Húúúúúúúúúúúúúnnye! Hát itt meg mi történt?! Mik ezek a képek? Mi ez a nagy szöveg? Mi ez az egész? És egyáltalán... Mogyee, te még élsz?
Nos... itt volnánk hát. Új dizájn, új kezdet? Talán. Nem is tudom pontosan megmondani, mikor volt ezen a blogon utoljára olyan "rendes" blogélet, mint amit esetlegesen évekkel korábban megszokhattatok. Volt olyan időszakom, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy hónap elteljen bejegyzés nélkül. Aztán... aztán most itt vagyunk, és talán idén összesen felmutattam hármat vagy négyet. Ki számolja?
Vannak emberek, akik amikor már nem tudják hozni olyan ütemben a bejegyzéseket, ahogy megszokták maguktól - vagy esetlegesen amit az olvasóközönségük megszokhatott tőlük -, egyszerűen búcsút intenek a blogolásnak. Megint mások bejelentik, ha hosszabb szünetre mennek. És van olyan is, aki csak esetenként töltöget fel valamit, amikor éppen eszébe jut. Meg van a Mogyee. Mert a Mogyee mindig külön kategória volt, van, lesz.
Már többször utaltam rá, hogy az életem jelenleg nem egészen tartott olyan szakaszban, amiben blogolásra alkalmasnak ítéltem magam, mégsem fordult meg egy pillanatra sem a fejemben, hogy be kellene zárnom az Álmodtam egy világot magamnak... kapuit. Ez a blog az enyém. Az én világom, olyan, amilyennek én megálmodtam. Az kerül ide, ami engem foglalkoztat, és olyan rendszerességgel, ahogy én készen állok rá. És igen... most eljött az ideje a vérfrissítésnek.
Nem fogok hazudni... pokoli két éven vagyok túl. Na jó, azért nem ilyen drámai a helyzet. :) Készül már egy hosszabb, átfogóbb bejegyzés. Rengeteg minden kavarog bennem, rengeteg mindent kell még a helyére tennem, rengeteg minden fáj még, és még annál is több dologgal harcolok most is... de talán most már elkezdtem felfelé kapaszkodni azon az emelkedőn, amin a csiga is abban a nevezetes matekpéldában, ahol két méterből egyet visszacsúszik... de egyszer csak kiér a tetejére.
Szóval piszok sok mindent kell még a helyére raknom. De talán most tartok ott, hogy elkezdjem összeszedni az életem darabkáit, amik valahogy olyan művészi pontossággal csúsztak ki az ujjaim közül, mint... mint általában minden, amit a kezembe adnak. Mogyee legendásan ügyetlen, kéretik jegyzőkönyvbe venni. Viszont elszánt. És a végletekig hiszi, hogy létezik még a világ, amit megálmodott magának. Talán kicsit többet kell érte küzdenie, mint eredetileg képzelte, de hé. Hiszen ezt jelenti felnőtté válni. És talán végre Mogyee is eljutott oda, hogy nem csak ész nélkül harcol. Hanem azt is tudja, mit miért, és hogyan.
Hosszú évekig viselte a blog korábbi köntösét. Szerettem, mert végtelenül egyszerű volt, letisztult, afféle ellensúlyként szolgált az én nem is ritkán nem is kicsit kaotikus gondolataimnak. :) Mint mindenhez az életemben, ehhez a sablonhoz is ragaszkodtam. Féltem elengedni, mert nem lehet már visszaállítani (régi, elavult sablon ez), féltem elengedni, mert akkora lépésnek tűnt, ahol nincs visszaút, ahol ha megtettem, nem táncolhatok vissza, együtt kell élnem a változás következményével, abból kell kihoznom a legtöbbet. Aztán vettem egy nagy levegőt, és megtettem. Ahogy igyekszem megtenni ezt az életem legtöbb szegmensében. Igyekszem csak lélegezni, mélyen és hosszan, és elhinni, hogy a változás szükséges, a változás ijesztő, de a változás az élet része. És a változás nem baj.
Itt állunk tehát, egy új kezdet küszöbén. Új sablonnal, új témákkal... új Mogyeeval. Nem, még korántsem vagyok a helyzet magaslatán. De már tudom, mi a gond. Már elismerem. Már látom. És már készen állok rajta változtatni. Eltartott egy darabig... de hát, mint tudjuk, Mogyee mindig mindenhonnan elkésik. :) Fogadjátok szeretettel ezt a pár képet, amik talán megközelítik, milyen lehet Mogyee ebben a pillanatban. A teljesség igénye nélkül, talán kissé sarkítva, eltúlozva, és némi angol tudással... de az új kezdet küszöbén. Félek? Félek. Készen állok? Nem tudom. Vágjunk bele!
