Na igen. Nyári hálaadás, amikor már a szeptemberi is esedékes... nem fogok hazudni, nagyon-nagyon nehezen szültem meg ezt a bejegyzést. Egyrészt, a technika is ellenem szegült, másrészt pedig olyan mélyponton voltam, ahol nehéz volt pozitívnak lenni. Százszor, ezerszer elátkoztam magam, meg a nagy számat, hogy beígértem ezt a bejegyzést. Aztán morogtam, amikor ti nyaggattatok miatta... aztán rádöbbentem, hogy hiszen pont ezért találtam ki. Hogy akkor is a szépet és a jót keressem, amikor nagyon mélyen vagyok, és akkor is észrevegyem a napsütést, ha beborult felettem az ég. Lassan tisztulnak a fellegek, és ezzel együtt érkezik a nyári hálaadás. Mert ez a nyár fergeteges volt, annyi szent!

Június

- Első és legfontosabb a bérmálás. Annak idején még előtte írtam róla egy hosszú bejegyzést, mi is ez... ezt most nem ismételném meg :) Helyette az érzésekről írnék. Ez a szentség hasonlít kicsit a 18. szülinaphoz. Nagykorúságot jelent, egy ünnep... de látszólag csak egyetlen elmúló nap, semmi több. De ez a világ legnagyobb tévedése. A bérmálás szentsége eltörölhetetlen jelet hagyott a lelkemen, ezt tisztán érzem. Na persze, nem taszítottam rögtön arréb egy-két hegyet a hitem erejével :) De ténylegesen érezhető a változás. Több türelmem és kitartásom van, jobb az önkontrollom. Emellett egyre erősödik a hivatástudatom is. Napról-napra biztosabb vagyok az útban, amelyre Isten elhívott, és egyre inkább kezdem felfedezni magam körül a lehetőségeket, hogy máris - ha még csak kicsiben is, de - nekiláthassak annak, amiért engem a földre küldött Ő, aki már "anyám méhétől fogva kiválasztott engem..." Maga a szentmise gyönyörű volt. A püspökatya nagyon kedves és közvetlen, mindannyiunk védőszentjéhez mondott pár szót. Még ma is emlékszem az enyémre: "Kalkuttai Teréz anya... ennek a századnak a szentje. Kiváló példakép, de igen nehéz életcél... Ő maga Nobel díjat kapott a földön végzett munkájáért. De úgy hiszem, az igazi jutalom odafent várta." Egészen a bevonulástól kezdve remegtem, és rettegtem valamitől. Fogalmam sincs, mi volt az, de teljesen összeszorította a torkomat. Magamban fohászkodtam, hogy ki tudjam mondani azt a pár szót... és sikerült. Amint a püspökatya a krizmával felkente a homlokomat, és kezet fogott velem, minden félelmem azonnal eltűnt. Helyette hihetetlen nyugalmat, és felszabadult, tiszta örömöt éreztem. A jobb vállamat a bérmaanyám szorongatta, de úgy éreztem, a bal vállamon ott pihen Teréz anya keze is. Amint arrébb ment a püspök úr, zokogni kezdtem. Fogalmam sincs már, miért... bár, szerintem akkor sem tudtam. Olyan volt, mintha egy gigászi követ legördítettek volna a szívemről. A szentmise utáni agapén már abba sem tudtam hagyni a vigyorgást. Hihetetlenül jól esett cserkésztestvéreim kitörő üdvözlése :) Úgy köszöntött mindenki, mintha minimum lediplomáztunk volna... pedig csak beengedtük a Szentlelket az életünkbe. És mégis, hosszú idő óta nem voltam annyira boldog és felszabadult, mint akkor.

- Demokráciajáték - avagy egy nap a parlamentben diák képviselőkkel. Huszadmagammal vágtunk neki az iskolából ennek a napnak, hogy három másik iskola képzeletbeli pártjával megmérkőzve szigorítsuk a graffiti-törvényeket. Mi magunk az Ősz-ülők társasága nevet viselő, konzervatív kormánypárt voltunk. Rajtunk kívül a Téli Menedék Fórum, a másik kormánypárt, a Tavaszi Megújulás Szövetsége, a zöld párt, valamint a Jövő Nyárért Egyesülés versengett a törvényjavaslat módosításaival. Nagyon érdekes volt benézni, hogyan is folyik egy törvény elfogadása, azt hiszem, mindannyian így értettük meg igazán. Emellett én rettenetesen szeretek vitázni (vigyázat, nem veszekedni!) ha van téma és intelligens ellenfelek. Ez mind adott volt (persze, azért akadt egy nagyon heves leányzó... de hamar lehűtöttük ;) ), így azt hiszem, tényleg tanulságos és jó nap volt. Nem bántam meg, hogy elmentem, kár lett volna kihagyni.

