Pironkodok én rendesen, hogy ennyire régen volt frissítés... de sajnos nem ígérhetem, hogy gyakrabban lesz. Hála a fanatikus 11. osztálynak, minden nap késő délután (4-5-6 óra felé) érek haza, akkor még tanulni a másnapra, és végül beájulni az ágyba... a blogolásra szégyen-gyalázat, de már végképp semmi időm nincs. De most végre loptam magamnak egy pár szabad órácskát, és így végre leírhatok egy dolgot a sok engem foglalkoztató gondolat közül =)

Ez a téma pedig nem más, mint a HIVATÁS. Igen, így vastagon szedve, nagy betűkkel. Sokan értik félre ezt a szót... pedig hatalmas súlya van. Nézzük csak.

Először is, mi is a különbség a munka és a hivatás között? A munka az a tevékenység, amit ugye azért végzek, hogy legyen megélhetésem, tudjak mit enni és legyen tető a fejem felett. A munka (jobb esetben) az, amiért hosszú éveken keresztül tanultál, amit begyakoroltál, és majdnem minden nap elvégzel x órán keresztül a munkahelyeden. A hivatás ennél sokkal több. Persze, az ember szeretheti a munkáját, ez fontos. De a hivatás, az valami egészen különleges szintre emeli a történetet. Kétségkívül a legkedvezőbb opció, amikor a munkám megegyezik a hivatásommal - és szerencsére, ez nem is annyira ritka.

Ha nem a munka, akkor mi is valójában a hivatás? Nos, már a nevében is ott rejlik a megoldás. Hivatás - amikor valakit valamire elhívnak. Lényegében a hivatás is ezt jelenti. Isten elhívott téged valamire, ami az egész életed céljává kell, hogy váljon. Ez ad majd értelmet a földi létezésednek. Isten persze nem csak egyszerűen rád szab valami feladatot, aztán otthagy, hogy akkor innentől szíveskedsz egyedül boldogulni... nem. A hivatásodhoz minden szükséges képességet és ajándékot megkapsz, hiszen Isten téged választott ki arra, hogy képes legyél elvégezni a rád bízott feladatot. A te feladatod, hogy kibontakoztasd magadban az értékeket és a tehetségeket, hogy ezekkel együtt élhess a hivatásodnak.

Hogyan ismerjük fel a hivatásunkat? Egyszerű. Isten egyik angyalkája eléd ereszkedik egy borongós délutánon, vidáman eldalolja a hivatásod lényegét, és onnantól számodra kinyílt a világ, rózsaszín felhő és madárdal... na jó, marhára nem. Isten többféleképpen hívja meg az embereket, ez is teljesen személyre szabott dolog. Először is ott van a tényleges, konkrét meghívás. Nem egy emberrel találkoztam, akit akár álmában, akár egy látomásban ténylegesen megszólított az Úr. Egy kispap ismerősöm mesélte, hogy az elhívása is hasonlóképpen történt. Álmában hallott egy semmihez sem fogható hangot, azt sem tudta megmondani, férfi vagy női volt-e. Egy mondatot mondott - légy a papom! És ő azóta kispapként tengeti gyarló hétköznapjait =) Ám az elhívás az esetek többségében nem ennyire egyszerű. A gyakoribb, a folyamatos felismerés - ahogy én is megkaptam a hívó szót. Csak a saját példám alapján tudom érzékeltetni, elnézéseteket kérem... de hát, csak itt voltam jelen személyesen is ;) Nálam ez lassú folyamat volt - több évet átölelő. Először csak az ehhez szükséges képességek kezdtek a felszínre törni. Lassan, fokozatosan. Aztán szép sorjában találkoztam olyan emberekkel, értek olyan események, amelyek során egy új világ nyílt ki előttem, és szépen lassan fogalmazódott meg bennem a hivatásom gondolata. (Hogy mi is pontosan az én hivatásom, az legyen egy másik bejegyzés ;)) A lényeg, hogy bármilyen formában is hangzik el a hívó szó, a hivatásodat fel fogod ismerni. Egyszerűen érezni fogod, hogy nem akarsz mást csinálni, hogy nem elégíti ki a tettvágyadat semmilyen más életforma. Így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni - egyszerűen érezni fogod a hívást.

