Ha eddig bármikor azt írtam a kissé megcsúszott hálaadás bevezetőjében, hogy mert elfoglalt a hónap, nos… ez áprilisra überbrutálisan hússzor annyira igaz. Tíz nap van vissza az esküvőig, azt se tudom, hány fejem van, nem hogy azt, hol áll… De pánikra semmi ok, igazából tök jól állunk, és nem is lenne az igazi az élet, ha nem lenne benne egy kis utolsó pillanatos véghajrá. De még mielőtt teljesen elvesznék ezen a fronton, álljunk meg egy lélegzetvételnyi szünetre, és lessünk vissza a márciusra – hiszen nem kevés dologért lehetek hálás ott is. :)

Mit szerettem márciusban?

-  Elkezdődött a nagyböjt, és ekkora iszonyatos tempójú rohanásban, ami ezt a tavaszunkat jellemzi, nagyon jólesett egy kis visszatartó erő, ami minden nap kicsit visszaültetett a hátsóbbik felemre, hogy emlékezzek, milyen ünnepre készülünk áprilisra. Szeretem a nagyböjtöt, mert elcsendesít, és lehetőséget ad egy kicsit mindent újragondolni. Nagyon nagy lépés előtt állok… ez most nekem nem csak a húsvéti időszak miatt adott nagyon sokat.

- Több baráti találkozó is befért a zsúfolt időbeosztásba, és mennyire kellettek! Már többször írtam róla, hogy a felnőtt barátságok kicsit másmilyenek, mint kamaszkorunkban. Nem tudunk úgy minden nap egymás nyakán lógni, nem vagyunk olyan naprakészek, viszont cserébe minden találkozás sokkal különlegesebb, és sokkal mélyebb beszélgetéseknek ad teret. Köszönöm nektek, hogy megvártátok, amíg elő tudok mászni a barlangomból! :)

- Több állásinterjúra is ellátogattam márciusban, és szerencsére az egyikükből munka is lett – erről kicsit bővebben majd az áprilisi etapban. Amit ki szeretnék emelni, hogy összeszedtem a bátorságomat, és volt elég merszem beküldeni egy pályázatot egy olyan állásra, amit teljesen esélytelennek láttam, de Neki és édesanyámnak van igaza: ha egyszer valaha szeretnék komolyabban írással foglalkozni, azt el kell kezdeni valahol. Hát vettem egy nagy levegőt, és beküldtem a pályamunkát egy újság szerkesztőségébe (nevet direkt nem írnék, nem is fontos ebben az esetben). Legnagyobb döbbenetemre második körös interjú és próbanap kerekedett belőle. Végül megegyeztünk, hogy nem ezt a fajta munkakört kerestem, és nem ebben az időbeosztásban – egyelőre ez sajnos iskola mellé nem férne bele –, de elképesztően pozitív élményekkel távoztam, és azzal a hihetetlen érzéssel, hogy valaki olyan adott tanácsokat, aki maga is ebben a szférában mozog. Nagyon jó építő kritikákat, és egy nagyon erős önbizalom tuningot kaptam, és a megerősítést, hogy van keresnivalóm ezen a területen. Így legyen! :)

- A találkozók tekintetében igen szépen teljesített a március, még meghívók ürügyén becsusszantunk két nagyon kedves baráti családhoz egy kis babázásra. Két elképesztően tüneményes kisfiút dögönyözhettünk meg, és  emellett leírhatatlan érzés olyan párokat figyelni, akinek már az útjuk legelejétől jelen vagyunk/voltunk az életükben, és most láthattuk, hogy a kezdeti, tétova randevúzgatások családdá értek. Egy kicsit a mi történetünket is látom az övékében, és ez csak nagyon-nagyon jó és biztató érzés így az esküvő előtt. :) (Na meg persze röhöghetünk a markunkba, hogy lám, felnőttünk – kezdenek lebabázni a barátaink. :D) Ezen felül pedig egy különlegesebb családi ebéd is bejelentkezett az utolsó pillanatban, amin sógornőm kedvese mutatkozott be nekünk. Hősiesen állta a sarat, pedig nem kíméltük, és Á. úgy ragyog és nyílik ki mellette, amit mindig is reméltem… egye fene, maradhat. ;)

