, kiabálok és szélesen gesztikulálok. Nehéz ténylegesen felhúzni, de ha sikerült, fusson, ki merre lát. :) Szociális ember vagyok, könnyen ismerkedem és illeszkedem be teljesen idegen közegekbe is. Viszont irányító személyiség is vagyok, nem tűröm a töketlenkedést, és ha azt tapasztalok, agresszívan veszem át a vezető szerepet – ezzel az őrületbe kergetve egy csomó embert. :) Bajnok típus vagyok, a sikertelenség motivál, hogy még jobb legyek, a siker pedig elégedettséggel tölt el. A kudarcot viszont rosszul tűröm, és hajlamos vagyok túlságosan önmagamat hibáztatni. Régebben nem voltam túl türelmes, viszont Istennek hála ezen a fronton egyre jobb és jobb vagyok. :)

Több mint két éve tartós párkapcsolatom van, és hiszem, hogy az életem egyik hivatása, hogy az Ő felesége legyek. A másikat sokáig csak keresgéltem, de az igazi, egyértelmű hívó szót Xinaf mestermunkájának elolvasása után hallottam meg. Úgy érzem, Isten a kirekesztett, lenézett, utcán nevelkedett fiatalokhoz szólít, jelenleg pedig azon igyekszem, hogy minél jobb, hatásosabb támaszuk lehessek. Kemény hivatás, tudom. Mondtam, hogy kelleni fog a lelkem körül az a fal. :) Ha már Isten, az életem egyik legfontosabb pillére Ő, és a hitem Benne. Római katolikus vagyok, szeretem a lelkiségem minden mozzanatát, komolyan veszem a hitéletemet. Mária-lány is vagyok, meg cserkész is. De szeretem a görög-katolikus testvéreim lelkiségét is, és egyre több és több mindent ismerek meg belőle. :) A lelki atyám görög-katolikus pap, viszont nem adnám semmiért a latin lelkiségemet. Két kedvenc vallási idézetem van, amik nagyjából az életemet is meghatározzák. „Reményt és jövőt adok nektek. (Jer. 29,11)” Valamint egy másik az egyik húsvéti énekünkből: „Én vagyok, ne féljetek!”

A legelső emlékem olyan három éves korom körül lehet, amikor a nagynéném akkori párja az ölébe vesz, és együtt nézzük a Szépművészeti Múzeum lépcsőjéről a Hősök terén deszkázókat. :) A szeretteim rengeteget jelentenek nekem, értük keményen harcolok. Sok embert szeretek, sokan állnak közel hozzám, de igazán közel magamhoz csak nagyon keveseket engedtem. A felszínen nyíltnak tűnök, pedig kicsit sem vagyok az. Ha fáj valami, segít, ha kibeszélhetem magamból, de mégis ritkán teszem meg. Ha beszélek, akkor valamelyik hozzám közel álló embert választom, de előfordul, hogy a bérmavédő szentemet, Teréz anyát. :) Édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom, rengeteg mindent meg tudunk beszélni, szerencsés vagyok. A szüleim elváltak, de édesapámmal is remek a viszonyunk, és az egyetlen vérszerinti bátyámmal szintúgy. Van még egy lelki bátyám, két lelki húgom, és megannyi cserkésztesóm.

Életem legnagyobb és első igazi rajongását a Gyűrűk Ura világa jelenti, ezeket a filmeket bármennyiszer meg tudom nézni, bárhonnan tudok idézni, és az egész világot ismerem, mint a tenyeremet. :) A másik, hasonlóan nagy rajongásom az Éhezők Viadala trilógiához kapcsolódik, bár ez újkeletűbb. :) Bár rengeteg filmet láttam, rengeteg könyvet olvastam, és egy csomó sorozatot nézek, nagyon sokáig egyetlen olyan szereplőt sem tudtam mondani sehonnan, akiben ténylegesen magamra ismertem volna. Aztán jött Suzanne Collins, aki megalkotta Katniss Everdeen-t, aki meg teljes egészében én vagyok. De erről már itt írtam bővebben. :)

Mivel is zárhatnék jobban én, az idézet mániás, ha nem egy idézettel? :) Az Anna and the barbiestől Márti dala számomra a tavalyi év nagy felfedezése, szövegileg, zeneileg nagyon a magaménak érzem. Következzen ebből most a monológ rész, amit amúgy is nehéz érteni a zene miatt, tehát talán nem baj, ha kiírom nektek. :)

Jó a sötétben a holdat lesni,
Hosszasan, távolról csillagokra nézni,
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni, hangosan szeretni,
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj, remegni, ha félek…
Érezni, hogy élek.