A kedves olvasó többször is megdörzsöli a szemét. Frissít a lapon, majd újra hitetlenül bámul. Nem hiszi el, amit lát. Megkérdezi a többi olvasót, de mind ugyanazt tapasztalják. Ez csak egyet jelenthet…
Mogyee, hát te élsz?!
Bizony srácok, de még hogy! Fergeteges nyaram volt, és még mindig zajlik. Ez két dolgot jelent. Az egyik, hogy ki kell élveznem. A másik, hogy gyakorlatilag még nem késtem el a tavaszi hálaadással. Hiszen én csak annyit ígértem, hogy érettségi után. Nos, tagadhatatlanul utána vagyunk… problem? ;)
Mit szerettem a tavaszban?
- Végehajrában egyre többször hallani azt a bizonyos „é” betűs szót. Te jó ég, hogy be voltam tojva tőle… minden pillanatot kihasználni a tanulásra, a szociális élet teljes felszámolása, a pillanat, amikor rájössz, hogy igazából négy-öt óra alvással is működik az ember, és persze ugrásszerűen megnő a népszerűséged – nem-nem, nem téged szeretnek, a tételvázlatodat. Ja, és van egy plusz atlaszod? Szép idők voltak azok :)
- Nagyböjt keresztutakkal, nagyhét, feltámadás… és persze az immár szokássá vált látogatás hajnalok hajnalán görög testvéreinknél. Ennek a nagyhétnek MINDEN egyes napján teljesen szétáztam (esernyő? az miiii?!), egy héttel húsvét előtt még havazott, és téli nagykabátban is megfagytunk… ejnye, Dér Jankó, nem kell ennyit trollkodni Nyuszival… (aki hülyének néz, Öt legenda című mese. Nézzétek meg.) Minden évben nagyon várom a húsvétot, és minden évben teljesen más, mint amilyennek elképzelem. Sokkal, de sokkal jobb. Nagypénteken nem öltöztem, és néztem, ahogy bevonul az asszisztencia… ott voltak a kis lánykáim, fagyoskodva, de büszkén… ilyenkor bizony nem nehéz hálát adni. :) Ja, és B. atya jó fej. Mármint eddig is tudtam, de most szembesültem is vele :)
- Próba érettségik, amiknek hála megállapíthattuk, hogy még sokkal kevesebbet tudunk, mint azt korábban hittük. Egy osztálytársammal angolórán úgy döntöttünk, hogy az osztály létrehoz egy saját Mc’Donalds-ot. Aki jobban érettségizik, az üzletvezető. Közepesek a kasszasoron. A legbénább budit takarít :)
- Újabb meccsek. A piros sarokban Mogyee, a kék sarokban angol C-típusú nyelvvizsga. Fight! Az egyik listeningnél rappeltek, mire a mellettem ülő srác lelkesen táncra perdült. Ilyen jó hangulat is ritkán van arrafelé :) Végül egy-egy százalékkal csúsztam le… tehát legközelebb már hozzám vágják :) Reméljük.
- Csak nem bírom kihagyni… Lelkibátyám és lelki húgom mégiscsak rájött arra – amit amúgy a környezetükben mindenki tudott –, hogy nekik együtt sokkal jobb. Igen, kicsit belterjes a család… na és? Aaaaaaannyira cukik :D
- Keresztanya lettem! Egy apró élet lelki fejlődése mostantól az én ügyetlen kezeim közt hever. Óriási felelősség, de az egyik legédesebb teher, amit csak magára vehet az ember. Egyáltalán nem érzem magam méltónak vagy elég jónak a feladatra, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy Balázska semmiben se szenvedhessen hiányt ezen a téren :) Isten áldjon, kicsi keresztfiam!
- Egy év. Tudom, hogy lesz idő, amikor ez semminek fog tűnni… de most még nagyon is számít. Nem volt végig rózsaszín, nem mindig könnyű, és nem mindig felhőtlenül boldog. Sokat dolgozunk rajta, és bőven van még hova fejlődnünk. De tudjuk, hogy egymás mellett a helyünk, tudjuk, hogy hová tartunk, és mit akarunk. Tényleg nem mindig egyszerű… de mellette kiteljesedtem, és olyan boldog vagyok, mint előtte soha. Őt választottam, és egy életre. Most már tényleg tudom, milyen érzés, amikor a szívem hazatalál :)
- Nick Vujicic: Ne add fel… egészen katartikus élmény volt, gyakorlatilag felváltva végignevettem és végigbőgtem az előadást. Olyan elképesztő erő van abban az emberben, ami nem lehet véletlen. Komoly megerősítést kaptam, hogy mi az én utam. És persze kötelező jelleggel szánalmasan gyengének éreztem magam :) Jobbkor nem is jöhetett volna. Nagyon örülök, hogy elmentem, komoly hiba lett volna kihagyni. (Aki nem tudja, kiről beszélek, itten nézze csak meg:https://www.youtube.com/watch?v=JkxtlwX8LB0)
- Bolondballagás és ballagás. Utóbbinak egy teljes bejegyzést szenteltem, azt most hanyagolnám… előbbi pedig nagyon különleges volt. Ötödikes korom óta vártam arra a pillanatra. Sokszor elképzeltük, milyen lesz, minek öltözünk, és hogyan kiabálunk… eljött, szó szerint végigbuliztuk az iskolát, és elköszöntünk mindentől. Akkor még tényleg nem fogtam fel. Utólag érzem, hogy erre szükségünk volt. Mindünknek. Egy olyan élmény marad, amit talán sosem felejtek el :)
