Elnézést a pár napos csúszásért, teljesen megkavarodtam itt a nagy tantárgyfelvétel fedőnéven futó Éhezők Viadalában… De most már itt vagyok én is, a január is, mert hogy ismét tartogattunk egymásnak néhány említésre való pillanatot. :)

Mit szerettem januárban?

- Huszonegy éves lettem én, ezáltal a világ minden pontján legálisan vehetnék magamhoz alkoholt, ha ez az inzulinrezisztencia miatt nem lenne erősen ellenjavallott. Hiába no, a végletek embere vagyok! :D Ennek örömére már igazán felnőttesen ültük meg ezt a jeles alkalmat, én készítettem a vacsorát és a tortát is, és tényleg semmihez sem fogható élmény volt, hogy mennyire hálásan és bóközönök közepette fogyasztották el a fontosaim. :) Minden mentes volt, és mégis ehető, éljen! Továbbá most már zömében hasznos, kelengyének való ajándékokat kapok, például palacsintasütőt, amiben végre én sem szakítom el a palacsintákat! Felnőttesebb szülinap lett, de egy cseppet sem bánom. Konyhai kiegészítők pedig mindig jöhetnek! :D

- Esett a hó! Méghozzá éppen a születésnapomon, hatalmas nagy pelyhekben és gyönyörűen, igazán megérte rá várni. És engem még az sem zavart, hogy csak múló vendég volt, mindig különleges egy kis fehér takarót figyelni, ahogy puha, nagy pelyhekben lassan belepi a várost. Olyankor egy kicsit minden olyan meghitt és tiszta, mintha csak elmosnánk a különbségeket és az éles határokat… túl messzire ment a filozofálás? Túl messzire ment. Pardon. :D

- Tanulgatjuk egymást a diétával és a mozgással, még egyelőre sok minden felfedeznivaló vár ránk, de én lelkes vagyok. Soha senki nem állította, hogy egy életmódváltás könnyű, és nos, valóban nem az. :D De mindig van, ami átbillent, amikor már nagyon elegem lenne. Na meg felfedeztem, hogy létezik cukormentes tejcsoki. Gyönyörű nap volt az. :D

- Találkozás fontosakkal, kivel hosszabb, kivel rövidebb idő után ültünk/sétáltunk össze, hogy ismét felvegyük egymás életének a fonalkáit. Még mindig borzasztóan érdekesnek tartom, hogy átalakulnak a barátságok, ahogy mi magunk is növünk és változunk, és hogy újra és újra relevanciát nyer az utas hasonlatom. Amikor mondanivalónk van egymásnak, akkor úgyis összesodor bennünket az élet, és milyen jók is ezek a találkozók! De nem kapaszkodunk görcsösen és kényszeresen, nem hisszük már, hogy egy barátság mércéje a kapcsolattartás sűrűségében mutatkozik meg, annál is inkább a minőségében. Változunk, egymás mellett vagy egymáshoz idomulva, és ezáltal változnak az emberi kapcsolataink is. Bár jómagam vagyok az élő megtestesülése annak, hogy az emberek mennyire félnek elengedni dolgokat, mostanra én is tanulom és tapasztalom, mennyivel jobban esik egy ölelés, amit nem a görcsös kényszer, hanem az őszinte találkozás öröme szül. Jövünk, mert mondandónk van egymásnak, és megyünk tovább. Aztán, ha ismét közelednek az utak, örömmel ülünk be egy szendvicsre, vagy vesszük be az Akadémia lépcsőjét a bágyadt januári napfényben. Mert ilyen maga az élet is. Lüktet, él, változik, formál, elenged, újat hoz. És ettől gyönyörű. :)

Apróságok:

hóesés; IR kompatibilis tortát kutatni; sütni-főzni-készülni; fontosakkal ünnepelni; nagyokat nevetni; nagyon jó filmeket látni; jó könyvbe belekezdeni; forró teát kortyolgatni; mentes csokit találni; karácsonyfát leszedni; az erkélyről közös erővel katapultálni :D; kelengyéket pakolászni; mézeskalácsházat újrahasznosítani; újra találkozni; nagyon szorosan ölelni; nagy dolgokat megbeszélni; megnyílni; elképesztő bizalmat élvezni; elengedni és elfogadni; bókolni; bókot kapni; nagy sál mögé bújni; napsütést élvezni; írni; filozófiailag túúúl messze jutni :D; tanulni a felnőtté válástól nem félni

A hónap idézete:

„Semmi sem azért csodás, mert örök. Hanem mert kiváltság ismerni.”
(Bosszúállók – Ultron kora)

A hónap dala ezúttal egy filmhez köthető, aminek éppen most olvasom az eredeti könyvváltozatát. Érdekes mind a kettő, talán valamelyikből kritika is lesz. Nagyon fontos és különleges perspektívát ragad meg, a dal pedig különösen közel állt a szívemhez ebben a hónapban, rengeteget hallgattam. Na meg persze elgondolkodtatott pár sora. De engem mi nem? :D