Sűrű hónap van mögöttem... nem is húzom tovább az időt, lássuk! :)

Mit szerettem májusban?

- Kedvesem ballagása. Egyrészt büszke voltam rá, mert a suli még külön ki is tüntette a tanulmányi eredményeiért :) Másrészt viszont a ballagást követő ebéd volt az első hivatalos megmozdulásunk egy párként. A szűkebb családja nagyon régóta ismer, de a keresztszüleivel most találkoztam először. Nem mondom, hihetetlenül be voltam tojva... de mint utólag kiderült, persze feleslegesen. Nagyon jó hangulatú ebéd volt, és ami külön jól esett, hogy teljesen családtagként kezeltek, mintha már évek óta oda tartoznék... nagyon hálás vagyok érte, és csak remélni merem, hogy rászolgálok a bizalomra :)

- Rózsafüzér társulatok országos találkozója a plébániánkon. Minden évben egybeesik az élő rózsafüzérrel (idén még a 100 éves Hajdúdorogi egyházmegye családi napjával is...), hogy azok az idősebb testvéreink, akik nem tudnák teljesíteni a távot se maradjanak ki a találkozás és a közös imádság élményéből. Természetesen mindig mi vagyunk a teljes szervezők és lebonyolítók, Mária-lányok, pincérek és hostessek... alacsony a költségvetés ;) Minden évben óriási élmény részt venni. Látni a nénik arcán az őszinte örömet, a viszontlátás mosolyait, hallani a templomban minden kiséret nélkül is dübörgő Mária-énekeket, a hálás szavakat... gyakran csak figyelem ezeket a néniket, akik sokszor egész nap egyedül vannak. Milyen egyszerű örömet okozni nekik csupán azzal, hogy meghallgatjuk őket. Szerintem mindenkinek át kellene élnie azt az érzést, amikor a fehét asszisztenciás ruhájában kilép a templomból, és egy néni kedvesen odalép, megfogja a kezét, és a szemében örömkönnyekkel, meghatódottságtól remegő hangon megköszöni, hogy még nem veszett ki a fiatalságból a hit... elképesztő löketet ad. Ilyenkor érzem, hogy a világon minden fáradtság megérte. Az ilyen pillanatokért érdemes dolgozni. :)

- Egy igazán csajos este Judittal és Carlotaval. Egy remek film, minden fajta mélyebb lelki tartalom és mondanivaló nélkül, amin egyszerűen csak szórakozol két és fél órát. Együtt nevetés, és egy icipici leengedés az erőltetett tempó közepette... és a rádöbbenés: a barátok barátok maradnak, akárhová is fajul a világ körülöttünk.

- Akik gyakorlottabb blogolvasók, azok már sejtik, mi jön most. Pontosan :) Minden hónap jól bevált, visszatérő szereplői, avagy újabb hétvége lelkiatyám és családja körében :) Még mindig feltöltődök minden ilyen alkalomtól, egyszerűen nem tudom megunni azökat a gyerekeket :) A cserkészet is menetel szépen tovább a maga kis útján, úgy tűnik, végre körvonalazódik az avatandók listája. A jelöltek nagyon ügyesek és hihetetlenül gyorsan tanulnak, és végre látom ugyanazt a lelkes csillogást a szemekben, amit én is érzek! Nagyon a szívemhez nőttek a gyerkőcök, és igazán örülök, hogy a személyükben még több húgot és öcsikét tudhatok a magaménak :) Emellett meg volt a - számomra - rettegett szülői értekezlet is. Feleslegesen féltem - az a két anyuka egyáltalán nem volt harapós kedvében :) Sőt, nagyon kedvesek, érdeklődőek és együttműködőek voltak. Tímár a célegyenesbe ér lassan... szurkoljunk együtt neki! :)