Mik lehetnek hivatások? Ez így nagyon bonyolult kérdés... gyakorlatilag bármi lehet az, amivel Istent vagy az embereket szolgálod. (ez saját megfogalmazás, ebből kifolyólag nem feltétlenül pontos) Sok minden lehet hivatás. A papi, szerzetesi hivatásnak pont akkora súlya van, mintha valakit Isten családanyának/apának, vagy éppen tudósnak hív... ugyanakkor a hivatás nem mindig ennyire egyértelmű. Elképzelhető, hogy ennyire konkrétan nem tudod megfogalmazni az elhívásodat, de mégis találsz valamit, amiben a legjobban megélheted. Pl. valaki megkapja az elhívást arra, hogy embereken segítsen - és ezt a legjobban az orvoslásban tudja megvalósítani. Ilyen formában válhat a hivatásod a munkáddá is - és amennyire én látom, ez a lehető legboldogabb állapot.

Ha megvan a hivatásom, onnantól megy minden, mint a karikacsapás? Ugyan dehogy. Sőt! Ekkor kezdődik csak az igazi küzdelem. Kezdve azzal, hogy nem mindig könnyű elfogadni Isten kijelölt útját... mert nem egyezik az addigi életformánkkal, nem fér bele az elképzeléseinkbe, vagy csak szimplán ijesztő... és ekkor nagyon nehéz változtatni és igen-t mondani a hívó szóra. Ha ez megtörtént, még utána sem lesz könnyebb az a bizonyos út. Rengeteg akadály áll elénk, és nagyon sok nehézséggel kell szembenéznünk, mire elérjük a célt. Sőt, ha már tevékenykedhetünk elhívásunk szerint, akkor sem lesz sokkal könnyebb. Csak a teher lesz édesebb. Ezért is van, hogy a hivatás nem rövid távú befektetés - bizony egy életre szól.

Egyáltalán akkor rejtőzik bármiféle boldogság a hivatásban? Hogyne! Sőt, azt hiszem a hivatásnak élni a legtökéletesebb boldogság, amit az embert elérhet. Először is, életcélt ad. És ha megvan a célod, onnantól hajlandó vagy küzdeni érte. Onnantól tanulsz, hajtasz, küzdesz, mindent megteszel, hogy elérd. Elviseled a fájdalmakat, a nehézségeket, és szembenézel a saját korlátaiddal és félelmeiddel is érte. Ha előtted lebeg a hivatás, sokkal könnyebben veszed az akadályokat. A hivatásod nem akkor kezdődik, amikor befejezted az iskolákat. Abban a pillanatban megkezdődött, amint megszülettél - és onnantól minden tetteddel (tanulás, fejlődés, segítség) a hivatásodat szolgálod. Emellett hihetetlen élmény, amikor szépen lassan elkezded kibontakoztatni magadban a talentumaidat, amelyekkel végezheted majd a feladatodat - higgyétek el, saját tapasztalatból mondom. Amikor ráébredsz, hogy van valami az életben, aminek az elvégzésre teremtett téged Isten, amikor ráébredsz, hogy van célod, van feladatod... amikor rádöbbensz, hogy nem vagy hiába. Hogy van miért élned. És ha erre rájöttél, onnantól kezdve minden teher édesebb lesz.

Isten senkit sem küld célok nélkül a földre. Mindenki egyedi terv szerint teremtetett, és mindenkit személyre szabott feladat vár. Ahány ember, annyiféle hivatás létezik, ezért nem szabad magunkat senki máshoz mérni. Minden hivatás egyformán fontos, egyiknek sincs nagyobb szerepe a másiknál. Az, hogy felismerd a hivatásodat, egy külön kaland - de én mondom, érdemes belevágni ;) Ha pedig rátaláltál életed hivatására, ha meghallottad a hívó szót, minden más lesz. Fellobban egy láng, ami fűt belülről, ami cselekedésre sarkall, ami hajt előre, ami erőt ad, és boldogsághoz vezet. A mi dolgunk csak annyi, hogy őrizzük a lángot - magunkban, és egymásban is. Engedjétek meg, hogy egy keresztény dal mindössze két sorával zárjam ezt a bejegyzést - ami talán a legjobban idekapcsolódik. Ismerjétek fel magatokban a hivatást. És ha ez megtörtént... Induljatok! Lángoljatok!