Sok mindenről írnék mostanság. Van, amiről még nem lehet, van, amit még én nem akarok meg írni, és olyan is van, amihez szimplán nincs ihletem, hogyan is kezdhetnék bele. De nem akarom teljesen elhanyagolni a blogot (így is tisztességes ideig megtettem *zavartan fütyörészik*) Most csak pár sor, pár gondolat, ami nagyon-nagyon megfogott. Talán még annál is jobban. Hogy miért? Azt most hadd ne kelljen elmagyaráznom... csak élvezzétek, ahogyan én is. Talán először olvassátok, talán sokadjára, a lényeg ugyanaz. Remélem meglátjátok benne, amit én...

- Törvényen kívüliként érkeztetek hozzánk - kezdte. - Vadorzók, erőszaktevők, adósok, gyilkosok és tolvajok voltatok. Gyerekként érkeztetek hozzánk. Egyedül, láncokban, barátok és becsület nélkül érkeztetek hozzánk. Vannak közöttetek, akik büszke házak nevét viselik. Másoknak csak fattyú nevük van, vagy egyáltalán nincs nevük. Ez nem számít. Mindez már a múlté. A Falon mindannyian egyetlen ház vagyunk.

- Ma este, amikor a nap lenyugszik és az éjszaka sűrűsödni kezd, leteszitek az eskütöket. Attól a pillanattól kezdve az Éjjeli Őrség Felesküdött Testvérei lesztek. Megtisztultok a bűneitektől, adósságotokat elfelejtik. Ugyanígy kell elfelejtenetek a korábbi kötődéseteket, félretennetek haragotokat és elfelednetek régi sérelmeket és örömöket egyaránt. Itt újra kezdtek mindent.

- Az Éjjeli Őrség tagja az életét a királyságnak szenteli. Nem egy királynak, nem egy úrnak, sem pedig saját vagy ura házának. Nem az aranynak, nem a dicsőségnek, sem pedig egy asszony szerelmének, hanem a királyságnak, annak minden lakójával együtt. Az Éjjeli Őrség tagja nem házasodik meg és nem fog fiakat nemzeni. A mi hitvesünk a kötelesség. A mi szeretőnk a becsület. Ti vagytok csak a fiaink, akiket valaha megismertünk.

- Megtanultátok az eskü szövegét. Jól gondoljátok meg, mielőtt kimondjátok őket, mert ha egyszer magatokra öltöttétek a fekete ruhát, már nincs visszaút. A szökés büntetése halál.

(...)

- Halljátok szavaimat, és tanúsítsátok eskümet - szavalták. A hangjuk betöltötte a homályos ligetet. - Sűrűsödik az éj és elkezdődik az őrségem. Nem ér véget halálom napjáig. Nem veszek feleséget, nem birtoklok földet, nem nemzek gyermeket. Nem viselek koronát és nem aratok diadalt. A helyemen élek és halok meg. Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi. Az Éjjeli Őrségnek ajánlom az életemet és becsületemet a mai éjszakára és mindegyikre, amely ezután következik.

Az erdő elcsendesedett.

- Gyermekként térdeltetek le - csendült fel Bowen Marsh hangja. - Most keljetek fel az Éjjeli Őrség férfiúiként!

/George R. R. Martin - Trónok Harca, részlet/