- Bátyám megint egy évvel öregebb lett (s bölcsebb is. talán…), így természetesen jöhetett újra a marcipántorta, ami idén is ronda lett, de esküdöztek rá, hogy finom, a közös sütés-főzés anyával, és egy éjszakába nyúló, kvízes-társasjátékozós este. Hihetetlenül nagy élmény volt a nagymamámat ennyire felszabadultan nevetni látni, ennyire együtt lenni, és közösen versengeni és röhögni mindenen. Persze, ez mostanra nem kellene, hogy meglepjen, hiszen tényleg régóta együtt vagyunk (nyilván viszonyítás kérdése, a mi rövid kis földi pályafutásunkban öt év annak számít), de nekem még mindig szívmelengető azt tapasztalni, Ő is mennyire a családom része most már – a családom szerint is. :)

-  És persze ebből a hónapból aztán végképp nem maradhat ki az esküvői etap. Rengeteg mindennel haladtunk, tényleg célegyenesbe fordultunk, és végre elmondhatjuk, hogy nagyjából minden készen áll. Ez tíz nappal az esküvő előtt azért nem árthat. :D Ezen felül az időjárásnak hála második nekifutásra ugyan, de megejtettük végül a már régebben megbeszélt jegyesfotózásunkat. Egy nagyon kedves gimnáziumi osztálytársamnak én már tizenkettedikben a lelkére kötöttem, hogy ha eljön az idő, nekem ő kell – na persze, csak mint fényképész :D –, aki szerintem hitte is, nem is… nos, eljött az idő, én pedig behajtottam rajta az ígéretét, így vele és a kedvesével négyesben vágtunk neki a tavaszi délutánnak. Elképesztően jó hangulatú fotózás kerekedett az egészből, M. nagyon közel áll a szívemhez, Sz. hihetetlenül aranyos és jó fej, így még Ő is könnyebben feloldódott… a képek pedig gyönyörűek lettek. Igaziak, lelkük van, ott vagyunk benne mi magunk, az érzéseink, az örömünk, a kötelékünk. Bárkinek tiszta szívvel és óriási bizalommal ajánljuk őket, elérhetőségért keressetek bátran! Én már nem félek, ez élesben is jól fog menni. :)

- És persze kihagyhatatlan maga a nagy betűs TAVASZ. A jellegzetes illatával, a virágba borult várossal, a pólóban megyek dolgozni idővel (ne feszegessük a jelenlegi időjárást, Sándor, József, Benedek, az irodámba!), azzal a napfénnyel, aminek lassan kezd ereje lenni, a madárcsicsergéssel, a színekkel, ahogy megtelik a város élettel, a harsanó zölddel, ami csak szimplán jólesik a szemnek… Kifejezetten hosszúra nyúlt a tél, és én nagyon szerettem a havas, jeges világot is, de borzasztó nagy örömmel üdvözöltem a tavaszt is. Gyere visszaaa!

Apróságok:

baráti ölelések; nagy beszélgetések mély dolgokról és semmiségekről; forró teák a még gyenge napfényben; meghívókat átadni; babázni; nagyokat nevetni; állásinterjún meglepően jókat beszélgetni; nagy lehetőségre összeszedni a bátorságomat; hatalmas elismerést és tapasztalatot kapni; megerősítést nyerni; munkát kapni; nagyokat sétálni; közösen autózni; családdal ebédelni; mindegyikkel :); sógornőm kedvesét megismerni; sógornőmet mellette ragyogni látni; diétás süteményt sütni; Neki a sütikkel kedvére tenni; bátyám születésnapját ünnepelni; éjszakába nyúlóan társasozni; utolsónak lenni; nagyokat kacagni; tortát sütni; bókokat bezsebelni; virágzó fák alatt sétálni; a tavasz illatát beszívni; egyre erősebb napfényben napozni; a dekorációt befejezni; a napokat visszaszámlálni; hamvazkodni; minden reggel a nagyböjti gondolatokkal ébredni; készülődni, szívben, lélekben, mindenhogyan

A hónap idézete:

„A helyeden vagy az írásban. Ígérd meg, hogy nem hagyod abba!”

A hónap dala:

Megint egy olyan együttes, akiktől hallgattam már korábban is ezt-azt, de valahogy nem cuppantam rájuk igazán… aztán valami bekattan, elkezdek tőlük több mindent megkeresni, és a rabjuk maradok. Mostanában nagyon élem ezeket a kicsit elvontabb hangzásvilágú, különleges szövegekkel, egyedi képi megvalósításokkal élő művészeket, a Florence + The Machine sem lóg ki ebből a sorból. Nem az az elsőre szerelembe esős típus, de többedjére engem rabul ejtettek.