Nem lesz hosszú bejegyzés, éppen csak pár sor... egy barátommal beszélgettünk, hogy mennyi mindenkire vigyázni kell ebben az életben, és hogy mennyire nehéz ez úgy, ha mi magunk is sokszor tanácstalanok vagyunk... vagy ha az emlegetett személyek nem akarják hagyni, hogy vigyázzunk rájuk - ebben az esetben egyenesen lehetetlen. Tegnap aztán volt szerencsém Dévai Nagy Kamilla művésznőtől élőben hallani a lent csatolt gyönyörű dalt, és hát... megsiratott, nem is kicsit. És meg is ihletett. Úgyhogy hallgassátok most szeretettel mindenkiért, akire vigyáznátok, vagy látjátok, hogy csügged... mert szükségük van rá.

Előtte még csak ennyit, a dal sorai után szabadon:

Isten, tudom létezel, tudom hallasz, tudom látsz. Válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!

Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!

Adj reményt a férfinak, kit a sors már megpróbált,
és sok év után most kenyerét félti, úgy érzi, nincs tovább!
Mit tegyen, aki fiatal, túl van minden iskolán ?
Családot, otthont, jövőt tervezne, támaszt, mondd, hol talál ?

REFRÉN:
A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!
Ó, nézz le ránk! Hagyd most a szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!


Isten! Óvd a gyermeket, ki ártatlan, tiszta még!
Körötte csalás, hazugság, önzés. Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet! Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön, neki még adj esélyt!

REFRÉN:
A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!


||: Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!