Nagyon vagányan és bátran úgy döntöttem, az októbertől-decemberig tartó időintervallum hálaadását kiváltja az évösszegző bejegyzésem – lévén, hogy sok újat nem tudnék mondani. Helyette inkább következzen az elmúlt hónap… az is lehet, hogy egyszer utolérem magam. Vagy nem.

Mit szerettem januárban?

- Egy bulizósabb szilvesztert követően a rendrakásnak mindig van valami utánozhatatlan hangulata – pláne, ha a takarítóbrigádból egyedül te nem vagy másnapos. Viszonylag csendesen és nyugodtan indult ez az újév, sokat tudtam gondolkodni, ami nagyon kellett. Kicsit kitakarítottam fejben is :)

- Mivel IKEA és én december utolsó napjával feltettük a pontot szép emlékű kapcsolatunk végére, hirtelen valamivel üresebbek lettek a napjaim. Na, nem voltam rest hamar betölteni őket. :) Egy kis angoltanulás, rendezkedés, álláskeresés, és a – már megint – megsemmisült szociális életem felkutatása. Közben nagy levegővel nagy döntést hoztam, ami az egész jövőmet befolyásolja. Úgy érzem, ezúttal talán belőttem Isten akaratát… aztán majd meglátjuk. :) Nem követem el kétszer ugyanazt a hibát, bővebben majd akkor, ha hivatalosabban is rálépek arra az útra. :)

- Barátnőzős napok, amikor nem csinálunk semmi különöset, csak együtt vagyunk. Csatangolás a városban, üzletekben, meginni egy nagyon finom kávét, megenni együtt egy giganagy szendvicset, felpróbálni minden hülye ruhát, megnézni egy filmet csak úgy spontán, vagy nagyokat beszélgetni… jó érzés tudni, hogy a barátságok az iskola végével egyáltalán nem szűntek meg. Jó érzés, hogy vagytok nekem, lányok. :)

- Egy régebbi kedves barátnőm ismerősének kezdő zenekara koncertjén jártunk. Büszkén prezentálnám az Osonó Poszátákat, mert meglepően jók! (A néven még mindig jókat mosolygok) Egy finom forralt bor, igazi tehetségek zenélnek, utána egy nagy beszélgetés, és másnap sokáig fetrengünk az ágyban. Nagyon jól tud esni egy-egy ilyen, kicsit semmittevős program.

- A nem kicsit elúszott advent után lelki téren igyekszem magam összekapni. Külön kapóra jött, hogy majd’ minden szerettem vagy érettségizik, vagy vizsgaidőszak súlyát nyögte, így kicsit jobban oda tudtam figyelni az életem ezen szegmensére. Egy rettenetesen jó gyónásom is volt, és sok minden mellett kaptam egy olyan mondatot, ami azóta is a szívem közepén van. Először ki akartam írni a szobámban, de rájöttem, hogy felesleges. Nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe.

- Egyik fogadott húgocskám, Mariann szalagavatója. Persze, őt nem érdekli az egész, és legyünk már túl rajta… de azért olyan volt, mint akibe bolha csípett ;) Egész nap ott voltam vele, nyugtatgattam, etettem, biztattam, megtapsoltam, megcsináltam a haját, a sminkjét, öltöztettem, pakoltam, videóztam, táncoltam vele… kerestem azt a kislányt, aki annyira pici volt, hogy a mellkasom közepéig ért, ha mellém állt. Kerestem a kislányt, aki egy hittantáborban mellettem jött a bátorságpróbán a sötét erdőben, és a kezemet fogta. Kerestem a kislányt, aki egyszer csak már jött, és beszélt a gondjairól. A kislányt, akinek a testét annyira rázta a zokogás, hogy alig tudtam átölelni. A kislányt, aki tonnányi súlyokat hordott a vállán. A kislányt, aki teljesen meghatódott, amikor először vitte a Mária-lányok képét. A kislányt, akit a húgommá fogadtam. A kislányt, akinek megesküdtem, hogy mindig ott leszek neki. A kislányt, akit levittem cserkészetre. A kislányt, akinek a nővére vagyok… és az egyetlen, akit láttam, egy gyönyörű, boldog nő. Csapnivaló nővére voltam az utóbbi időben, de ő mégis megtalálta a biztonságot és a boldogságot. Néztem, ahogy jeltolmácsol az édesapjának, ahogy megtűzik, ahogy táncol, ahogy átöleli az édesanyját, ahogy megcsókolja a kedvesét… néztem bátyus arcát, amikor először meglátta a fehér ruhában, és néztem, hogy ragyognak együtt. Néztem őt… és zokogtam. Többen kérdezték: „te ezen most miért sírsz?” Hát srácok… nehéz lenne elmagyarázni. Ő a kishúgom. Legyen elég ennyi. :)

- Két nyugodtabb nap Vele, egyszer Gödöllőn, egyszer Szentendrén. Másodszorra havat is kaptunk :) Semmi extra, csak együtt lenni, összebújni, beszélgetni, és érezni, hogy jó együtt. Sőt. Egyre jobb. Születésnapomon meg is történt a nagy találkozás Közte és édesapám között. Nagyon parázott tőle, de egyelőre kölcsönös a szimpátia. :)

- Nagypapám egyik testvére hazaköltözött a Mennyei Atyához. Nem nagyon ismertem, még kisebb koromban voltunk többet nála, mostanában nem nagyon. Mégis, ott a temetésen végig zokogtam. Elengedtem őt… és elengedtem a nagymamámat is, akinek a ballagás miatt nem lehettem ott a temetésén. Formalitásnak tűnhet, de nem az. Igenis szükség van arra, hogy ott legyél a temetésen. Csak szép emlékeim vannak. Hosszú, időnként nagyon nehéz, de boldog élet volt az övék. Isten veled, Magdus néni!

Apróságok:

buli után takarítani; előző estéről anekdotázni; homályos emlékeket feltölteni; állást keresni; önéletrajzot frissíteni; NAV-os ügyintéző nénivel összehaverkodni; forralt bort inni; forrócsokizni; nagy döntést hozni; komoly dolgokról beszélgetni; röhögőgörcsöt kapni; anya ölébe bújni; szülinapot ünnepelni; Őt apának bemutatni; apát megölelni; babákat dögönyözni; nagy nehézséget elengedni; fájdalmat kisírni; barátnőkkel lógni; kávézni; együtt nevetni; moziban végig kuncogni; főszereplő színésztől olvadozni; nagyon jó zenekart hallgatni; kézcsókot kapni; együtt főzni; összebújni; hóesésben sétálni; új várost felfedezni; teázni; fényképezni; erdőben csatangolni; félig megfagyni; gyónás közben a pappal együtt nevetni; komoly üzenetet kapni; templomban lenni; szentmisén részt venni; áldozni; húgomat látni; táncolni; örömtől sírni; videózni; büszkének lenni; sminkelni; nyugtatgatni; őszintén örülni; másokat megölelni; érezni, hogy céllal vagy a világon, és megtalálni azt

A hónap dala most ez lett. Kis vidám, a szövege is tetszik, nagyon sokat hallgattam. Remélem, nektek is tetszeni fog. :) 

És végül, a hónap idézete az a bizonyos mondat. Na jó, kettő. :)

"Maga hatalmas ajándékot kapott. Vigyázzon, hogy ne fegyver legyen, hanem mentőöv azoknak, akiknek szükségük van rá."