A napokban egy videót néztem a neten, és olvasgattam alatta a hozzászólásokat (persze, jogos, igazán megtanulhatnám végre én is, hogy itt hatalmas baromságokat lehet olvasni, de én még reménykedem.) Mindig van pár elvetemült egyed, akik felidegesíthetnék az embert, ha hagyja magát - ilyenkor jobb elsiklani felettük, és elnézően mosolyogni, ahogy egy ismerősöm is mondta: "Ne bántsd már... szegény hülye" De amit a múltkor találtam... hát, nem mondom, hogy felidegesített, de elgondolkodott. Ez volt az a mondat:

"Aki meg nem ért velem egyet, az hülye, és szenvedjen!!"

Van egy mondás. Én is nem régen találtam, de nagyon idevág.

"A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra."

Annyira jellemző... nem? Az emberek képtelenek elviselni, ha létezik egy, az övékkel nem egyező vélemény. Általában az az alapvető szitu, hogy az eltérő véleményt nem egy másik nézetként, hanem támadásként fogjuk fel (és igen, éljen a többes szám! Mert ez mindenkiben benne van, az a jobbik eset, ha csak ritka, vagy nem mutatja ki...), és ennek megfelelően teljes erőbedobással védeni a saját mondandónkat, és közben meg sem halljuk, amit a másik közölni akarna... ismerős, ugye?

Pedig ha jobban belegondolunk, nekünk is rosszul esik, amikor valaki belénk fojtja a szót egy-egy kérdésben, amiben esetleg nem értünk egyet a többiekkel. Az ügy még cikibb, ha esetleg egy egész társaság képvisel egy nézetet - mi meg ott állunk a másik oldalon. Általában ilyenkor két lehetőség szokott felvetülni.

1) Nem tágít senki sem a véleményétől, mindenki kiáll, rosszabb esetben veszekedés, sértődés lesz a vége.

2) Aki egyedül maradt a véleményével, megváltoztatja azt, úgymond "behódol" a többiek akaratának. Jobb a békesség...

Nos, szerintem egyik alternatíva sem túl szívderítő. Egyrészt, az embernek igenis joga van a véleményéhez, és ennek hangoztatásához is. Ha ezzel személyeket, csoportokat, vagy nézeteket sért meg, akkor is. Azokban az esetekben már a saját belátására bízom, nyilvánosság elé tárja-e azt. De attól még joga van hozzá. Másrészt, mert ha már megvan a véleményünk, amellett érdemes kiállni.

DE!

Ki kell állni a vélemény mellett, de úgy, hogy figyelembe veszem a többiek álláspontját is. Ez viszont nagyon fontos. Szögezzük le, nincs rossz vélemény. Lehetek valamiről negatív véleménnyel, de az sem rossz. A vélemény, az csak egy vélemény. Elképzelhető, hogy elhamarkodott. Vagy, hogy hiányos, vagyis nem ismerjük eléggé a körülményeket, és úgy hozunk valamiről véleményt. De a vélemény az még nem ítélet. Ezt a kettőt sem szabad összekeverni! Ha pedig nincs rossz vélemény, akkor érdemes egymást meghallgatni. Ki tudja, talán a másik szemén keresztül egy egészen új távlatot érthetünk meg. És még ezek után sem vagyunk kötelesek változtatni a véleményünkön. Akkor a másikat meghallgatni már igazán nem is akkora fáradtság...

Szintén téves elképzelés, hogy a barátok véleményének mindig egyeznie kell. Elárulok egy titkot, marhára nem így van. Én speciel hihetetlenül jókat tudok vitatkozni a legkedvesebb ismerőseimmel is. Mert teszem azt, ő szereti a romantikus regényeket, engem meg a hideg ráz tőlük. Vagy például én minden állatot szeretek, ő meg halálra rémül egy molylepkétől. Na és aztán... attól még nagyon jól elvagyunk. Persze, fontos, hogy barátok közt az alapvető nézetek, értékek, vélemények egyezzenek... de MINDIG lesznek különbségek. Mert két egyforma ember nincs. És ez így is van jól.

Olyan jó lenne, ha minden ember belátná, hogy nem a világ vége egy ellentétes vélemény. Nem jelenti, hogy akár a másik, akár a saját véleményem hibás lenne... az csak két vélemény. Ahány ember, annyiféle nézet, szorozva kettővel. És igen, sajnos össze vagyunk kényszerítve erre a parányi bolygóra. Ha már ez ellen nem tudunk sokat tenni, akkor megpróbálhatnánk egy picit toleránsabbak lenni a másikkal. Kicsivel több érdeklődéssel, odafigyeléssel pedig rájöhetünk, hogy tulajdonképpen nem is olyan rossz dolog vitatkozni egy jót úgy, ha odafigyelek a másikra is. Apróság, de rengeteg mindenen változtatna. Mert a véleményéhez mindenkinek joga van - neked is. De a másik embernek is!