Íme, el is érkezett az egyik legkedvesebb hónapom az évben, amikor is már legálisan élhetem ki a karácsonymániámat, lassan minden és mindenki ünnepi díszbe öltözik, eljönnek a roráték, a hajnali didergés utáni meleg tea, az ünnepi kivilágítás, a készülődés mind fizikai, mind lelki formában az év – számomra – legszebb ünnepére. Szeretem a decembert, mert szeretek még ennyi idősen is egy gyermek izgatottságával várakozni, készülni, és feldíszíteni a szívemet annak, Akit igazán várunk… Na de most még nem ennek van az ideje, nem feledkezhetek meg az előző hónapról sem, ami nagy változásokat és kisebb örömöket is tartogatott. :) Lássuk hát!

Mit szerettem novemberben?

- Hosszú, több mint egy éves orvostól-orvosra járkálás, számtalan vizsgálat és bizonytalanság után végre pontot tehetünk egy fejezet végére: diagnosztizálták nálam az inzulinrezisztenciát. Tervezek magáról a betegségről, az én tüneteimről (ugyanis nem szokványos tünetegyüttest mutattam), a lefolyásáról, meg úgy erről az egészről írni egy átfogóbb bejegyzést, ugyanis a probléma sajnos sokkal gyakoribb az emberek körében, mint ahányan ismerik. Most elöljáróban legyen elég róla annyi, hogy azért ez nem egy végítélet. :) Nagyon jól együtt lehet élni vele, igaz, egy teljes, 180 fokos fordulatot és életmódváltást követel meg, de talán ez már nem is ártott. Még csak ismerkedem a diétával és az életforma sajátosságaival, még kicsit nyögvenyelősen indulnak be azok a reggeli mozgások, de azért lassacskán talán ráállok én is a szükséges pályára. Szurkoljatok, hogy sikeresen beleszokjak ebbe az új életformába! Ja, és persze zab mindenek felett. Nem, nem csak a lovaké, az egyik leghálásabb alapanyag a világon! :D Nyilván jó lett volna, ha teljesen egészséges vagyok, de így is nagy könnyebbség, hogy nagyon régóta tartó bizonytalanságra tettük fel a pontot. És most kicsit úgy érzem, a lelki megújulás mellé kaptam egy esélyt, hogy testileg is változzak. Kicsit olyan ez, mint egy teljes tiszta lap. Igyekszem helyesen élni vele. :)

- Idén sem maradhatott el a templomi közösségben az adventi koszorúkészítés. Szeretek mindent, ami kézműves, barkácsolós, vagy úgy egyáltalán alkotó folyamat (és már szerettem azelőtt is, mielőtt az úgynevezett DIY trendi lett ;)), így naná, hogy ez a program is a kedvenceim közé tartozik. Az otthoni használatra szánt darabon felül összesen huszonöt koszorút gyártottunk le, ami nem kis feladat egy maroknyi embernek, de hihetetlenül élveztem – és azt hiszem, nem csak én. :) Jó hangulatú, viccelődős délelőtt volt, nagyon szeretem látni, ahogy megmutatkozik, mennyi sok kreatív emberke mászkál körülöttünk a világban. Na és persze azért az élmény, amikor a huszonéves srácok („milyen dolog már koszorút csinálni, ez lányooos”) pillanatnak fel, rettentő professzionális grimasszal az arcukon: „Nincs esetleg egy kis csillámpor?” :D

- Templomunkban idén is megtartjuk az immár hagyománnyá vált adventi vásárt, ahol különböző könyveket, a fentebb említett adventi koszorúkat, kegytárgyakat, efféle apróságokat kínálunk a híveknek, hogy az ajándékozásba is belecsempésszünk egy keveset a karácsony igazi szelleméből. Legalábbis ez lenne a propagandaszöveg, valójában bizony döbbenetes mennyiségű giccsel találkozik az ember egy-egy ilyen beszerzőkörút során. :D Idén is tagja vagyok a vásárt tartó pár emberkének, és bizony a kínálat felhajtása közben megelevenedett előttem a Pápanyalóka legdicsőbb darabjainak együttese. Még mindig egészen döbbenetes, milyen mértékben van igény a vallási giccsekre… De persze ezzel együtt is élvezem a böngészést, a csomagolást, a kipakolást, azt, ahogy a párologtatóból betölti az előteret a mézeskalács illata, ahogy a hívek válogatnak a képeslapok között, közben van lehetőség velük váltani pár szót, és egyáltalán azt a kis közösségi teret, amit ezáltal teremthetünk a misék után az előtérben. Mert mindenki megáll, nézelődik, és ha már ott van, beszélget is kicsit a többiekkel. Szeretem, amikor a puszta hangulatkeltésen vagy cicomán kívül valami lelki többletet is adhatunk, és erre tökéletes eszköz ez a vásár. :)

