Már megint úgy ért a hónap vége, hogy észre se vettem… Na nem baj, jobb későn, mint soha, állítólag. Meg ami késik, az jön. Meg az összes többi unalomig ismételgetett frázis… Pedig csomó minden klassz dolog történt márciusban, hát ne habozzunk, adjunk hálát! Feltámadt Krisztus!

Mit szerettem márciusban?

- Végső búcsút vettünk Papa földi maradványaitól, mert mint azt már megírtam, tőle magától sosem fogunk, és soha nem is kell. :) Gyönyörű szép volt a temetés, a diakónus nagyon emberségesen, nagyon úgy beszélt, ahogy egy hitetlen családhoz kell, végtelenül hálás vagyok ezért is. Sokan eljöttek, alig fért el a síron a rengeteg megemlékező koszorú, és utána jó volt összegyűlni, és pár falat mellett közösen emlékezni, nevetni, képeket idézni, és csak nagyon együtt lenni. Papa sokat küszködött, megvívta a saját csatáit, de egész életében mindig őszintén és teljes szívből szeretett, és ezt az örökséget hagyta nekünk is. Köszönöm, Papa. :)

- Bátyám huszonhárom éves lett, és hosszú évek óta először Mama is velünk tarthatott az ünneplésen. Nagyon jó volt köztünk tudni, mégha kissé még megilletődve is a friss gyásztól, de nagyon együtt voltunk, nagyon szép ünneplés sikerült, rengeteg nosztalgiával és nevetéssel. Életemben először kíséreltem meg egy marcipán bevonatos tortát, és meg kell mondjam, nem is nézett ki olyan szörnyen. Talán rejtett cukrásztehetség vagyok. Valahol ott nagyon mélyen. :D

- Vele tettünk egy kellemes kirándulást a szép idő és a hosszúhétvége margójára Fót felé. Eredetileg esküvői helyszínt akartunk nézni, de természetesen kifogtuk az egyetlen napot, amikor zárva tartottak, így inkább a dombtető felé vettük az irányt, és a látványból ítélve nagyon jól tettük! ;) Nagyon szeretem a tavaszt is, fantasztikus, ahogy egyre több napsütést kapunk, ahogy nyílnak a szebbnél-szebb virágok, döngicsélni kezdenek a méhecskék, és maga a természet mintha csak nyújtózkodva ébredezne a hosszú téli álom alól. Na és persze a saját, Oravecz Coelhoi magasságokba emelkedő mondásunkért is megérte, amiben ráébredtünk, hogy a túrázás olyan, mint a házasság. Ha az egyik pofára esik, a másik mindig megtarthatja. Kivéve, ha én vagyok a másik. Akkor mindketten zuhanunk. :D

- A Nagyhét idén már inkább úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Fantasztikus élmény volt részt venni a szertartásokon, az asszisztencia és az orgona nélküli énekkar együttesen hihetetlenül méltóvá és emelkedetté teszik ezeket a pillanatokat. Nagypénteken az éneklős János passió és a kereszthódolat olyan élmény, ami minden évben nagyon nagy megerősítést ad, hogy jó helyen vagyok, és a hitem erő és vár, amibe kapaszkodhatok a nehéz percekben. Nagyszombat örömhíre pedig mindenkié, és fantasztikus élmény hirdetni a világban, még ha egyedül csak pislákoló mécses is vagyok… együtt a közösség már fáklyává válhat. Na és persze a vigílián elhangzó egyik kedvenc énekem… :) Feltámadt Krisztus, Valóban feltámadt!

- Judit barátnőm önálló zongoraestjére is meghívást kaptunk, amiről kissé elkéstünk a szertartások révén, de azért így is időben érkeztünk, hogy ízelítőt kaphassunk a művésznő előadásából. ;) Hihetetlenül büszke voltam és vagyok Juditra, mert mindig előttem van a tizenegy-két éves, félénk lányka, aki nem mert mások előtt játszani, aki pedig a feje búbjától a kislábujja hegyéig elképesztő és ösztönös tehetség, és a zene által képes mindazt elmesélni, amit szavakba önteni lehetetlen. És aznap sehol nem volt a félénk kislány, helyette ott volt a zenész, aki dallamok közé rejtve adott és adott egész este. Hihetetlenül büszke vagyok rád, Judit, és nagyon köszönöm, hogy a részese lehetek ennek az egésznek!

Apróságok:

egy nagyon illő, nagyon szép temetési beszéd; a megannyi koszorú; a halotti toron a nevetések; régi fényképekről nosztalgiázás; egymás kezét fogni, egymásba kapaszkodni; tortát sütni; marcipánt netről levadászni; látni az örömöt; anyával együtt bevásárolni, főzni, takarítani; Mamát megvendégelni; Jocit megölelni; Vele autókázni; kirándulni a gyenge napfényben; kilátásban gyönyörködni; virágzó fákat csodálni; barkát szenteltetni; tojást festeni; sütiket gyártani; pogácsát sütni; szertartásra menni; őszintén sírni; kereszt előtt leborulni; feltámadást hirdetni; mécsest meggyújtani; Krisztus világosságát hordozni; Judit koncertjén részt venni; meghatódásig büszke lenni; virágot átadni; őszintén ölelni; régi osztálytársakkal találkozni; más boldogságának örülni; az élet kezdetét látni; kézen fogva sétálni; csókot adni és kapni; írni; olvasni; énekelni; nevetni; sírni; táncolni; valahogy nagyon, nagyon együtt lenni

A hónap idézete:

„Békesség veletek! Alleluja! – Én vagyok, ne féljetek! Alleluja!”

A hónap dala:

Eredetileg magyar együttes és magyar énekesnő, de ezúttal angol nyelven hirdetik az amúgy egyszerű, de pont emiatt nagyon igaz, és nekem nagyon vidám, és életigenlő szövegüket. Ahogy a természet is ébred, ahogy a Feltámadás örömhíre által is nyerem a bátorságot, úgy értek egyet azzal, amit ők megénekelnek ebben a hónapban nekem. Ne félj, lépj ki, táncolj a széllel, és ugorj fejest mindabba, amit még megtanulhatsz!