Az élet kis kavicsokkal dobál bennünket. Mindannyiunkat. Olykor-olykor jön egy nagyobb szikla, és ilyenkor hajlamosak vagyunk kétségbeesetten felkiáltani: "Hol van ilyenkor Isten?!"

Pedig egyrészt a világon semmi jogunk számon kérni őt, ha valami fáj. Másrészt pedig valószínűleg éppen a hegyomlást tartja fel...

(Ha valaki esetleg nem értené az angol szöveget: "Istenem, kérlek, védj meg engem." "Miért, Isten, Miért?" "Sajnálom, elvesztettem egyet? Jól vagy?")

Érdemes olykor elgondolkozni, és körülnézni... és talán számonkérés helyett hálát adni a védelemért.