Az úgy van, hogy én mindig megpróbálom nem a hónap legvégére halasztani a hálaadásokat, aztán közbeszól az élet. Tuuudom, hogy ez ilyen nagyon mainstream kifogás, de ha egyszer nincs jobb. :D Meg persze, lehet mondani, hogy hálaadást írni biztos nem olyan sok idő. Nos… ezt rajtam kívül senki nem fogja megtudni. ;) Meg nem is fontos, ugyanis most itt van relatív időben. Elkényeztetlek titeket ezzel a sok bejegyzéssel…!
Mit szerettem februárban?
- Némi kavarással és utolsó utáni pillanatos átszervezéssel – nem is mi lennénk :D – végül megkötöttük a szerződésünket az állammal, és a törvény előtt február harmadikán házastársak lettünk. Igazából számunkra ez nem igazán jelent semmit, mindig is az egyházi esküvőt tartottuk a mérvadónak, onnantól datáljuk majd a házasságunk tényleges kezdetét, szóval ezt a kis mozzanatot csak négyesben intéztük a két tanúval, akik a testvéreink voltak. Nem kevés variálás után végül Fóton kötöttünk ki – akit tényleg érdekel, azzal szívesen megosztom, mégis miért, a többieket nem untatnám vele :D –, ahol az anyakönyvvezető minket is meglepve rendes kis szertartással készült. Az egész fényképezkedéssel együtt nem volt több tíz percnél, de ennyi pont elég is volt. Az anyakönyvvezető végtelenül kedves és segítőkész volt, innen is köszönjük a kedvünkért intézett rengeteg utolsó pillanatos megoldást. :) Az aláírását senki nem rontotta el – pedig én majdnem :D –, megmutattuk a tanúknak a lagzi helyszínét – már amennyi tejködben látszott belőle –, és bár aláírásokban már nem, de bemutatkozásoknál eddig minden alkalommal elszúrtam a nevemet. Sebaj, van egy életünk összeszokni! ;)
- Azzal a lendülettel septiben elindítottam az összes iratom ügyintézését, és azt kell mondjam, csomó kellemes meglepetés ért. Egyáltalán nem kellett sehol sem órákig várnom a soromra, majdnem mindenhol abszolút kedvesen és partnerként álltak hozzám. Voltak már nekem is negatív tapasztalataim a bürkokrácia csavaros útvesztőin, de ezúttal csupa pozitív benyomással távoztam. Meg friss, ropogós iratokkal, amikben már az új családnevem szerepel. És bevallom, van ebben valami borzongatósan jó érzés. :)
- Lassan tényleg célegyenesbe fordulunk az esküvővel – igazából már bőven ott vagyunk, csak mi ilyen ráérősen intézünk mindent :D –, elintéztük az utolsó olyan dolgokat is, amiknek már ennyivel az ominózus nap előtt meg kell lenniük, és már hónapok óta rágódtunk rajtuk. Nagyon jó érzés, hogy már tényleg csak az apróságok vannak – abból mondjuk rengeteg :D –, és még egy nagyon nagy megkönnyebbülés is befutott szó szerint a hónap utolsó napján. Sok-sok szívás után egy kicsit most visszakapunk a gondviseléstől. :) Tudom, hogy sokakat már biztos halálra idegesít az esküvőn pörgés témája, de nézzétek a jó oldalát: eséllyel ilyet itt, tőlem csak most az egyszer kaptok, amíg élek. Vagy amíg valaki nagyon fontosam meg nem házasodik. :D Addig is, two more months to go!
