Megint viszonylag régen írtam... dehát, ez van, ha az ember már csak ilyen elfoglalt, mint én ;) Pedig témám az van bőven... hajjaj. Elsősorban írhatnék példának okáért a bérmálkozásunkról is... de nem teszem. Attól tartok, még egy kicsit ülepednie kell bennem az élménynek. Feldolgozni az átélteket. Tudjátok, mint a windows, ha elment valamit...

Igazából ma sem azzal a céllal ültem le a számítógép elé, hogy bejegyzés fog születni. Aztán persze, - mint az már oly sokszor kiderült - az eseményeket nem én irányítom. :) Ma konkrétan egy dal került elém. Tetszett a címe, és az együttest is nagyon szeretem, így hát belehallgattam. Aztán meghallgattam még egyszer. Majd mégegyszer. Aztán megint, és megint... és most írok róla.

Egyrészt nagyon szeretem a Nickelback zenei világát, az énekes hangjába meg konkrétan szerelmes vagyok (még egy ilyen nagy hang-szerelmem van, a Linkin Park énekese, Chester Bennington). Másrészről a cím alapján már eleve ígéretesnek tűnt maga a dal... és nem kellett csalódnom, a dalszöveg hihetetlenül jó. Nem, ez nem is jó kifejezés... hihetetlenül megérint. Igen, ez az. Szó szerint, mintha valaki figyelmeztetőleg megbökdösné a vállamat. A harmadik, ami megfogott, az a videoklip. Kényes téma, az ilyen kisfilmeket nagyon könnyű elképesztően elrontani. De ez most... nem, nem tökéletes, mert olyan nincs. De nagyon ideillik, nagyon hangulatos, és teljesen átadja, amit éreznünk kell... külön-külön is, és a három együtt is tizesből huszas. 

Persze, lehet egy kicsit csóválni a fejeket, hogy egy kicsit negédes, álomvilágos az egész. Persze, hogy az. De attól még nagyon durván igaza van. Gondoljunk csak bele! Hányszor halasztunk el dolgokat, mondván: majd holnap! Majd holnap megcsinálom. Majd holnap megkérdezem. Majd holnap elmondom. Majd holnap megnézem. Majd holnap bocsánatot kérek. Majd holnap megbocsátok. Majd holnap, majd holnap, majd holnap... ez mind szép és jó. De honnan tudjuk, hogy lesz még holnap?

Félre értés ne essék, én senkit sem akarok depresszióba kergetni, hogy hamarosan itt a világvége... éppen ellenkezőleg. Tudom jól, a keresztény tanítás nem igazán szereti a Carpe diem elvét... de én szeretnék egy másik megközelítést használni, és figyelembe venni a latin mondat szó szerinti fordítását: Ragadd meg a napot!

Jézus azt mondja a Bibliában: "nem tudhatjátok a napot és az órát", ennek megfelelően készen kell állnunk, hogy akármelyik pillanatban egyenes derékkal megállhassunk az Úr színe előtt, és büszkén tehessük le a kezébe az eddigi életünket. Viszont Isten nem azt várja, hogy a szobánkba zárkózva, rózsafüzért morzsolva várjuk a végítélet napját. Sokszor elhangzott már a kérdés: miért élünk egyáltalán, ha egyszer úgy is vége lesz? Én úgy gondolom, magáért az életért élünk. Hogy küzdjünk, hogy elbukjunk, hogy felálljunk, hogy féljünk, hogy reméljünk, hogy szeressünk, hogy higgyünk, hogy megbocsássunk és bocsánatot kérjünk, hogy alkossunk, hogy sírjunk, hogy nevessünk, hogy igaz barátokra találjunk, hogy csalódjunk, hogy szerelmesek legyünk, hogy tanuljunk és tanítsunk, hogy továbbadjuk az életünket... egyszerűen azért, hogy éljünk. Persze, lehet mondani, hogy akkor minek ennyi szenvedés? Mert a rossz nélkül nem tudnánk felismerni a jót az életünkben. Ez a mi nagy feladatunk itt a földön. Nem szabad hagynunk, hogy a rossz elnyomja a jót. Az élet apró csodáiért élünk - ahogy én erről minden hónap végén meg szoktam emlékezni.