- Nagy Milka lassúzós nap :) Ez egy guiness-rekord kísérlet volt, miszerint megpróbáltuk megdönteni az egyszerre legtöbb együtt lassúzó pár világrekordját. Korábban ezt a franciák tartották, 5030 fővel. A Margit szigeten, az atlétikai centrumban került megrendezésre. Párommal és két barátunkkal (szintén ifis pár) látogattunk ki a jeles eseményre :) Jót beszélgettünk, elnevetgéltük az időt, és még a rekordkísérlet is sikerült ;) 5188 ember - ezt nektek, franciák!

- Úrnapja, körmenettel. Isten szeret bennünket, az idő idén is nagyon szép volt :) Szeretem ezt az ünnepet. Az előkészülést, a virágok illatát, a kész oltárokat, a vonulást, a dicséreteket, az énekeket... minden évben várom, és minden évben nagyon jó :)

- Te Deum, és záró Mária-lány foglalkozás. A Te Deum is a kedvenc szertartásaim között van. Gyönyörű a dallama és a szövege egyaránt. Emellett nagyon szeretem azt a szokást, miszerint nálunk minden ballagó diákot (ovistól a diplomásokig) megáldanak a mise legvégén. Ettől mindig közelebbinek, családiasabbnak érzem az egészet, és valóban elhiszem, hogy ez az egyházközség egy nagy család :) 

- Carlota 18. szülinapi bulija. Aki ott volt, mindenki tudja, milyen király volt, aki távol volt, annak meg úgysem tudom átadni az érzést :) Egy ajándék, amit szeretettel készítettem, és valóban igazi öröm volt látni Carlota arcán a meghatottságot. Semmi hangos zene-rúgjuk ki a ház oldalát... csak egy kis grillezés, beszélgetés és hatalmas nevetések. Afféle nyárindító buli is volt ez :) És az érzés: Carlotával a barátságunk "selyemszalagja" egyszer sem szakadt el, nem kellett rá csomót kötni... persze, sok minden tépázta, és volt, hogy nagyon kevés szálacska tartotta össze. De mára igazi kötéllé erősödött, ami mindkettőnknek ott van, ha bele kell kapaszkodnia.

- Osztálykirándulás Zánkára, a Balatonhoz. Ez az utolsó hivatalos osztálykirándulásunk... és elég érdekesen indult. Nem volt kedvem úgy igazán elmenni, nyűgös és fáradt voltam, még mindig betegen indultam el... aztán folytatódott egy hosszú vonatúttal az ofőmmel, pár barátommal és a spanyoltanárral, és remekül elbeszélgettük az időt. Az időjárás pocsék volt, az eső zuhogott, de a kellemesen szocreál környezet mindünket mosolygásra késztetett :) (Édesanyám említette, hogy úttöröként járt ott, és mikor mutogattam a képeket, vigyorogva megjegyezte: "ez a világon semmit nem változott. De komolyan. Még a színe is ugyanaz.") Egy szobában azokkal, akiket kedvelek, egy fürdés a jéghideg vízben, zuhogó esőben felfelé slattyogás, és meleg pulcsiban a szoba padlóján fetrengve aludni, amíg a többiek kártyáznak. Esténként meglepően kultúrált kocsmában nagyon jó fej pincérnél díjnyertes forró csokit meg limonádét szürcsölni, és Katával újraindítani a lemosható tetkó őrületét :) Mindenkit megfertőztünk ;) Másnap már rögtön szép időnk volt, és bejártuk a környékbeli nevezetességeket. Nekem ez beillett egyfajta nosztalgia-útnak is, mert a keresztanyám Aszófőn él a családjával, ami szintén a közelben volt. Így az egyik kedvenc szórakozásommá vált keresni a helyeket, ahol kicsiként is le vagyok fotózva, és egy újabb képet készíteni - kb. tíz év távlatából :) Minden benne volt. Tavasbarlang, Hegyestű, Afrika múzeum, Tapolcán egy vitatható minőségű étterem, hatalmas nevetések, leégés, de rettenetesen, nagy fürdések, nagy beszélgetések, kártyázások, közös pizzázás. Számomra az osztálykirándulás soha nem a piálásról szólt, és hála Istennek, vagyunk ezzel még így egy páran. Így egy állandó csapatba verődve iszonyatosan élveztük az egész kirándulást. Végül én is rájöttem, hogy bár eleinte nagyon nem volt kedvem eljönni, mert az osztályom zöme lassan inkább csak idegesít... egyáltalán nem bántam meg, sőt. Közel kerültem jópár emberhez, akiktől nem is reméltem a barátságukat. Megtanultam azt is, hogy sokkal fontosabb pár őszinte szó és kedves mosoly, minthogy mindenkivel jóban legyél  - és sokkal értékesebb is. Mindent összevetve nagyon jó kirándulás volt, jövőre érettségi után mehet még egy menet ;) Slussz poén: összefutottam lelki atyámmal és családjával is :) Kicsi a világ? ;)

