Direkt nem írok nevet. Nagyon jól tudod, hogy neked szól, akár olvasod ezt, akár nem. Csalódtam benned, nem is kicsit... önmagában ez nem lenne akkora tragédia. De elástad magad nálam, bocsi. Nagyon kérlek, ne keress, ne írj, ne hívogass, mert már nem érdekel. Belefáradtam... meg tudod ezt érteni? Természetesen megbocsátok. Mint mindig. Megbocsátok, de ezúttal nem felejtek. Már egyszerűen nem tud érdekelni, ha baj van. Annyi mindent megosztottam veled - örömöt, bánatot, haragot... most már látom, hogy talán túl sokat is. Én igazán bíztam benned, igazán fontos voltál - de jobb is, hogy vége. Sajnos nem olyan vagyok, amilyennek elképzelsz, vagy látni szeretnél. Nem haragszom. Sőt! Minden jót kívánok neked a továbbiakban. Remélem, megtalálod önmagad ebben a hatalmas világban. Őszintén sajnállak, mert te még nem látod, amit én. Még nem látod, hogy mindenit elvesztettél... de talán nem is baj. Majd rájössz. Annyit kérek, akkor viszont ne keress. Volt idő, hogy ugrottam, ha csak egyet füttyentettél. Volt idő, amikor a te bánatod mindennél előbbre volt. De, tudod, hogy van ez... "Változnak az idők, vele változok én is..."

A lenti dal... minden egyes sorával egyetértek. Mintha csak én mondanám... Igaz, a mi kapcsolatunk másmilyen volt. De akinek kell, úgy is érti, mire gondolok. Legyen itt a vége. Legyen ez stílusosan a búcsúdal. Minden jót! És sok erőt a folytatáshoz. Szükséged lesz rá.