Ma sétálva haza a dokitól rádöbbentem valamire. Igaz, hó nincs, de van helyette csillogó-villogó díszkivilágítás, fenyőágak és girlandok hada, na és persze fénylő csillagok és hóemberek vigyorognak rám majd' minden ház ablakából... tagadhatatlan, hogy két hét múlva karácsony. Gyors a felfogásom, nemde? :)

Persze, tisztában voltam én vele, hogy Advent van - próbáltam volna csak nem észrevenni! Ha más nem is, a pásztorjáték-próba emlékeztetett volna rá... igen, természetesen készítettem koszorút, gyújtogatjuk is tisztességgel (no, nem a koszorút, a gyertyákat rajta), járok rorátéra és imádkozom rendszeresen az elhatározásaim szerint... de valahogy eddig nem tudatosult bennem, mit is jelent ez pontosan. Talán a rengeteg tennivaló, a stresszelés miatt, de nem jött az a várva-várt, gyermekien izgulós karácsonyi hangulat.

Vasárnaponként vásárt tartunk a templomban. Szentelt ajándékokat, forralt bort és teát lehet nálunk vásárolni. Minden vasárnap próbálkozom... a templom előtt kivilágítás, a forralt bor illata, a sok nevetés... mindig mintha épp elcsíptem volna azt a hangulatot - de csak mintha.

Most vasárnap volt a harmadik vasárnap, az öröm vasárnapja. (Kedvenc vasárnapom - látni minden évben a ministránsaink arcát, ahogy felveszik a rózsaszín stólát... megfizethetetlen.) Mária-lányokat avattunk. Hihetetlenül büszke és boldog voltam, ahogy láttam állni az öt leányzót a szentélyben, ahogy megérintették az oltár szélét... és ahogy egységesen mondták: "ígérjük". Kemény hónapok vannak mögöttük is. Nyilván nem láttak bele száz százalékosan az eseményekbe, mert kicsik még. És pont ezért is vehették ki a részüket annyira ebből az egészből - hiszen a gyerekek mindig nagyon jól megérzik maguk körül a feszültséget, akármennyire is próbáljuk titkolni. Ráadásul ez az öt hölgyemény különösen is érzékeny. És mégis. Megígérték, hogy itt lesznek, hogy küzdenek, hogy mindent megtesznek, ami csak tőlük telik... nevezzetek javíthatatlannak, de megkönnyeztem. Nagyon boldog voltam ezen a vasárnapon - de karácsonyi hangulatnak se híre, se hamva. Nem lesz ez így jó...

Tegnap biológia órán éppen ezt tárgyaltuk Carlota-val. A terem, ahol az óránk volt, nagyon szépen fel van díszítve... és még így sem. Mögöttünk két fiú osztálytársunk halkan dúdolgatott, a kérésemre végül rázendítettek a "Kis karácsony, nagy karácsony" kezdetű megunhatatlan örökzöldre... a nevetésen kívül idén akkor először tört rám igazán a karácsonyi hangulat. De a kicsöngő elfújta - megint...

És most itt ülök a gép előtt, és keresem azt a tovatűnt hangulatot. Még pontosan emlékszem minden korábbi évre - már októberben izgatottan számolta vissza a napokat, és betlehemes képeket rajzoltam mindenhova. És most semmi. Ráfoghatnám arra, hogy nincs hó. Tudjátok mit? Rá is fogom! Szerintem segítene... na jó, nem ezen múlik. De azért az lehet, sokat dobna az ügyön, ha legalább az eső nem esne... de nem ez lesz a probléma igazi forrása. Tudom én, hol van a gond. Az állandó rohanás. A folyamatos megfelelési kényszer, hogy mindig, minden területen teljesíteni kell. A napjaink tele vannak, késő este esünk haza, holtfáradtan, és közben sajog a fejünk: még alig intéztünk el valamit... és közben a napok csak szállnak a fejünk fölött, és egyszer csak megrökönyödve látjuk, hogy már két hét sincs vissza. Hoppá.

Na ezt így nem szabad. Döntöttem! (Na nem mintha ez döntés kérdése lenne... de csináljunk úgy...) Szóval. Én igenis törekedni fogok a saját karácsonyi hangulatom kialakítására. Nem, nem az ajándékokra gondoltam első sorban (bár azért sem ártana elkezdeni utánajárni :D), hanem a lelki részében. Jobb később, mint soha ;) Hogy mit is fogok tenni? Nos, lássuk Mogyee elhatározási listáját:

- Több karácsonyi zenét fogok hallgatni (egy szót se! tudom, hogy gyerekes, de nem érdekel. gyerek vagyok még, ennyi kijár :))

- Türelmesebb leszek... sokkal türelmesebb.

- Nem stresszelem magam agyon (na ezt már most megbukni látom... de sebaj, egy próbát megér)

- Találok rá módszert, hogy számítógép nélkül is beszélhessek lelkiatyámmal. Muszáj. Nagyon hiányzik...

- Elolvasom a Bibliában a Jézus születésére vonatkozó részeket.

- Többet fogok mosolyogni. Mindenkire, aki szembejön. Arra is, akiből épp elegem van.

- Rendet rakok a szobámban.

- Megragadok minden apró kis mozzanatot, ami ezt a hangulatot segíti elő. Ha egy vigyorgó angyalka lesz, aki zenél, világít és közben hullahopp-karikázik, akkor az lesz. (Bár ezt erősen kétlem...)

- Tovább reménykedem a hóban :D

- És végül, ami a legfontosabb... szeretni akarok. Amúgy is, de most még jobban, még többet, és még odaadóbban. Ajándékként kaptam, hogy ez nem szokott problémát okozni... akkor most kis használom!

Persze, lehet, hogy semmi sem fog megvalósulni ebből. Nem baj, én megpróbálom. A legjobban most ez a dal fejezi ki, amit el akarok érni... hallgassátok szeretettel és odafigyeléssel. Kicsit karácsonyi, kicsit szívhez szóló... amire most szükségünk van :)

(A "hóban ébred" jelzőt persze nem kell most komolyan venni... bár nagyon jó lenne :D)

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal,
hogy a holnap más legyen.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy házat
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül.

Jut még bárkinek
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett..
Ha másod nincs is, csak add tovább.

Van még gondolat,
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható.