Még nem találtam vissza az igazi nagy dömpingre a bejegyzések tekintetében, de több minden tervbe van véve! Addig is viszont álljon itt magabiztossággal a következő havi boldogság-morzsácskákból egy válogatás. Mert terápiának sem utolsó. ;) Hajrá, hajrá, fel mindenki, adjunk hálát!

Mit szerettem októberben?

- Vettem egy brutálisan nagy levegőt, és nekiestem a ruhásszekrényeim kategorikus átszelektálásának. Nem ismertem kegyelmet, amire már legalább két éve rá sem néztem, annak mennie kellett! Na, nem a kukába, első körben ismerősökhöz, aztán pedig oda, ahol még nagy hasznát vehetik. Rengeteg gyerekkori ruhánk került napvilágra, nem is beszélve a régi jelmezeinkről, amiket még a nagymamám varrt nekünk… Superman, Tavasztündér, meg a többiek, na és egy régi tábori nyakkendő... Nagyon jó volt a ruhakupacok felett kicsit nosztalgiázni, rendezni a soraimat, aztán mindent becsomagolni, és helyet adni egy átláthatóbb, rendezettebb környezetnek. Tudjátok, szeretem a szimbolikáját. Kicsi rendrakás magamban, és a környezetemben is. És elférek! Még szokom az érzést. :D Na és persze a projekt még messze nem ért véget, hátravannak a könyvespolcok… a cél karácsonyig végezni!

- Már az első hírek óta, hogy érkezik majd hozzánk, hihetetlenül látni akartam a WordPress Sajtófotó kiállítás idei tárlatát, amely kiegészült az elmúlt hatvan év díjnyertes fotóinak válogatásával is. Aki ismer, az talán tudja, hogy nagyon szeretek fényképezni – bár én persze elég kezdetleges technikával, és nagyon hobbiszinten űzöm az ipart. De az egyik kedvenc művészeti ágam a fényképészet, mert hihetetlen, mennyi tehetséges ember mennyi különböző látásmóddal enged bepillantást az élet mindennapjaiba. Valamint állítom, hogy a mai napig egyetlen művészeti ágazat sem tudja úgy, olyan hihetetlen erővel visszaadni egy emberi tekintetben rejlő végtelenséget, mint ahogyan azt a fényképek teszik. Vele fel is kerekedtünk, és meg is látogattuk a kiállítást, és mondhatom, hogy minden fillérjét megérte az amúgy egyáltalán nem drága jegy. Elképesztő, micsoda érzések áradtak azokból a képekből… és nem csak a háborús övezetben készült képeket tekintve. Nagyon fontos kiállítás, ami bár nem való mindenkinek (nem értem, mit kerestek alsós, kisiskolás csoportok ott…), mégis mindenkinek látnia kéne. (ízelítőnek álljon itt egy a rám legnagyobb hatást gyakorolt képek közül… csak nézzétek a tekintetét.)

- Nagymamámat a hetvenötödik születésnapján némi egyeztetési malőr folytán alaposan megleptük. :D Ő bár szabadkozott, de egyrészt mind hibásak voltunk, másrészt sehol sem eszik az ember olyan finom maradékokat, mint ott, harmadrészt pedig sajnos szeptemberben nem jutottunk le hozzájuk, így kétszer akkora örömet okozott egy délutánt velük tölteni. Bátyámmal hatalmasakat beszélgettünk a világ dolgairól, mert néha ezekről is fontos szót ejteni. :) Nagyokat sétáltunk a sápadt őszi napfényben, az égetett avar utánozhatatlan, csípős illatával… És persze, ha már arra jártunk, megköszöntöttük drága keresztfiacskánkat is, és nem győztünk hüledezni, hogy már három éves. Régen mindig kuncogtam az időseken, de egyre inkább érzem, hogy igazuk van. Repül az a fránya idő…

- Egy nagyon találó prédikáció a hónap utolsó vasárnapján. Az evangéliumi szakasz Márk evangéliumából a vak Bartimeusról szólt, akit a hite gyógyított meg. A. atya remek párhuzamot húzott a mai világ és e között az igeszakasz között, melynek végső konklúziója az volt, hogy szükségünk van az Isten által megadható tisztánlátásra ahhoz, hogy átlássuk a saját életünket, lássuk a gyengeségeinket, lássuk azokat a pontokat, ahol még küzdenünk kell önmagunkkal… és egyáltalán, lássuk tisztán, igazán azt, ahová és ahogyan az erőt kérnünk kell. Nagyon aktuálisnak érzem a saját életemre, nagyon hallanom kellett.