Július

- Mária-lány tábor. Gyönyörű idő, az az igazi, gatyarohasztó hőség... természetesen én nem fürödhettem egész héten, de már meg sem lepődünk :) Nagyon szeretem ezeket a táborokat, mert itt kerülünk igazán közel egymáshoz, itt válunk igazi közösséggé. Szerencsére majdnem minden lányzó velünk tudott tölteni legalább egy pár napot. Külön élmény volt, amikor a hét közepén átutaztunk Badacsonytomajra. Itt meglátogattuk Európa egyik eredeti Bazalt templomát, ami belülről gyönyörű és különleges modern képekkel felszerelt, amiken rengeteg a rejtett utalás. A vidám plébános készséggel útbaigazított minket, hogy egy jó alapos eltévedés után a déli hőségben megmásszuk a hegy legtetejét... hogy aztán csak leesett állal bámuljuk a kilátást egész délután. Templomunk egyik kedves híve, Etelka néni, és bátyja, Lajos bácsi láttak endégül minket a gyönyörű telken. A kilátás tényleg mesébe illő volt, a bazaltköveken sült hús mennyei, és a közös éneklés Lajos bácsival felejthetetlen :) Lefelé a lányok mártóztak egyet a Balatonban is, és a többeknek cserkésztáborból már ismert Böglyös kalandunkat is lezavartuk :) Sajnos egy tragédiát is átéltünk a tábor alatt, plébánosunk édesanyja csütörtökre virradó éjjel hazaköltözött a Mennyei Atyához. De még a tragédiából is tudtunk egy kis pozitívumot összeszedni: a lányokkal beszélgettünk kicsit az elmúlásról, az életről, a helyünkről a világban. Meglepően jó és érett gondolatok születtek :) Utolsó este pedig pár ministránsunk is meglátogatott bennünket. Igaz, a tábortüzet az eső elmosta, de egy finom vacsorával így is vendégül láthattuk őket. Emellett drága ministránsaim kicsit elnézték a naptárat, ugyanis azt hitték, én azon a héten ünneplem a 18. születésnapomat... a 17. névnapom volt, de a szándék a fontos :) Kaptam tőlük egy gyönyörű, Aranyhajat mintázó rózsaszín gumilabdát, amit azonnal fel is avattunk :) Minden évben eljön az a pont, amikor megkérdezem magamtól, hogy minek csinálom... aztán minden évben eljön a tábor, és már tudom a választ.

- Cserkésztábor, ezúttal tímári küldöttséggel kiegészülve ;) Nagyon izgultam a tábor miatt, hiszen már majd' egy éve én készítettem őket a fogadalomtételre, emellett akkor találkoztak először a csapattal... tehát, ahogy a nagy könyvben meg van írva, el is aludtam, és egy későbbi vonattal csatlakoztam hozzájuk :) Ennek köszönhetően viszont megismertem egy nagyon kedves és életvidám dédnagymamát. Mindig élmény idősekkel beszélgetni, hiszen annyi tapasztalatuk van a világról... csak végig kell hallgatni őket. Maga a tábor fantasztikusan sikerült, minden nehézség ellenére. Mert buktató, az volt bőven. Időjárás, rosszullétek egész hada... elkövettem egy akkora hibát, amit sosem néztem volna ki magamból. Még mindig érzek némi haragot emiatt, de aktívan harcolok ellene :) Hiába, az ember magának bocsát meg a legnehezebben :) Sokat tanultam ezalatt a tábor alatt is. Kitartásról, összetartásról, csapatmunkáról, figyelemről, együttérzésről és arról a hihetetlen szeretetről, ami körbelengi ezt a csapatot. Én sem tudom, mi a titok. Van valami varázslat ebben az egészben. A tímári srácok is csak beléptek a kapun... de a fogadalmat már úgy tették le, hogy tudtam: érzik a többet. A többet, ami nekem az élethivatásom. Ciki-nem ciki, én bizony bőgtem az avatás alatt. Tavaly augusztusban bementem egy csomó idegen gyerkőc közé... és akkor ott álltak előttem, mint a cserkésztestvéreim. Ezt az érzést soha nem tudom megszokni... és remélem, még jó sokáig élvezhetem :)