(Ja, és lassan már tényleg az összes meghívót kiküldtük – khm, majdnem… –, és megkezdődtek a visszajelzések. Egy, ami nagyon jóleső, hogy zömmel pozitív rábólintásokat kapunk, a másik, hogy mindenkinek nagyon tetszenek maguk a meghívócskák. És azok után, mennyi tervezésünk, ötletelésünk, munkánk van a végeredményben, ez csak nagyon-nagyon király érzés. :))
- Több nagyon kedves baráttal is megejtettük azt a találkozót, ami esetekben már hónapok óta egyeztetés alatt állomásozott. Borzasztóan jó tud lenni, amikor a rohanós hétköznapokból azért csak sikerül kiszakítani egy pár órát, hogy egy tea/kávé felett megváltsuk a világot. Na jó, ha azt nem is, de egymás világát biztosan. :) Gazdát cserélt jópár meghívó így is, és iszonyúan jólesik, hogy ennyire örülnek nekünk. Ennyire őszintén, tisztán, minden számításoktól mentesen, mert egyszerűen csak ismernek és szeretnek minket, és nem kérnek számon semmit, csak örülnek a döntésünknek. Na és persze az esküvőn túlmutatóan is borzasztóan jó volt mindenkit megölelgetni, és ott felvenni azokat a bizonyos fonalakat, ahol letettük. Köszönöm a barátságotokat! Sokszor tartottam tőle, az ilyen „felnőtt barátságok” hogy működnek a gyakorlatban… de azt kell mondjam, nincs okom panaszra. Vagy csak az én barátaim ennyire klassz fejek. ;)
- Végül pedig egy olyan szegmensről pár szó, amit nagyon tudatosan kerültem eddig a blog felületén, és részletekbe még most sem szeretnék belemenni. Lehet, hogy túlparázom az ilyen dolgokat, de most épp azt a szakaszát élem az életemnek, amikor akkor szeretek megemlíteni valamit, ha már annyira biztos, hogy meg is történt. :) De megtettem egy új út első pár lépését februárban, ami megint csak egy hosszabb folyamat eredménye. Sok mindent mérlegeltem, sok mindent átgondoltam, és rengeteget agyaltam, mielőtt meg mertem hozni ezt a döntést, de azt hiszem, jó döntés lesz. Tudom, ez így nagyon titokzatos. :D De bízom benne, hogy eljön a pillanat, amikor rendesen is írhatok róla. ;) Addig is drukkoljatok!
Apróságok:
négyesben autókázni a tejködben; asszonynevemet először leírni; bátyámat és sógornőmet megölelni; nagyon kedves anyakönyvvezetőt megismerni; Fóton együtt kicsit kalandozni; jégen csúszkálni; ügyintézésben kellemesen csalódni; új iratokat kézhez kapni; rengeteg meghívót címezni és postázni; folyamatosan nagyon kedves visszajelzéseket kapni; nagy hidegben orrig beburkolózni; egy jó teát meginni; finomakat főzni; öltönyt kutatni; nagyon olcsón megszerezni; cipőinket tánccal betörni; rég látott barátokat szívből megölelni; fontos dolgokról és apróságokról órákig beszélgetni; városban céltalanul csatangolni; ügyeket elintézni; postán idegennel összenevetni; kezdődő tavasznak örülni; tornacipőben boltba menni; az idei év első pasztell színű lakkját felkenni; madárcsicsergésre ébredni; visszaszámlálást figyelni
A hónap idézete:
„Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis ugrással nem lehet átérni a szakadékon.”
(David Lloyd George)
A hónap dala:
Régi nagy kedvenc, rengeteg dalt hallgatok tőle, mióta a szalagavatós keringőnknek hála megismertem. Valami egészen különleges rétegét képviseli ő a zenének, a dallamai, a szövegei, a képi világa mind egyfajta otthonos, biztonságosan beburkoló érzést adnak nekem. Talán azért, mert nem állunk életkorban/életszakaszban messze egymástól, de a legtöbb dalát nagyon a magaménak tudom érezni, mindezt olyan zenei köntösben, amit egyszerűen csak élmény hallgatni. És akkor az új dalai… nem tehetek róla, sokszor érzem úgy, hogy Ed Sheeran egyszerűen nem tud rosszat alkotni. :D Ez a darab pedig különösen is aktuális nekem is…
