Mostanában rengeteg minden történt viszonylag rövid idő alatt. Nagyon sok ismerősöm került a padlóra, és nekem is gyanúsan csapkodtak azok a bizonyos hullámok a fejem felett. És ha ez még nem volna elég, természetesen ilyenkor minden irányból jönnek a támadások. Olykor ordítani lenne kedvem... de kitaláltam valami jobbat. ;)

Egészen kicsi koromtól ki voltam közösítve szinte mindenhonnan. Bölcsi, ovi, általános iskola alsó tagozat... megkockáztatom, a jelenlegi közösségeim az elsők, ahol nem utálnak, legfeljebb semlegesnek tekintenek. Igen, én is sokat sírtam emiatt, mint minden gyerek. Nem értettem, miért nem szeretnek, velem miért nem játszanak, miért beszélnek ki a hátam mögött, miért dobálnak meg... akkor nagyon megviselt. Ám egyszer, amikor pont nagyon szomorú voltam emiatt, odajött hozzám az alsós tanítónőm, és mosolyogva ennyit mondott "Ne foglalkozz másokkal! Hidd el, hogy pont olyan értékes vagy, mint ők. És ha ezt nem látják be, az az ő bajuk..."

Azóta igyekszem így élni az életem. Félre értés ne essék - nem szarok le mindenkit, aki nem kedvel azzal, hogy "sokat veszített". De egyértelműen jobban fogadom az ilyen elutasításokat. Igyekszem mindenből tanulni és erőt meríteni. "Ami nem öl meg, megerősít!" ugyebár... ;)

Már nem kesergek azon, ami nagyon régen volt. Vissza sem csinálnám, még ha lehetőségem lenne rá, akkor sem. Nagyon sokat kaptam azoktól az időktől, és ma már sokkal pozitívabb ember vagyok ezáltal. =)

Tehát kedves mindenki, aki padlón van, akinek összecsaptak a feje fölött a hullámok, aki úgy érzi, összeesküdött ellene a világ, akit utálnak, akit kiközösítettek, aki született "lúzer", akit nem értenek meg... hallgassátok meg ezt a dalt, és higgyétek el...

VESZTESNEK LENNI NEM IS ROSSZ!