- Több pihenős nap. Szervezgettük a lengyelországi utat, elintéztem ezt-azt, barátok jöttek látogatóba, akikkel bejártuk a Szentendrei skanzent. Együtt tudtam lenni végre több teljes napot a párommal, és úgy egyáltalán, csak kicsit rápihenni a következő hónapra. Ekkor mondjuk még nem tudtam, hogy ez egyáltalán nem ártott :D

Augusztus

- Varsó - Czestochowa zarándokút. Bővebben már írtam róla... nem tudok és nem is akarok mást írni. Életem legnagyobb kihívása, de sikerült. Rengeteget tanultam. Jövőre ismétlés!

- Másfél napos mini ifitábor Velencefürdőn. Semmi különleges nem volt benne, csak fürödtünk, beszélgettünk, játszottunk és nagyokat nevettünk. Mégis, hatalmas jelentősége van. Óriási vihart éltünk túl... és a hajó úszik.  Tavaly ilyenkormár készülődött a vihar, a levegő robbanásig feszült... de most csak a nevetés és a lazítás volt. Semmi lelki célja nem volt annak a két napnak - egyszerűen csak lazítottunk. Nagyon ránk fért már.

- Egy nap Balaton a kedvesemmel, Carlotáék vendéglátásában. Semmi extra, csak fürdés, koktélozás és nagy beszélgetések. Mégis, ez a nyugis, baráti légkör már nagyon hiányzott. Mindig újra és újra rájövök ilyenkor, hogy mennyire jó is az, ha van az embernek egy olyan barátja, aki félszavakból is érti, akivel elég összepillanatniuk, és aki már két hét után is nagyon-nagyon tud hiányozni :)

- Egy nap kedvesemmel, valamint Xinaffal és párjával, aki történetesen az én egyik lelki húgom :) A baráti hangnem adott, Esztergom egy gyönyörű város, és jó volt kicsit négyesben kimozdulni. Meglepetésként találkoztunk másik lelki húgom családjával is :) Egy közös imára mindig van idő... és az érzés, hogy a számomra legfontosabb emberek kedbvelik egymást. Leírhatatlan.

- Mindenkinek hiányzott már, mi? :) Bizony, lelkiatyám és családja két napra újból a szállásadóimmá váltak. Lassan Tímárra is hazamegyek :) A különleges az volt, hogy a gyerkőcök a nagyszülőknél voltak, így majdnem két teljes napot tölöttünk kettesben lelkiatyámmal. Nagyon régen volt ilyen, és nagyon jól esett. Néha csak úgy beszélgetni mindenféléről, átlagos, hétköznapi dolgokról, nem csak a nehéz témákat felhozni az idő szűke miatt. Cserkészekkel (milyen jó leírni :) ) csak egy nosztalgia-foglalkozást tartottunk, képekkel, sztorikkal és játékkal. Minden egyes alkalommal lelkileg teljesen feltöltődve jövök el Tímárról. Most mégis, valahogy máshogyan éreztem magam kipihentnek. De nagyon-nagyon kellett már, és hihetetlenül jókor érkezett.

- Egy nap bátyámmal nagyszüleinknél. Egy napra megint úgy éreztem, hogy kisgyerek vagyok :) A nyárvégi hangulat, nagy beszélgetések a vonatút alatt, finom ebéd, nagymama kényeztető dinnyéje :) Kicsi korom óta minden nyarat a nagymamáéknál zártunk, ez egyfajta szertartássá vált. Történjék bármi, legyen bármennyire is nehéz... a ceglédi házba mindig visszatérhetek, ha újra érezni akarom a gyerekkor utánozhatatlan érzését. :) Délután a naplementében egy közös biciklizés a bátyámmal. Nem beszélgettünk közben, mégis hihetetlenül békés és jó volt együtt lenni. Bár egy lakásban élünk, az állandó napi rutin miatt csak elrohanunk egymás mellett anélkül, hogy igazán tudnánk, mi a helyzet a másikkal. Erre is jók ezek az utak, hogy újra felvegyük a beszélgetés fonalát. Ezt meg is tettük, hazafelé egy komolyabb, mélyebb beszélgetésen is túlestünk. Elmondhattam valamit, ami nagyon régóta nyomta a szívem... és úgy érzem, a kapcsolatunk csak még jobb lett tőle. Ilyenkor érzem, hogy tényleg mennyire fantasztikus dolog, ha az embernek van egy testvére :)