- Hosszú hónapok kemény készülése után végül elérkezett a nyelvvizsgám időpontja is. Elképesztően be voltam rezelve, amikor leültem a padban, és elérkezett az idő, hogy fél év munkáját egy feladatlapba sűrítsem. Az írásbeli sajnos nem egészen úgy sikerült, ahogy akartam... de reménykedni persze még van okom, azért nem is rontottam el véglegesen :) Legfejjebb augusztusban ismétlés ;) Ami még érdekesebb volt, hogy a szóbeli előtt volt kb. három órám, amiben eleinte csak lézengtem, aztán összehaverkodtam egy-két emberrel, és máris gyorsabban repült az idő. Hihetetlen, a parázás és az angol nyelv hogy össze hozza az embereket :D Mielőtt bementem volna szóbelizni, a felkészülési idő végén elmormoltam egy fohászt, hogy Isten segítsen minden megszerzett tudásomat a felszínre hozni. És láss csodát! Egyrészt, hihetetlenül jófej szóbeliző partnert kaptam :) Másrészt, csak leültem, és az izgulásomat mintha csak elfújták volna. Minden ment magától, talán még sosem beszéltem ennyire magabiztosan és folyékonyan. Hatalmas kő esett le a szívemről, ahogy kijöttem a suli épületéből. Nagyon régen éreztem ennyire fáradtnak, mégis ennyire felszabadultnak magam. Boldog vagyok, hogy túl vagyok rajta, és hálás, mert Isten velem volt. Igen, még itt is :) Joggal lehetne kérdezni, hogy Istent miért érdekli a nyelvvizsga? Mert engem érdekel. És Istent meg én érdeklem. Ez ilyen egyszerű. Egy akadály legyőzve... aztán meglátjuk, augusztusban is születik-e ilyen bejegyzés :D

- Pünkösd vasárnap, amely - Szentlélek plébánia lévén - nálunk a templombúcsú napja is. Minden évben majálissal és Pünkösd-király választással ünnepelünk. Rengeteg előkészület előzi meg ezt az ünnepet is, rengeteget dolgozunk rajta, hogy igazi, közösségi ünnep lehessen. De persze emellett a legfontosabb a lelki része - ami maradéktalanul meg is volt. A szombat esti virrasztással, és a vasárnapi misével lett teljes az ünnep. Két volt káplán atyánk is vendégeskedett nálunk és celebrált a misén. El nem tudom mondani, milyen érzés a dugig tele templomba bevonulni (templomunk 1300 férőhelyes...), hallani a felújított orgonát, melynek milliós nagyságrendű összköltsége teljes egészében a hívek adományából jött össze, érezni, ahogy dübörög a templom a tömeg hangjától, ahogy majd' leszakad a kezem a perselytől, annyira tele van, ahogy átélni életünk egyik legszebb miséjét... azt érezni, hogy teljesen mindegy a kilenc hónappal ezelőtti robbanás. A közösség valóban olyan volt, mint egy hajó, ami találatot kapott. De felhúztuk a felszínre, megtartottuk, befoltoztuk, kilapátoltuk az összes vizet, és most úszik, teljes fényében. A közösségünk hajója végre újra teljes gőzzel halad előre, és elmondhatatlan érzés a részesének lenni. Köszönöm Istenem, hogy a tagja lehet, és átélhetem! Köszönöm.

- Hagyományosan Pünkösd hétfőn a cserkészavatás. Két olyan leányzót is avattunk, akiket én hoztam a közösségbe, köztük az egyik lelki húgommal is... ha ez lehetséges, még inkább elérzékenyültem az avatás alatt. Olyan jó érzés újra és újra kimondani: "cserkésztestvéremmé fogadlak!" Ráadásul a gyönyörű beszéd, amit I. atyától kaptunk... valóban benne van a cserkészet lényege. Nem csak az ünnepnapokon, és nem csak az egyenruhámban vagyok cserkész, és nem csak a foglalkozáson érdekel, mi van a másikkal. Hanem az életem minden egyes napján. Ahogy már egyszer itt is írtam: mert a testvérük vagyok és leszek. Történjék bármi.

Apróságok:

szünettel kezdeni a hónapot; ballagáson részt venni; nyíló virágoknak örülni; hónapfordulót tartani; rózsát kapni; nagyokat nevetni; szépen kiöltözni; nyári időt élvezni; napozni; fagyit enni; angolt tanulni a városligetben; tök jól elbeszélgetni egy külföldivel; színházba menni a párommal; gyerekek mosolyát látni; nyelvvizsgán új barátokat szerezni; kedvesem érettségieért szurkolni; kialudni magam; ünneplő ruhában TESCO-ban vásárolgatni; felvásárolni a TESCO-ban található összes pogácsát; a várból a napfelkeltét megnézni; nézni az ébredő várost; kedves szülinapját ünnepelni; egy esernyő alatt ketten csak félig megázni; új kedvenc filmhőst avatni; egy filmet unalomig idézgetni; hatalmasokat röhögni a moziban; kicsit lazítani; az erkélyen egyedül este gondolkodni; lelkiatyámmal beszélgetni; öreg néniket meghallgatni; tele templomban szolgálatot teljesíteni; érezni, ahogy a pad dübörög alattam a közös imától; szeretetet adni és kapni; bérmálásra felkészülni; csak úgy mosolyogni; anyák napján édesanyát felköszönteni; érte hálát adni; mindenhol mindenkor és mindenkinek örömet adi - és azt duplán visszakapni