- És természetesen ömlesztve, a nagy betűs ŐSZ! Számomra mindig az október az „igazi” őszi hónap, hiszen szeptemberben még sokszor nyári időjárás tombol, még a levelek sem színesednek igazán, novemberben pedig én már a karácsonyon pörgök (szeretnék egy kis elismerést, amiért ilyen jól visszafogom idén magam, MÉG nem kezdtem el rá mániákusan készülni, ez minimum egy tapsot ér.), de az október teljes egészében megtestesít számomra mindent, amit szeretek az őszben. Színes levelek mindenfelé, csípős hideg idő, forró teák, nagy sálak… Előkerültek az idény nagy kedvencei, a szőlő, az az igazi, piros alma, és persze a sütőtök. Ő nyújtotta hozzá a férfierőt (azaz feldarabolta nekem, a gyenge nőnek ezt az igen ellenálló zöldséget :D), én pedig női bájjal puhítottam krémlevessé, muffinná, csemegévé. Egyre jobban rákaptam a sütés-főzés ízére, kezdek belejönni, és kezdenek valóban értékelhető produktumok kikerülni a kezeim alól. Na persze, ebben nagy segítségemre van az én hősies kuktám, mert Vele még a konyhában is sokkal szórakoztatóbban telnek a percek. :) Megnéztük magunknak az őszi színekben pompázó Margitszigetet is (aki még idén nem volt, az sürgősen pótolja, mert egyszerűen meseszép!). Én már évek óta nem voltam, ezért a teljes újdonság erejével hatott rám a sziget Árpád-híd felőli csücskében, a zenélő kút mellett kialakított japánkert. Valami csodaszép ékköve lett ez a helynek, mindenképpen lessétek meg, igazi mini vízeséssel, aranyhalakkal, teknősökkel, sziklakerttel, és az év ezen szakában gyönyörűen vöröslő japán juharfával. :)

Apróságok:

régi ruhák között válogatni; gyerekkori jelmezeket megtalálni; szokni az érzést, hogy elférek :D; anyával telefonon beszélgetni; eljegyzést közzé tenni; sütőtököt sütni, főzni, megenni; forró teák; sütni-főzni; sülő sütemények illata; őszi gyümölcsök; csípős hideg idő; bőrdzseki; bokacsizma; nagy, puha, kockás sál; vastagabb, színes harisnya; tökéletes őszi színű körömlakk; színes levelek; új helyeket felfedezni; őszi napsugarak; égetett avar illata; nagyokat sétálni; szóban játszani; ködös idő; keresztfiamék huncut, vidám gyereksége; rohanó időre rácsodálkozni; elhunytról igazi szeretetet őrző fényképeket nézni; sajtófotó kiállítást megnézni; fényképek erején ledöbbenni; bérmalányommal találkozni; nagy öleléseket adni és kapni; nagyon ütős prédikációt hallgatni; mások boldogságának örülni; korán sötétedést gyertyafénnyel ellensúlyozni; illatgyertyát égetni; karácsonyi dekoráción már most csöpögni; sötétkék szalvétát találni; nevetni; mesélni; fontos, nagy dolgokról és kis semmiségekről órákig beszélgetni; nagymama világbajnok pörköltje; jövőt tervezni; álmokat szőni; a hit ösvényére még kis lépésekben, de lassan-lassan visszatalálni

A hónap idézete:

Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?”
A vak pedig így felelt: „Mester, hogy lássak!”

(Mk 10, 51)

A végére pedig még egy dalt is linkelnék nektek. Habár a szövege már a telet, a havat idézi, de valahogy hangulatában nekem nagyon illett az őszhöz. Sokat hallgattam pakolászás, sütés-főzés közben. :)