CSI helyszínelők intróját megszégyenítő rikoltás, dübörgő zene, mindenki egy pontra figyel, és nem is hiszi el, amit lát…

Bizony, és milyen jó újra itt lenni! Na, nyugodtan le lehet tenni a köveket, az dobja az elsőt, aki időnként nem hanyagolja el a hobbijait sok minden más… hobbijáért. (Minden idők leggyengébb védőbeszéde, jegyzetbe venni.) Na, nem az a gond, hogy ne lett volna mit mesélni, mert az aztán hajajajajjajaj. Hú, de sűrű volt ez az év vége, és tudom, hogy ezt senki nem hiszi el, de nekem a január tényleg arról szólt, hogy megkíséreltem utolérni önmagam, rendet rakni fizikális és mentális értelemben… és azt hiszem, talán mostanra sikerült. Hálaadás? Lesz. Jó szokásom szerint legfeljebb nyár végén ;) Most azonban következzék egy éves összefoglaló. Ismét elmondanám, hogy köveket le. Igen, Xinaf, te is. Itt egyedül skizofrén barátunknak van joga bárkin számon kérni bármit, hiszen azt mind beláthatjuk, hogy a lelkesedése páratlan. Na, gyere apukám (anyukám?), dobjad azt a sziklát!

Mi történt Mogyeeval 2013-ban?

- Nyugis szilveszter ifisekkel, Carlotával, vetélkedővel és azzal a bizonyos Godfather koktéllal. ;) Akkor egy ilyenre vágytam, meg is kaptam, és nagyon jó is volt így. Jól indult az év.

- Január 4-én felgördült a függöny több hónap „kőkemény” munkájáról, és az osztályunk nekilátott, hogy tánc fedőnéven kétszer öt percig égesse magát a könnyező szülők és tanárok gyűrűjében. Szarkazmust félre téve, annak idején írtam róla bejegyzést (szerencsés kivétel), nem volt tökéletes, annál sokkal jobb volt. A miénk volt. Életem egyik legszebb emléke, biztos, hogy sokáig fogom őrizgetni. :)

- 18 éves lettem én. (Azóta egy évvel több is. Az a fő, hogy naprakész vagyok.) Érzem a vállamon a felelősség súlyát, hiszen megnyíltak előttem az átláthatatlan üvegű, titkokat sejtető üzletek, melyeknek ajtaján ott a szektajel, a 18-as karika… fejezzétek be a röhögést, a Nemzeti Dohánybolt nem térfa! És most már én is bemehetek. Hogy mit keresnék ott, az egyelőre rejtély. De megtehetem! :)

- Lelki atyám már nem is annyira kicsi családjával, cserkészek, vonatút, sötét hajnal és a Keleti utánozhatatlan légköre, avagy Timár mindig hazavár! Sajnos ebben az évben mindössze háromszor, voltam olyan pofátlan, hogy utazás helyett inkább érettségiztem. Igen, én is érzem, hogy ezt fordítva kellett volna. Minden esetre egyszer egyik lelki húgom is velem tartott, és persze a kölykök, R., G., és a három kis B. mindig, minden helyzetben a legjobbak. :)

- Nyílt napokon beleszippanthattam az egyetem varázslatos világába, amit szeptembertől óhajtottam rendszeresen belélegezni. Ó, én kis naiv. Ember tervez, ponthatár végez. De eleget rinyáltam már erről, és azóta kiderült, hogy tényleg mindig minden okkal történik. :)

- A kelleténél egy kicsit rohanósabb Nagyböjt és Húsvét, de ami igazán számít, arra mindig jut elég idő. Szerencsére. :) A hideg senkit sem tart vissza, a nagycsütörtöki vacsi mindig finom, ha nagypéntek, akkor Passió (igen tisztességes közösséget térítettem már meg), a nagyszombati vigília mindig a legklasszabb része, és már el sem tudom képzelni a húsvétot a hajnalban kuporgós, utánozhatatlan hangulatú liturgia nélkül. Ilyenkor még inkább érzem, hogy a görögök tényleg a testvéreink. :)

- Keresztanya lettem. Egy apró élet lelki fejlődése az én gyarló, bizonytalan, sokszor remegő kezeim között van. Kicsit sem érzem magam méltónak a feladatra, elég jónak meg aztán pláne nem, hiszen annyiszor, de annyiszor bukom el én is… de Balázska mindig megadja azt a lökést, amire szükségem van. Hiszen már nem csak a saját lelkemért felelek. Köszönöm, hogy vagy nekem, kicsi keresztfiam. Köszönöm, hogy a keresztanyukád lehetek! Igyekszem nem totálisan elbukni a feladatot. :)

- A keresztelő napján volt egy éve annak, hogy úgy döntöttünk, mégiscsak elkezdjük azt a bizonyos közös utat Vele. Nagy hullámhegyeket és hullámvölgyeket élünk meg, semmi sem rózsaszín, semmi sem csillogó. De éppen ettől annyira fantasztikus. Ettől annyira igazi. Ettől annyira a miénk. Mostanra ismerjük már egymás gyengéit annyira, hogy meg tudjuk védeni a másikat, és így minden nehézséggel könnyebb szembeszállni. De ezzel együtt is még csak ismerkedünk. :) Ha egyetlen idézettel kellene összefoglalnom a kapcsolatunkat, most talán ez a legtalálóbb rá.

„You love me. Real, or not real?

I tell him: Real.”

(Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?

Azt felelem: Igaz.)*

/Suzanne Collins: A kiválasztott/

- Egyik nagymamám hazaköltözött az Atyához, és ő már onnan szurkolta végig az érettségi időszakomat. Ahogy annak idején is írtam, köszönöm, hogy az életem részese voltál. Mint arcvonásom, bennem élsz. Szeretlek, mama.