Apróságok:

tele templomba bevonulni; támogató kezet érezni; egy ölelést kapni, amire nem számítottam; kellemesen csalódni; teljesen elázni; pizzát enni; limonádét inni; nagyokat nevetni; dinnyét enni, hogy könyékig ragadsz tőle; sátrat verni; sátorban aludni; vihart átvészelni; gyerekeket nevelni; nagyokat sétálni; éjszaka futni; mások mosolyát látni; kemény munka eredményét learatni; cserkésztestvért avatni; érezni a szeretetet; hibázni és ebből nagyot tanulni; éjszaka egy szál pólóban sem fázni; Balatonban fürdeni; éjszakákat átbeszélgetni; csillagokat nézni; tábortűz mellett ücsörögni; önmagadat legyőzni; énekelni és táncolni; biciklizni a naplementében; hálát adni; misét hallgatni; egy képen elmélkedni; egy jó könyvet olvasni; órákig vonatozni; vonatablakból megpillantani a Balaton csücskét; homokvárat építeni; édesapámmal órákig beszélgetni; kedvesemet nagyszüleimnek bemutatni; nyelvvizsga sikerességét megtudni; másokról gondoskodni; nagyokat aludni; túrazsákból élni; virágokat kapni; nyári ruhát és szandált hordani; gyümölcsöket enni; napozni; családdal Velencei tónál strandolni; nagymama sztorijait hallgatni; mások boldogságának örülni; lángost és fagyit enni; órákig játszani; fényképezni; nagyokat sírni; anyuékkal szabadtéri esti koncertre menni; kedvesemmel és szüleivel tűzijátékot nézni; osztálytársakkal együtt hülyülni; gyerekként viselkedni; nagy öleléseket adni és kapni; érezni a nap melegét, a víz hűvösét, és közben hallgatni a zenét; angol nyelvtudást aktívan használni; új embereket megismerni; lelkiatyámmal Tisza-parton beszélgetni; együtt íjászkodni; skanzent kedvessel és barátokkal is bejárni; anyut barátnője mellett újra tininek látni; kedvesem felvételijének örülni; tömeg közepén összekapaszkodva lassúzni; súgni és hallani: "szeretlek"; két hétig háziasszony szerepét játszani; ügyeket elintézni; Lengyelországos képeket mutogatni; unokahugit már nagyon várni :); az élet nagy dolgairól elmélkedni;  magyar csapatnak szurkolni; érmeknek örülni; magyar zászlót lobogtatni; új törzshelyet találni; Judit 18. szülinapját ünnepelni; segítő kezeket elfogadni; Szűzanyának ígéretet tenni; a másik kezét fogni, csak fogni, és el nem ereszteni

Ez a nyaram kétség kívül fanmtasztikusan telt. Nem voltam a tengerparton, és nem buliztam végig az egészet... annál sokkal többet és értékesebbet kaptam ettől a két és fél hónaptól. Tudom, a lenti dal egy esti ima... de próbáljuk a nyár végét egy "estének" tekinteni, és így olvasni. Ezzel a dallal köszönöm Neked, Uram, a 2012-es nyarat!

Hálát adok az esti órán, 
Hálát adok, hogy itt az éj,
Hálát adok, hogy szívem 
mélyén hála dal kél.

Hálát adok a csillagfényért,
Hálát a sűrű éjjelért,
Hálát adok, hogy nem vagy messze,
Most is küldesz fényt.

Hálát adok, hogy adtál testvért
Társként, aki ma mellém állt.
Hálát adok, hogy megengedted
Azt is, ami fájt.

Hálát adok, hogy Tested táplált,
Hálát, hogy ma is szólt szavad.
Hálát adok, hogy lelkem
Biztos cél felé halad.

Hálát adok, hogy mellém álltál,
Hálát adok, hogy szép az otthonom.
Hálát, hogy munkám elvégeztem,
S békén alhatom.

Hálát adok a sok-sok jóért,
Hálát adok, hogy megbocsátsz.
Hálát adok, hogy el nem hagytál,
S újabb útra vársz.

Hálát adok, hogy szemed rajtam,
Hálát adok, hogy reményt adsz.
Hálát adok, hogy biztos eljössz,
Mint a virradat.