- Érettségik, írásbeli fordulók. Remegős lábakkal mentem be majdnem minden reggel. Ne kerteljünk, nem vagyok büszke az eredményeimre. Szóbelivel később ugyan szépítettem, de ezzel együtt sem vagyok elégedett (és mint utólag kisült, az egyetem sem :D). Viszont sikerrel vettem az életem egyik nagy megmérettetését, és ha nem is sikerült annyira jól, mint szerettem volna, helyt álltam. Az évek, hónapok óta felettünk lebegő mumus lecsapott… és nem is volt olyan szörnyű. Nem mondom, hogy nem kell tőle tartani, és hülye, aki fél, mert nem az. Igenis, ez egy hatalmas megpróbáltatás, addigi életünk legkomolyabbja. Nem, nem a tudásszint miatt, amit követel, mert az bolhapuki. A pszichés terhelés itt a legerősebb. Én ezen elbuktam… sebaj, tanultam belőle, júniusban arattam! De erről majd a nyáriban ;)
- Angol érettségi után írásbeli fordulók lezárásaképpen mozi osztálytársakkal – akik talán idén váltak igazán barátokká. Együtt ökörködtünk, nevettünk, nosztalgiáztunk, és buliztunk a filmen. Talán akkor már kapizsgáltuk, hogy ennek tényleg mindjárt vége… de igazán még nem fogtuk fel. De egy nagyon király délután volt! :)
- Szerenádok megkezdése mit sem sejtő tanárainknál. Akihez elmentünk, mindenki olyan szeretettel és készüléssel várt bennünket, ami tényleg megható :) A tanárokat megfigyelni saját, természetes közegükben meglehetősen izgalmas feladat :) A magyartanárnőm közvetlensége mint mindig, ezúttal is levett a lábamról (még a menyasszonyi ruhája is előkerült!), és bepillantást nyertünk a „színfalak” mögé. Szép szokás ez, és nagyon örülök, hogy nem hagytuk ki :)
- Konzultációk, nekem csak történelemből, és otthoni tanulások Vele. Furcsa volt úgy az iskolában lenni, hogy gyakorlatilag már nem tartozunk oda… a konzultációk hangulata is annyira más volt, sokkal oldottabb. A tanárok is egészen máshogy álltak hozzánk… mindannak, amit eddig csak távolról figyeltünk az öregdiákoknál, most mi lettünk a főszereplői. Még most, több hónap távlatából is érzem azt a semmivel össze nem hasonlítható, furcsa érzést. Furcsa dolog felnőni.
- Egyik nagymamám hazaköltözött a Mennyei Atyához. Rengeteg mindent kaptam tőle, és úgy érzem, a negyedét sem tudtam visszaadni… de lassan megbékélek vele. Ő már jobb helyen van… és ahogy anno is írtam, „mint arcvonásom, ő bennem él” :)
- Az Ő szülinapja. Először a felkelő nappal ünnepelni, majd szűk családi körben. Olyan jó érzés, hogy már teljesen elfogadtak, és mindkét család természetesnek veszi, hogy mi összetartozunk. Ez olykor hihetetlenül sok erőt ad :) És az én kicsit talán meghökkentő ajándékom, a MURDER kiállítás. Szeretnék neki külön bejegyzést szentelni, reméljük, egyszer összejön :) Addig is: hihetetlenül fontos a mondanivalója, és nagyon igaz.
- És végül persze az ébredő természet, a rügyező fák, a csicsergő madarak, az egyre több napfény, és a fűben ücsörgés :) Friss gyümölcsök, virágillat mindenfelé, és elég egy pulcsi is… szeretem a tavaszt :)
Apróságok:
hónyulat építeni; buszmegállóban énekelni; angolórára járni; hóesésben forró kávét szürcsölni; hidegben nem fázni; másoknak segíteni; keresztutakat végigjárni; húsvétra készülődni; Mária-lány ruhát kimosni; büszkének lenni; bőrig ázni; szoknyát hordani; kézen fogva sétálni; összebújni; megbocsájtást érezni; feltámadásnak örülni; örömhírt továbbadni; locsolkodni; csokitojást enni; nyelvvizsgázni; listeningen táncoló sorstárssal összenevetni; mások boldogságának örülni; évfordulót forró csokival ünnepelni; teaházba menni; keresztanyává lenni; apró életet a karomban tartani; csalódásból tanulni; próba érettségit írni; kínunkban röhögni; üvöltő zenére végigtáncolni az iskolán; hippinek öltözni; jelmezemet bátyámmal összerakni; kész tablóban gyönyörködni; tanárokkal beszélgetni; ballagni; virágokat kapni; együtt vacsorázni; nagyon megható idézetet kapni; énekelni; fényképezkedni; Pest felett felkelő napot figyelni; ébredő várost csodálni; a Gellért-hegyen keringőzni; kiállításon részt venni; fontos dolgokra ráébredni; érettségizni; moziba menni; nosztalgiázni; ökörködni; stáblista zenéjére táncolni; random emberekkel az érettségimről beszélgetni; konzultációra járni; Vele együtt tanulni; babákat ölelgetni; érezni, hogy a távolság néha nem számít
Végül a tavasz idézete, ezúttal Tőle:
Én: Olyan jó, hogy nem csak fogjuk egymás kezét, hanem összekulcsoljuk. Ez olyan… erős. Eltéphetetlen.
Ő: Igen, tényleg. És tudod, mikor tartod még így a kezed?
Amikor imádkozol.
