Álmodtam egy világot magamnak...

...itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt.

Hálaadás - November

2012. december 22. 23:18 - Mogyee

Tudom, tudom, ne is mondjátok... advent+roráték+karácsonyi készülődés+nyelvvizsga+érettségire tanulás+OKTV+táncpróbák+szociális élet=csúszik a novemberi hálaadás. Nem vagyok éppen időmilliárdos mostanság :) De sebaj, ahogy azt Monthy Pyton is megénekelte anno nagyon bölcsen: "always look on the bright side of life!" Tehát következzék november, ahogyan én láttam :)

Mit szerettem novemberben?

- Kedvesem szobatársa jelenleg ének-magyar szakos tanárnak tanul, és a kötelező hospitálási napját nálunk töltötte. Kicsit nehezen egyeztettük össze a dolgokat, de végül is csak össze jött :) Az ő nevében nem igazán tudok nyilatkozni, de nem egyszer láttam mosolyra görbülni a száját, a magyar tanárnőnkbe pedig szabályosan beleszeretett (nem hibáztatom érte). Ő egy remek szakmai tapasztalattal és kötelező egyetemi feladattal gazdagodott, én meg egy rendkívül értelmes és baromi jó fej embert ismertem meg a személyében. Élmény volt a nap, részemről jöhet máskor is :)

- Kedvesem húgának a szalagavatója. Olyan hamar felnőnek :') Viccet félretéve, néztem őket, és furcsa érzés volt, hogy nem sokára én következem... abszolút nem érzem magam végzősnek. Az egyik felem nagyon maradna, a másik már nagyon elszakadna... hiába na, furcsa kettősség ez. De most nem az én filozofálgatásom a lényeg :) Nagyon ügyesek voltak, de nem is ez tűnt fel igazán. Ági gyönyörű volt, de nem csak a ruha vagy a frizura tette azzá. Egyre nyíltabb és magabiztosabb, és ez nagyon jót tesz neki. Egy szép, okos, kedves és jó szívű fiatal lány, kinek szíve még szabad... uraim, húzzanak bele ;)

- Rendületlenül táncolunk tovább, mindent, ami belefér. Táncpartnerem lelkesedése valahol a béka alsóbbik fertálya alatt leledzik, de én sosem adom fel. (Update: van értelme, mostanra egészen belejött :)) A keringő zenénk gyönyörű, a rocky nagyon jópofa, palotást táncolni meg önmagában is jó buli, pláne, ha úgy lengesz a srácon, mint a győzelmi zászló. Gőzöm sincs, hogy lesz ebből a megadott dátumra komplett, színpadképes koreográfia, de az biztos, hogy ott könnyek fognak folyni. Hogy a meghatottságtól, vagy a röhögéstől, az meg már csak egy árnyalatnyi különbség :)

- Lelkiatyám és kis családja ismét befogadtak. Lassan már nem tudom hova ragozni :) Még mindig az a nyugalom és meghittség fogad, amiért annyira jó náluk lenni. Egyszerűen csak látni ezeket az embereket, akik őszintén szeretik egymást... na és persze a cserkészet is virágzik. A kölykök döbbenetesen elevenek, és szemtelenek mint a piaci légy... minek is tagadnám, borzasztóan élvezem :) Persze, lehet rám furán nézni, de én még mindig úgy gondolom, hogy nem lehet nem szeretni azokat a gyerekeket. Gondoljatok bele! Megérkezik egy csapat kölök akkora arccal, mint egy focipálya, aztán megindul a foglalkozás, és a második óra végére már azon kapom magam, hogy már megint tök jó dolgokat mondtak, megint sok mindent tanítottam - és még többet tanultam, és hogy már mindegyikük odabújik, ölelést kér. Aztán az egyikük búcsúzáskor csak odajön, egy puszit nyom az arcodra, és ennyit mond: "Olyan jó, amikor jössz, ez a legkedvencebb napom mindig!" Te meg csak állsz a szőnyeg közepén, és próbálod lenyelni a könnyeidet. Felesleges ragoznom. Ez egy csoda. Ezért érdemes élni.

Apróságok:

őszi fák alatt sétálni; egyedül hosszan vonatozni; órákig csak gondolkodni; kedvessel táncolni; összebújni; melegen öltözni; osztályvideót forgatni; táncolni; emelést elrontani; nagyokat nevetni; új embereket megismerni; magyar OKTV-t szánalmasan rosszul megírni :); tanárnővel közösen nevetni; az élet nagy dolgairól elmélkedni; az utcán spontán táncolni; igazi őszi esőben sétálni; bőrig ázni; hajszárítóval bakancsot szárogatni; karácsonyi dalokat énekelni; osztálytársakkal beszélgetni; angol filmeket nézni; angolul beszélgetni és olvasni; másokat sminkelni; szalagavatón elérzékenyülni; megelepetést kapni; közösen imádkozni; gyermek mosolyokat látni; nagyarcú-nagyhangú kölyöktől igazi bújós ölelést kapni; elkiabálni az összes hangom; kacagva szavalni; balladákat eljátszani; új zenéket találni; más dalokat rongyosra hallgatni; ifivel bulizni; idióta sorversenyeken remekül szórakozni :); dolgozatot jól megírni; ismeretlennel összenevetni az utcán; szeretetet adni és kapni; a fényt őrizni, és mindig-mindig tovább adni

Amiket szerettem...2.jpg

 A hónap idézete:

"Tenger tombol, zúg, süvít a szél,

Te emelsz fel a vihar fölé.

Uralkodsz hullámok habjain,

Szívem nem fél, Benned remél."

Szólj hozzá!
Címkék: hálaadás

A bejegyzés trackback címe:

https://mogyeee.blog.hu/api/trackback/id/tr744970421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása