Éreztétek már úgy, hogy a ti életetek még csak-csak rendben is lenne, de körülöttetek minden és mindenki megkergült? Mindenki megbánt mindenkit, mindenki hazudik mindenkinek, mindenki elhord mindenkit mindennek a másik háta mögött... kész elmebaj. Emberek játszanak úgy egymás érzéseivel, mint a marionette-bábukkal. Csak egy a ciki. Ha egyszer elvágják azt a zsinórt, ami a babákat tartja, az elszakad. És ugyan össze lehet kötözni, de csomós lesz, a bábu már nem mozog többé ugyanolyan szabadon, kecsesen... de ugye ez megint senkit nem érdekel. A fontos, hogy nekem jó legyen, hogy én vagyok az áldozat, hogy engem sajnáljatok, én bizony nem tehetek róla... ja, és a legjobbat nem is mondtam. Természetesen mindenki hozzám szalad, mondván, legyek én okos. Vigasztaljam meg. Adjak tanácsot. Oldjam meg. Teljesen ideillőnek érzem a Rómeó és Júlia musical (szerintem) egyik legzseniálisabb dalának egy sorát...

"Legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?!"

És persze én is ember vagyok, érzésekkel. Eleve rosszul tűröm, ha valaki szórakozik egy másik emberrel. Pláne, ha szerettem az illető. Ilyenkor bizony haragra gyúlok, ha úgy tetszik, dühös vagyok. Csak persze, ezt meg nem mutathatjuk ki. Szar érzés, de ez van. Egyfelől ez roppant jó így, hiszen magunkra erőltetve a hulla magabiztos és nyugodt álarcot, felülről tudjuk szemlélni az eseményeket, és támaszt adhatunk azoknak, akiknek valóban szüksége van rá. De van ám hátulütője is, barátaim... mégpedig, hogy a ki nem adott harag nem szűnik meg, csak gyűlik, és gyűlik, és feszít belülről, mígnem elég egy egészen apró impulzus, robban a bomba, és akkor aztán az ég irgalmazzon mindenkinek...

Na azt mindannyian beláthatjuk, hogy ez nem helyes. Vannak alternatívák. Megelőzésre is tudok egy-kettőt...

1) Azonnali hatállyal, teketóriázás nélkül az elkövetett baklövés pillanatában leordítod mindenki haját, szétversz két íróasztalt, utána lenyugszol. Neked könnyebb így, de nem hiszem, hogy mindenki díjazná...

2) Azt küldöd el melegebb éghajlatokra, akitől az egész kiindult. Emberi természetünknél fogva keressük a bűnbakot, hát ha megtaláljuk, uccu neki, üsd-vágd, nem apád! Na, lássuk be, ez sem olyan szimpatikus.

3) Falhoz csapjuk a rossz hír hozóját. Negatív. Később nekünk is szar érzés, és egy ember megsérült - még csak nem is az, aki hibás.

4) Nagy ívben teszünk az egészre, és kényelmesen elhelyezkedve egy adag popcorn társaságában szemléljük az élő szereplős szappanoperát. Szintén nem jó, jóérzésű ember ilyet nem tesz...

Fasza, tehát ugyanott vagyunk. A harag gyűlik, és gyűlik, és mi még mindig nem csináltunk vele semmit. A bomba ketyeg, hamarosan robbanás várható. Mit tehetünk?

a) Evakuáljuk a szeretteinket a tíz kilométeres körzetünkből. Kimegyünk egy olyan helyre, ahol legfeljebb saját magunkban teszünk kárt, és akkor aztán jöhet minden! Végső megoldásként nem is olyan rossz, de azért ha egy mód van rá...

b) Épp az egyik szereplő panaszáradata közben robbanunk. Na akkor aztán, ami eszünkbe jut, vágjuk bátran a fejéhez! Lehet, hogy ő az egésznek az egyetlen áldozata, de hát sebaj... na, ezt azért mégsem...

c) Egyszerűen megállunk, és elkezdünk teli torokból ordítani, amíg csak a tüdőnk engedi. Az eredmény némi hangvesztés, a környezetben több beszakadt dobhártya, egy szívinfarktust kapott néni, egy rettegő cihuaua, és annál is több, értetlen tekintet. Nem rossz, feszültség kint van, megoldva semmi nincs.

d) Nemes egyszerűséggel kijelentjük, hogy innentől minket békén lehet hagyni, teszünk az egészre, elegünk van, és egy hatalmas fityiszt mutatva angolosan távozunk a szituációból. Popcorn kézbe, kényelmesen elhelyezkedünk... basszus, ez megint nem lesz jó...

e) Feljövünk a blogunkra, és gondosan kerülve a neveket és pontos helyzetleírásokat, kidühöngjük magunkat. Nem a legjobb, de átmenetileg megteszi.

Mint láthatjuk, akadnak alternatívák, de igazán semmi se jó. Hiszen az alapprobléma, ami generálja a haragot, ettől nem lett megoldva. Sebaj, azért jó volt leírni. Már csak egy kérdést ordítanék én csak egész halkan, blogger keretek között ki az éterbe...

"Legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?!"