Nem azt mondom, hogy dobjunk el mindent, ne tanuljunk és mindent bele, mert éljen az élet... nem. Azt mondom, hogy éljünk úgy, mintha a követekező napon Isten előtt ébrednénk. Ne halogassuk a dolgokat! Ne fetrengjünk az önsajnálatban! Persze, könnyen beszélek, hiszen én tudom, mit akarok kezdeni az életemmel, és viszonylag kevesen vagyunk így... tisztában vagyok vele, hogy szerencsés vagyok. De még előttem is hosszú út áll, mint mindenki előtt. Mindannyian küzdünk a holnapért... csak közben el ne felejtsünk élni a mában is. Carpe diem! Ragadd meg a napot! Ragadd meg a szépségét! Ragadd meg az eső illatát, a nap fényét, egy barátod mosolyát, egy szívből jövő kacajt, egy megható pillanatot... ragadd meg és éld át! Mert Isten arra teremtett minket, hogy mindenben őt dicsérjük. És mennyivel könnyeben megy ez, ha a legapróbb dolgokban is Őt keresem, és átélem! 

Ezért mondom most nektek a tanácsomat. Fel a fejjel, és mosolyogjatok! Ne várjatok a holnapra! Csináljátok meg ma! Mondjátok el ma! Kérdezzétek meg ma! Nézzétek meg ma! Kérjetek bocsánatot ma! Bocsássatok meg ma!

Persze, vannak dolgok, amibe egyszerűen nem lehet csak úgy durr bele fejest ugrani... ezeknek időt kell hagyni. De kérlek Uram, adj nekem elég erőt, hogy meg tudjam különböztetni a kettőt! Hogy ne ugorjak fejest egy komoly döntésbe... de ugyanakkor ne hagyjam elsuhanni magam mellett a lehetőségeket!

Hallgassátok meg az alábbi dalt, angolul kevésbé tudóknak lentebb a szöveg. És közben gondolkozzunk el együtt. Ha a mai lenne az utolsó napom...

Ha a mai lenne az utolsó napod

A legjobb barátom adta a legjobb tanácsot-
Azt mondta: minden nap ajándék, és nem alapvető jog.
Használj ki minden lehetőséget, hagyd hátra félelmeid,
És próbálj kevésbé kitaposott ösvényeket választani. 
Mindig az első lépés a legnehezebb.

Ha a mai lenne az utolsó napod
És a holnap már túl késő lenne,
Búcsút tudnál mondani a tegnapnak?
Úgy élnél, mintha minden pillanat az utolsó lenne?
A régi képeket hagyd a múltban
Minden centet jótékonyságra költenél?
Ha a mai lenne az utolsó napod.

Az életed éld szembefordulva az ösztöneiddel
Ami megéri a díjat, az megéri a harcot.
Minden másodperc számít, nincs második próbálkozás
Úgy élj meg, mintha nem élhetnéd meg újra.
Ne potyázz a saját életedben!

Ha a mai lenne az utolsó napod
És a holnap már túl késő lenne,
Búcsút tudnál mondani a tegnapnak?
Úgy élnél, mintha minden pillanat az utolsó lenne?
A régi képeket hagyd a múltban
Minden centet jótékonyságra költenél?
Felhívnád a régi barátokat, akiket sose látsz?
Idézd fel az emlékeid-
Megbocsátanál az ellenségeidnek?
Megtalálnád az embert, akiről álmodsz?
Addig-addig esküdözöl istennek,
Hogy végül beleszeretsz valakibe.
Ha a mai lenne az utolsó napod.

Ha a mai lenne az utolsó napod
Ápolni kezdenél egy törött szívet?
Tudod, sose késő, hogy a csillagokért nyúlj-
Nem számít ki vagy,
Szóval tégy meg mindent, amit meg kell tenned érte.
Mert nem tekerhetsz vissza egy percet se, az életből
Semmi ne álljon az utadba,
Mert az idő sose a te oldaladon áll.

Ha a mai lenne az utolsó napod
És a holnap már túl késő lenne,
Búcsút tudnál mondani a tegnapnak?
Úgy élnél, mintha minden pillanat az utolsó lenne?
A régi képeket hagyd a múltban
Minden centet jótékonyságra költenél?
Felhívnád a régi barátokat, akiket sose látsz?
Idézd fel az emlékeid-
Megbocsátanál az ellenségeidnek?
Megtalálnád az embert, akiről álmodsz?
Addig-addig esküdözöl istennek,
Hogy végül beleszeretsz valakibe.
Ha a mai lenne az utolsó napod.