- És természetesen az egyik legfontosabb esemény, elindult egy újabb egyházi esztendő, és kezdetét vette az egyik kedvenc időszakom az évben. Vasárnap az első lila gyertyán megjelenő lángocskával hivatalosan is becsatlakoztunk a már két hete szorgosan várakozó görög testvéreinkhez, hogy ha csak lélekben is, de együtt készüljünk a Szűz Anyával, Szent Józseffel, és az egész világgal a karácsony legeslegfontosabb eseményére: hogy Krisztus vállalva a földi lét minden nehézségét és fájdalmát, közénk költözött egy jeges, elhagyatott éjszakán több ezer évvel ezelőtt. Az advent számomra különösen is kedves, hiszen azon felül, hogy rajongásig szeretek mindent, ami a karácsonyhoz kapcsolódik, a roráték (kevésbé beavatottak számára, ezek a római katolikus liturgiában tartott, hajnali szentmisék, kifejezetten az adventi időszak sajátossága), az adventi lemondás, az imák, a gyertyagyújtások mind segítenek, hogy a nagy rohanásban és ünnepi őrültekházában se felejtsem el, mit… pontosabban Kit is várok igazán. Nagyon nehéz éveken vagyok túl, mind fizikai, mind lelki szempontból, és idén végre megkaptam az esélyt a tiszta lapra. Bőven van mit magammal vinnem a fa alá, rengeteget köszönhetek, megvívtam a magam csatáit. Jobbkor nem is jöhetett volna ez az advent, hogy én is utolérjem magam, és Szenteste majd teljes szívvel tehessem az új életem alapjait a születésnapos elé. :)

Apróságok:

MR vizsgálat, életemben először; vizsgáló várójában furcsa, de nagyon menő fonalképek sejtekről; pontot tenni a több éves huzavona végére; nagyon jó orvosnál biztonságban érezni magam; medikákkal összekuncogni; nagyon jó dietetikust találni; órákig böngészni az ételek összetevőit; hajnali csípős időben kocogni; napfelkeltét megnézni; zabkását enni; rájönni, hogy finom :); új recepteket kutatni és kipróbálni; táplálkozási naplót vezetni; régen látott hugicával találkozni; nagyokat nevetni; hosszan beszélgetni; jövőt tervezgetni; egy nagyon sokat jelentő ajándékot kapni; meghatódni; vásárra árukat hajkurászni; vallási giccsen ledöbbenni újra és újra; vásárt rendezgetni; koszorút készíteni; ragasztópisztollyal a jegygyűrűt a kezemhez ragasztani :D; másokat alkotni látni; templomban órákig dideregni; forró teát kapni; nagyokat kuncogni; őszinte mosolyokat adni és kapni; hosszasan összebújni; mézeskalács illata; sapit húzni; díszeket gyártani; találkozót tervezni; adventi vasárnapot megünnepelni; komoly dolgokról és semmiségekről fecsegni; Őt megetetni :); főzni, sütni, takarítani, gondoskodni; pici szállingózó hónak örülni; nagy csizmát húzni; mennyei forró teát találni; ünnepi hangulatú körömlakkot viselni; adventi elhatározásnak nekiveselkedni; szépen lassan, de mindent újrakezdeni

A hónap idézete:

„Olyan lesz a karácsonyotok, amilyen az adventetek volt.”
(Pajor András)

Legyen akkor ez is hagyomány, hiszen belefér… következzék egy zene a hónapomból! Javarészt főként karácsonyi zenéket hallgattam, de ettől még megkímélnélek benneteket, hagyjuk meg a novembernek, ami a novembernek jár. Akkor viszont fogadjátok szeretettel ezt a cseppet sem karácsonyi hangulatú dalt, amire viszont ebben a hónapban bukkantam rá, és pillanatok alatt hatalmas kedvencem lett. A dallama, Chester Bennington hangja, és a mondanivalója is… Erős. És nem is kicsit.