- Elballagtunk. Kicsit kalandosan ugyan, de csak megoldottuk. :) Több szentimentálisan könnyező írást is hagytam már a témában, nem kezdem újra. Legyen elég annyi, nyolc év, az nyolc év. Itt nőttem fel, és ezt már senki sem veheti el tőlem. És igen. Büszke vagyok rá! :)

- Érettségi a maga összes parájával, hibájával, Mogyee-bénázásával, sikerével, kudarcával, könnyével, nevetésével és tételekre öntött kávéjával együtt. Nagy megmérettetés volt, félig el is hasaltam rajta (nem is én lennék, ezt azért lássuk be), de mindennel együtt szépen búcsúztattam ezt az iskolát. Most már szép emlék, de azért nem mennék neki újra. :)

- Szerenádok és bankett. Mind-mind a felnőtté válásunk apró mozzanatai. Sokszor éreztem őket terhesnek, vagy muszájnak, de így utólag nagyon örülök, hogy mindenben részt vettem. Hozzá tartozott ahhoz, hogy elengedjem ezt az osztályt, ezeket a tanárokat, ezt a nyolc évet. És ráadásul a napokban kikerült a tablónk… tényleg vége, srácok. És milyen szép volt!

- Csehország anyuékkal, ami gyönyörű, jó sörökben gazdag, igazi kincseket rejt, és nagyon kellett. Klassz érzés, hogy még mindig tök jó anyáékkal együtt utazni. :) Cserkésztábor, Mária-lány tábor, egy hét Carlotával, HungaRio, zarándoklat, pihenés, napfény, vízpart, fagyi, lángos, esküvő, unokatesó, barnulás, leégett váll és gyönyörű naplementék. Már írtam a nyárról bővebben, legyen csak így ömlesztve, csak az „íziért…” ;)

- Ponthatárok, és Mogyee nem lett egyetemista. Nem baj, idén már az lesz. Sose hagyjon el bennünket a remény, ugye. :) Mellesleg a sok rinya után csak ráébredtem, hogy Isten tényleg nem véletlenül rendezi úgy a szálakat, ahogyan. Okkal nem lettem pszichológus-palánta, és okkal tapasztaltam meg azokat, amiket. Ma már egy kicsit másik Mogyee írja ezt a bejegyzést. Ahogy egyszer valaki nagyon okosan megfogalmazta: Plans change, and people change! (A tervek változnak, és az emberek is változnak.)

- Munkakeresés, életem első önéletrajza, állásinterjúja… éééééééés megkezdődött a gyönyörű, szenvedélyes, rövid, ámde dicsőséggel teljes két és fél hónapom az IKEA kötelékében. Kissé szeszélyes volt a kapcsolatunk, sokat követelt, de rengeteget adott. Fantasztikus embereket, megszámlálhatatlan mennyiségű tapasztalatot, türelmet, odafigyelést, precizitást, tisztességet… nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy még a matektudásomon is dobott valamennyit. Érdekes tapasztalat volt egy igazi, vérbeli multicégnek dolgozni. Megvannak az előnyei és a hátrányai, azt hiszem, elég, ha ennyit mondok. Hálás vagyok azért a két és fél hónapért. Nem, nem az IKEA szellemisége miatt. Bár azért az is megér egy misét. :)

- Egy nagyon durván szétcsúszott advent, és egy karácsony, aminek a hangulata sehogyan sem akart megjönni… aztán mégiscsak ott álltam  a karácsonyfa alatt, átadtam az ajándékokat, eljátszottam a pásztorjátékot, és bevonultam az éjféli misére… és a szívemben igenis ott volt az a semmivel össze nem hasonlítható melegség. A karácsony a kedvenc ünnepem, és ezt nem vehetik el tőlem! Idén ugyan megpróbálták, de én kitartó vagyok. ;) Nagy, családi vizitek, hatalmas kajálások, barátok, bor, forró csoki, forralt bor, pulyka, bejgli, kacagó gyerekek és mosolygó, meghatott felnőttek. Kár, hogy csak egyszer van egy évben. :)

- Unokatestvérkém egy éves lett… hihetetlen, hogy szalad az idő. Igazi élmény nézni, ahogy ez a bújós kis boszorkány bearanyozza a mindennapjainkat, ahogy a nagynéném lassan anyává válik, és ahogyan a sok nehézségen és mély szakadékon keresztül átlavírozunk ezzel a kis csodával, aki a mi igazi reményünk. Bíborka a bizonyíték, hogy minden gyermek egy igazi ajándék. Köszönjük, hogy vagy nekünk! :)

- Bulizósabb szilveszter, a társaság a régi, a poénok újak, de mindig jók, és nagyon király dolog, amikor a vetélkedő, a koktél, az utcai tűzijáték, az éjféli himnusz és áldás a templomban és a hajnalig tartó táncolás megfér egymás mellett. :)

Hú, jó hosszúra sikerült… de ez van, 2013 mozgalmas év volt, a változások éve. Az egész életem gyökerestül kifordult önmagából… és én egy cseppet sem bánom! Sok mindent köszönhetek 2013-nak, rengeteget nevettem, sírtam, adtam és kaptam, tapasztaltam és tanítottam. 2014 legyen az újrakezdés éve! Legalábbis nekem. :) Szóljon az új évhez egy igazán jó dal, és legyen ez a himnusza! Hiszen kívánhatnék jobbat nektek, mint azt, hogy kezdjetek el élni…