Na igen, először is egy gigászi bocsánatkérés... jól eltűntem ebben a hónapban. Mentségemre legyen mondva, hogy egyáltalán nem unatkoztam ;) Rengeteg szép pillanatot köszönhetek újból ennek a harminc napnak... akkor hát lássuk!
Mit szerettem Áprilisban?
- Egy újabb fantasztikus Nagyhetet hagytunk magunk mögött. Persze, voltak bakik, mint mindig, de kit érdekelt? Együtt voltunk, együtt éltük át Húsvét legszentebb titkát és a feltámadás örömhírét. Mindig feltöltődök ilyenkor, és hiszem, hogy ezt az őszinte örömet csakis ekkor lehet megtapasztalni... esett az eső Nagyszombaton, csak templomon belül volt körmenet. Na és? Az élmény ugyanaz. Emellett idén is ellátogattam görög testvéreink Feltámadási Szertartására, és ezúttal még két római testvérem is velem tartott. Hatalmas élmény volt ezúttal is. A katakombákra emlékeztető hangulat, az atya felejthetetlen arca, az őszinte, gyermeki csillogás a szemében, a tömjénfüst illata... idén sem bántam meg, mit sem számít a korai kelés. Azt hiszem, újabb állandó szokás költözött ezzel az életembe :)
- Handel Feltámadás oratóriumát meghallgatni a templomunkban. Lehengerlő egy előadás, fantasztikus művészekkel. Mégis csak igaza lesz a végén plébánosomnak, azért csak nem halunk bele, ha néhanapján ránk ijesztenek egy kis komolyzenével :)
- Egy nagy változás állt be az életembe Április 14-én hajnalban. Persze, sokak szerint ez már hónapok óta az életem része volt, de egész más kimondva ugye... akinek még nem esett volna le, akkor nyíltabban is leírva megtaláltam a páromat. Helyesebben mondva már jó ideje megtaláltam, csak most már hivatalosan is összetartozunk :) Az érzés leírhatatlan... valakit megtalálni, aki mindenben kiegészít, akinek ismered a hibáit - és félre értés ne essék, idegesítenek a hibái... de a hibáit is szeretem benne, mert velük együtt az az ember, aki. Megtalálni azt az embert, aki mellett teljesen önmagam vagyok, aki kócosan, morcosan is szeret, és aki nélkül tényleg nem tudom elképzelni a jövőmet. Az életem része, és el sem tudom képzelni, hogy voltam eddig meg nélküle :) Persze, lehet csóválni a fejeket, hogy jaj, a kis nyálas szerelmes... igen, az vagyok. Szerelmes vagyok, a szó összes pozitív és negatív jelzőjével együtt. És büszke rá!
- Dániai koncertkörút az iskolai énekkarral. Hát hú. :D Írhatnék arról, mi mindent láttunk, és mennyi hülyeséget műveltünk, és hogy Dánia milyen szép... de nincs kedvem. Szóban bárkinek nagyon szívesen mesélek :) De egész mást ragadnék ki az egy hetes útból. Én a Dánoktól azt tanultam, hogy bármi is történt a történelmük során, összefogtak, és közösen megoldották. Mert együtt sokkal erősebbek. Egyedül, akár egymás ellen ők is csak vesztettek volna... de együtt mindenre képesek. Én ezt hoztam Dániából, (meg naaagyon finom cukorkát :D) és ezt éreztem végig az út alatt. Odafelé 26 óra buszút, visszafelé 23. Semmi hisztizés (ha csak a WC utáni rimánkodás nem számít annak :D), semmi hangos szó, semmi unatkozás... énekeltünk, beszélgettünk, aludni próbáltunk, hülyéskedtünk, nevettünk, benzinkúton mostunk fogat, dezodorral "zuhanyoztunk", reggeli tornáztunk a parkolóban... és hipp-hopp elrepült a buszút, szinte észre sem vettük. És ez a hozzáállás jellemezte az egész hetünket. Ha próbálni kellett, ha valaki fázott, ha valaki rosszul volt, ha valaki szomorú volt, mindig akadt egy lelkes ember, egy plusz pulcsi, egy kis víz és sós keksz, egy ölelés vagy pár kedves szó. Nagyon összetartó bandává vált ez az énekkar, és őszintén örülök, hogy a tagja lehetek. Mert olyan emberkéket ismertem és szerettem meg itt, akik egytől egyig remek humorérzékkel vannak megáldva, érzékenyek, és nem utolsó sorban emberek ebben az embertelen világban. Hálás vagyok a Dániai útért, és a Dániaiaktól tanult összetartásért és elképesztő szeretetért :)
- Lelkiatyám és családja ismét egy hétvége erejéig... és borzalmas volt.
Dehogy volt az, de ezt nem lehetett kihagyni :D (Elnézést, ezt csak Lelkiatyám érti :) ő viszont remélem, értékeli :D) A gyerekeket még mindig a szívem csücskében őrzöm, jó látni, ahogy hónapról-hónapra nőnek, változnak. Lelkiatyámat is mindig óriási élmény látni, beszélgetni, együtt lenni, így már csak miatta is megérné a kétszer három órás út :) Na és persze a cserkészet... a tímári kölkök is lelkesek, talán lesznek cserkészeink is... én is lelkes vagyok, ebben a hónapban kiderül, a szülők is azok-e... de mint tudjuk, Unicum, ugyebár :D
Apróságok:
Virágvasárnapon a pálmaágak és a barkák; a tömjén eltéveszthetetlen illata a hajamban; nagyszüleim mosolyát látni; éjszaka kihalt Budapesten mászkálni; kémiaórán hülyéskedni; mindössze öten hittanórán részt venni; az első közös kép Carlotaval; szerelmesnek lenni; 26 órát buszozni; buszon aludni(próbálni); nagyokat beszélgetni; órákig röhögni; új embereket megszeretni; jól megírni egy dolgozatot; gyönyörű virágokat nézni; nyári időnek és napfénynek örülni; nyári ruhát és szandált viselni; utánozhatatlan világoszöld természet; tesiórán önmagamat legyőzni; autóbuszban legelöl ülve az éjjeli várost figyelni; napfelkeltét megnézni; magamtól kipihenten ébredni egy fél órával korábban; vidámnak lenni; dániai befogadó család szeretetét élvezni; döbbenetesen finom kenyeret reggelizni; Koppenhágában a sétahajón megfagyni; a másik ember szemében Isten mosolyát meglátni
